Mitől fehér, ami fehér?

A világ hatalmas borkínálatát a legegyszerűbben két nagy csoportra lehet osztani: fehérborok és vörösborok. Ezen belül természetesen a cukortartalom, készítési mód, érlelés stb. szerint még számos más osztályozás is lehetséges – ha az alapokkal már tisztában vagyunk. Most kicsit körülnézünk a fehérborok háza táján.

Érdekes tapasztalat, hogy a fiatal borkedvelők általában az illatos fajták boraival, majd a rozékkal kezdenek először ismerkedni, később váltanak jó tanninos vörösökre és kellő kóstolás, tapasztalat birtokában térnek rá az elegáns, száraz fehérborokra. Ez jól is van így. A Kárpát-medence termőhelyei gazdagabbak a fehérborok számára ideálisnak tartott területekben, bár a mai meleg nyarak néha ezt kezdik cáfolni.

A kép a szerző felvétele

Kicsi, ámbár izgalmas termőhelyeink sora ma is dísze a Kárpát-medencének, bár itt-ott megkurtította a történelem a korábban ránk szabott területeket. A Szerémség és a Felvidék szőlőskertjei hiányoznak, valamelyest megkopott Zala vármegye és a káli borok megbecsültsége is, még sincs okunk panaszra. Sőt. 

Ha keressük a világ borszínpadán a legizgalmasabb történéseket, az elmúlt évtized cabernet dömpingje mellett üdítő a sokkal ritkábban felbukkanó szépsavú, elegáns fehérborok sora. 

Új-Zéland vagy éppen Ausztrália hűvösebb adottságokkal megáldott zugai komoly visszhangot váltanak ki igényesebb körökben. Jó lenne ebből valamit nálunk is profitálni. Egyelőre még áll a zászló a komoly fehérboroknak.

Viszont nem jó hír a számunkra, hogy a világ nagy terroirjainak elfogadottságát ma még többnyire a történelmi – sokszor politikai – pénzügyi, és nem utolsó sorban kereskedelmi viszonyok határozzák meg. Nincs olyan objektív mérce, lista vagy éppen pontrendszer, amivel mondjuk Tokaj vagy Somló terroirjait be lehetne illeszteni egy nagy nemzetközi rendszerbe. 

Jobban mondva kereskedelmi alapon ez többé-kevésbé működik, de mi pont a perifériára szorultunk. Hiába a ma már egyre gyakrabban felismert kitűnő, egyedi termőhely, remek klíma, különleges talajösszetétel, ha a boraink alsó szegmensből való kikerülése számos nagy bortermelő érdekeit sérti, várhatunk a sorunkra. 

A kép a szerző felvétele

De végső soron bármelyik oldalról is közelítünk a kérdéshez, az igazság itt a jó oldalra áll. Nem kérdés az, hogy a világ legtöbbre értékelt száraz fehérborai kifejezik a borokon keresztül a termőhely egyediségét. Szerkezet, egyensúly, komplexitás, koncentráció, hosszúság és érlelhetőség. Olyan értékek, amelyeken több száz év sem változtatott. Bízzunk benne, hogy nem is fog. Csak a minőség lehet az a mérce, ami egy területet, terroirt minősít. 

De nem csak a termőhelyeink állnak mellettünk, itt vannak a saját fehér fajtáink is. 

Jó tudni a fehérborokról, hogy nagyon kevés az a szőlőfajta, melynek bora minden évjáratban és minden borvidéken tökéletes formát mutat, de törekedni ennek az elérésére egyáltalán nem lehetetlen. 

Azért is jutott ez most az eszembe, mert remek borokat kóstoltam délután egy hagyományosan „fogyasztóbarát” nagy kóstolón a finom kora-tavaszi napsütésben. Ilyenkor talán a furmintok is a szelídebb arcukat mutatják. Kétszáz termelőt végig látogatni lehetetlen, így kénytelen vagyok egy-két igazán emlékezetes bort kiemelni a sok kiválóból. Természetesen ezúttal a fehér körben maradnék.

A kép a szerző felvétele

Elfogultságom a balatoni borokkal kapcsolatban mélyen gyökerező történet. De ezen túlmenően is öröm a Fekete-hegy (Káli-medence) egyre izgalmasabb borait kóstolni. A Pálffy Pince – Pálffy Gyula - az utóbbi néhány évben olyan változáson és stílusigazításon ment keresztül, amit csak csodálni és támogatni lehet. 

Boraival, de pezsgőjével, pét-nat-jával, héjon áztatott traminijával is olyan szinten képes a gazda a termőhely karakterét a saját személyiségéhez idomítva kifejezni, ami még komoly termelők esetén is ritkaság. Számomra a le a kalappal kategória. Mert tiszta, nem akar más lenni, mint amit a terroir kifejezhet, mégis tökéletesen egyedi. 

Egy másik emlékezetes bor szintén a Balaton északi partjáról érkezett, mégpedig a Skrabski Pincétől. Rajnai rizling 2021-ből. Az utóbbi három évjárat – 2020, 2021, 2022 – meglehetősen vegyes kínálatot hozott össze. 

Borvidékenként ilyen eltérések ritkán adódnak, mint amit ez a három év mutatott. Érdemes az egyedi kínálatot végignézni és értékelni, ezek nem a nagy általánosítások évjáratai. Ez a rajnai rizling viszont egyértelműen az egyik legizgalmasabb, amit az utóbbi években kóstoltam, a nehéz időjárás ellenére. Kitűnő arányok, tiszta és határozott ízek, üde, szép savgerinc. Számomra ezek a tulajdonságok elengedhetetlenek, ha jó fehérborokról beszélünk.

Amit számos remek somlói bortól is megkaptam ma délután, de ez már egy másik történet…

Borítókép: illusztráció (Fotó: Pixabay)