Klasszikus közgazdasági kérdések, avagy mit, kinek, mennyiért: a Hübrisz Sörfőzde

A 2017-ben alapított Hübrisz sörfőzde parádés sörnevekkel és hatalmas kapacitásokkal robbant be a hazai kisüzemi söriparba. Jelen cikkünkben végig tekintünk a főzde eddigi eredményein és sörein és újra szóba hozzuk az árazás és a minőség kérdéseit, melyek reflektálnak a közgazdaságtan alapkérdéseire, azaz mit termeljünk, kinek és mennyiért?

Pelles Márton

2023. 01. 09. 15:45

További Repeta híreink

Az „észak pezsgője”

Ezzel szemben áll azonban az, hogy a főzde a rendelkezésére álló hatalmas kapacitásai ellenére 2021 végéig, ameddig az adatok publikusak, nem tudott igazán nagy szeletet kihasítani magának a hazai kisüzemi söripar piacából.

Hiszen, ahogy a honlapról is megtudhatjuk 2 000 literes főzőháza van a főzdének. Ez lefordítva azt jelenti, hogy legkevesebb 2 000 liter sört kell egyszerre főzniük.

A legtöbb főzde ugyanakkor kisebb, 500–1000 literes főzőházzal szokott dolgozni a kisüzemi ágazaton belül, hiszen gondoljunk bele, hogy az erjesztőtartályok is különböző méretűek, de mindig a főzőház többszörösei, így egy 500 literes főzőházzal kényelmesen használhatunk 500–1000–1500–2000 stb. méretű erjesztőket, 2000 literes főzőháznál viszont csak a 2000–4000–6000–8000 stb. méretű erjesztők jöhetnek szóba, azaz ha valami miatt visszaesne a kereslet, akkor is csak nagyobb mennyiségű sört lehetne előállítani. A nagy kapacitások egyúttal lekötik a főzde energiáját is általában és némiképp a kísérletezéssel ellentétes irányba hatnak, igaz a Hübrisz ezt azzal ellensúlyozza, hogy 500 millió forint értékű tárgyi eszközállománya is magasan előzi a hazai kisüzemeket, azaz az üzemnek bőven van kapacitása még e mellett is a kísérletezésre.

Ami ugyanakkor megint csak szembetűnő, hogy miközben az üzem 3–4-szer nagyobb egy átlagos hazai kisüzemi főzdénél, az értékesítés nettó árbevétele nincs arányban a tárgyi eszközállománnyal. Az értékesítés 2019-ben 81 millió, 2020-ban 91 millió és 2021-ben 142 millió forint volt (utóbbi nagy ugrása vélhetően annak köszönhető, hogy a Hübrisz sok olyan helyre bekerült, ahol addig csak nagyüzemi söröket értékesítettek, de a törvényi előírások miatt már kisüzemit is kötelező volt). Ami az értékesítéssel szemben áll az felhasznált alapanyagok költsége, mely sokkal magasabb előbbinél. Azaz, hogy csak 2021-nél maradjunk, úgy ért el a főzde 142 millió bevételt, hogy a sörei előállításában csak alapanyagra 174 millió forintot költött (és akkor a munkavállalók béreiről, szállítási költségekről stb. még nem esett szó). Így érthető miért an a főzdének a 2017-es alapítása óta eddig 387 millió forint vesztesége, és miért volt eddig jóformán minden évben masszívan mínuszban az üzletéve.

A veszteség egyik oldalról, véleményem szerint az alulárazottságban keresendő. A főzde honlapjának tanúsága szerint a 0,33-as kiszerelésű dobozos söreinek átlagára 600–700 forint körül mozog. Azaz, míg kiszerelésben abszolút a versenytársakkal együtt mozog a főzde, hisz már dobozol, árakban messze elmarad tőlük, ez pedig, ahogy arra korábbi cikkekben utaltunk azt a benyomást kelti a fogyasztókban, hogy a termékek minősége is elmarad a versenytársak termékeitől. Hiszen, ha mások 1000–1500 forint között is el tudnak adni söröket, a Hübrisz is el tudna. A sörök árazása nyilván sok mindentől függ, szállítási költségek, ÁFA stb., de játszunk el a gondolattal, hogy 1200–1400 forintos átlagos sörárakkal mi történne: a főzde nettó értékesítési bevétele duplázódna és 280 milliót hozna a cégnek, mely 15 milliós pozitív adózott eredmény jelentene a 2021-es évre. Nyilván ez egy rossz és hozzávetőleges példa, de rámutat arra, hogy a termékek árazása (ha a sörök minősége alapot ad rá) az, ami a végén eldönti pluszos, vagy mínuszos lesz-e az év.

Nézzük a söröket és azok minőségét. Hübrisz söröket az elmúlt 3–4 évben többször volt szerencsém kóstolni és az üveges kiszerelésekkel nem voltam megelégedve. A mostani dobozos kiszerelések kapcsán azonban sokkal pozitívabb az összképem.

Igaz az egész termékpalettára, és ebben az enerigaköltségek emelkedése is közrejátszhat, hogy a főzde alapvetően egyszerűbb, laza, alacsonyabb alkoholtartalmú sörök irányába viszi a termelését, ami nem baj, ezen sörök között is vannak kiválóak.

