Ha valaki kicsit jártasabb a magyar borvilágban, hallhatta már, hogy Dúzsi Tamás szekszárdi borászt szokás rozékirálynak nevezni. Úgy néz ki azonban, hogy megjelent egy trónkövetelő, igencsak erős hadsereggel… A kiskőrösi pince ugyanis nagyon meggyőző, lendületes, illatos-zamatos tételekkel tör az élre ebben az igen népszerű borkategóriában. A három kóstolt rozé egységes stílust, de más-más egyéniséget mutat, mindhárom 2022-es évjáratú volt. A kékfrankos elegáns világos barackszínű bor, meggyes, piros ribizlis, citrusos aromákkal. Megjelenik benne egy kis fehérbors és meggymagos-mandulás hangulat is. Savai a három bor közül ennek a legélénkebbek, valószínűleg van, aki számára már ez kicsit sok is, emiatt viszont kitűnően használható a gasztronómiában. A kadarka kedvesebb, igen harmonikus tétel. Klasszikus „kettévágott eper” szín jellemzi, szamócás, gránátalmás, fűszeres illatában mintha egy kis szegfűszeget, rózsát, rózsaborsot is fel lehetne fedezni. Mindezt könnyedebb test, epres-málnás zamatosság, virgonc savak követik.

A pince igazi különlegessége, amivel az elmúlt években sikerült berobbanniuk a köztudatba, a Néró. Ez egy magyar nemesítésű szőlőfajta, amelyet az Irsai Olivérhez hasonlóan eredetileg csemegeszőlőnek szántak. Csizmazia Darab József és Bereznai László hozták létre Egerben, „nagyszülei” között egy fehér csemegeszőlő, a Csaba gyöngye és a hírhedt medoc noir is megtalálhatók. Magas mustfok mellett magas savtartalomra képes, korai érésű, ráadásul a peronoszpórának és lisztharmatnak is ellenáll. A Néróval még valamikor a 2000-es év fordulóján ismerkedtem meg, akkor az Egri Szőlészeti-Borászati Kutatóintézet amolyan fűszerként használta a palackozott rozé házasításához. Nagy kedvencem volt, de aztán eltűnt a piacról, fajtaborként csak sokkal később találkoztam vele.






















Szóljon hozzá!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!