Ami összességében gyengeség, hogy az alapstílusú sörök nem mindig felelnek meg a velük szemben támasztott elvárásoknak, mindazonáltal az egyértelmű, hogy technológiai hiba, vagy gyengeség nem fedezhető fel a sörökben, azaz ezek is könnyen javíthatók.

A kóstolási sort gyengétől az erősig, világostól a sötétig raktam össze, és az első tétel a grapefruitos radler volt. Ezen sör nem több annál, amit ígér, kétharmadrészt sör, egyharmadrészt limonádé, ugyanakkor van egy kellemetlen égettgumira emlékeztető műanyag utóíze. A meggyes sörük ezzel szemben hozta azt, amit hoznia kell. Igaz, csak, 4,2%-os, és egy kissé vizesnek, lazának érzi az ember, de ezt is ígérte maga a csomagolás, így ez is önazonos.

A málnás berliner weisse sörük nem az egyetlen, amelyben búzamaláta helyett búzát használ a főzde, ráadásul mennyiségileg több malátázatlan búza van a sörben, mint árpamaláta, amely azért furcsa, mert a hazai élelmiszerszabályok szerint a malátázatlan szénhidrát tartalmú pótanyag a sörben maximum 30% lehet.

Matematikailag pedig nem jön ki sehogy sem az, hogy 30% búza mellett 29%-nál több árpamaláta legyen a sörben, hisz a címkén mennyiség szerint csökkenő sorrendben kell szerepeltetni az alapanyagokat. Szóval, vagy elírják következetesen a söreiknél, a búzamalátát, búzává, vagy nem a hazai szabályok szerint főzik a söreiket. Maga az ital finoman ötvözi a málnát és a tejsavasságot, az én ízlésemnek talán túl savas, de alapvetően rendben van.

Amerikai light lagerük megint csak rendben van, ez egy 3,8%-os könnyed, citrusos frissítő. Sür nevű pilsük is hozza a kötelezőt, egy kicsit komlóaromában markánsabb csehes és diacetiles karaktert várna az ember, de ha német pilseninek kóstolom akkor ez is egy könnyed sör. Büza sörük, mely nem bajor búza, hanem witbier, egy kicsit túlgondolt, túlfűszerezett alkotás, ahol a klasszikus narancshéjat a citromos-citrusos irányba a koriandert pedig egzotikus fűszerek irányába viszik el. Megjelenésében tökéletes, illatában és ízében egy kicsit sok, de az egyik legjobb hazai witbier.

Session IPA sörük, egy nagyon finom west coast ipa malátaalapra építkezik, azonban komlózottságában kevésnek érzem. 30-as IBU-ja lehetne magasabb is, a sör többi része abszolút elbírná, így maximum session APA-két tudok rá tekinteni, noha ilyen stílus nem létezik. Ugyanez a bajom az IPA sörükkel is, nem eléggé keserű, az ottani 39,5-ös keserűség is legalább 50 kellene legyen, hogy egy hosszantartó finom keserűvel rendelkező IPA legyen. Belga Saison sörük alapvetően jó. Az alapsörrel semmi bajom nincs, a fűszerkeverék itt is egy kicsit túldominálja a sört, szerencsére a saison egy rendkívül tágas típus, belefér.

NEIPA sörük az, amellyel szemben talán a legkritikusabb vagyok, ugyanis az nem NEIPA. Amit kapunk az egy majdnem tükrösre szűrt, komlóaromás, magas alkoholtartalmú (7,5%) nedű, miközben a NEIPA szerintem akkor jó, ha nagyon ködös és szinte harapni lehet benne a komlót.

Ettől ez sajnos nagyon messze áll, érdemes lenne ezen tétel kapcsán a főzdének jobban megnéznie, mit csinálnak a versenytársaik. A kóstolási sort a Tropical Stoutjuk zárta, amely egy különleges típus. Hagyományosan a trópusi gyarmatokra főzött erősebb és édesebb stout volt, melyet a gyarmatokon később helyi jellegzetes cukrokkal tettek erősebbé, és amelyet hagyományosan lager élesztővel erjesztenek, de meleg környezetben, hogy észteresebb legyen. A Hübrisz Tropical stoutja ugyanakkor a maláta alapot hangsúlyozó laktózt (azaz nem erjeszthető cukrot) tartalmazó nedű. A laktóz teljesen idegen ebből a stílusból, és sajnos nyoma sincs az észterességnek. Így itt is azt tudom mondani, hogy kisebb javításokkal nagyon jó sör lehet még belőle.

Összességében a főzde termékeit megkóstolva úgy gondolom, hogy a főzde tudja nagyjából kinek főzi a sört, bár kicsit alulárazza a termékeit. A termékek minősége az egész piacot tekintve egy erősebb középmezőnyben van, azonban innen felfelé el tudna könnyebben mozdulni, mert a technológiai háttér nyilvánvalóan adott hozzá. A kérdés az, hogy ekkora kapacitások mellett melyik stratégiát érdemes a főzdének követnie: próbálkozzon-e meg a jelenlegi árazás mellett, egy lépcsőt jelenteni a nagyüzemi sörkedvelők és a prémium kisüzemi sörkedvelők között, avagy ő maga is induljon el a prémium kisüzemiek felé, feladva ezzel kapacitásai egy részét?

A szerző közgazdász, sörfőző, a Sördoktor Youtube csatorna alapítója