A fehérborok a világ minden táján többnyire – de nem kizárólag – fehér szőlőfajtákból készülnek. Elenyésző azoknak az un. „blanc de noir” boroknak a száma, melyek kék szőlőből, de a fehérborra jellemző módszerekkel készülnek.
A dolog lényege nem más, mint a héjjal együtt töltött időtartam hosszúsága. A fehérborok java része valódi héjon áztatás nélkül készül. Ez annyit jelent, hogy a szüretet követően szinte azonnal megtörténik a préselés, elválasztják a bogyókat és a mustot, azaz szőlőlevet.
Az erjedés már a bogyóhéjak nélkül következik be, aminek az eredménye sima, selymes tapintású fehérbor lesz. Ma már tudjuk, hogy jó savak és alkohol nélkül nincs bor. Ha egy fehérbornak a savai túl lágyak vagy túl erőteljesek – ez a bor összképét teljességgel megváltoztatja. Az alkohol és az esetleges maradékcukor a savérzetet szelídíti vagy kiemeli, kellemsebbé teszi a nyálkahártya számára vagy éppen kellemetlenné – de a hangsúly mindig a savakon van.
A világ fehérborkínálatát – kissé leegyszerűsítve – megint csak két nagy csoportra szokták felosztani. Az egyik csoport a kínálat java részét kitevő üde, friss savú, könnyen megjegyezhető gyümölcsös illat- és íz jegyeket kínáló borok világa. Ezek hosszas érlelést nem igényelnek, a szüretet követő első-második évben többnyire meg is isszuk őket.
A másik csoport jóval kisebb, a fahordóban erjesztett és/vagy érlelt fehérborok köre. Mindkét típusnak megvan a létjogosultsága, ki-ki megtalálhatja kedvencét ebben a két csoportban. Ami nagyon fontos az az, hogy tisztában legyünk a termőhely adottságaival, több-kevésbé el tudjuk dönteni, hogy melyik nagy borvidéktől milyen stílusú bort várhatunk.
Aki nem barátja a nagy savaknak, az fehérborát ne Móron vagy Tokajban próbálja megtalálni, hanem keressen pécsi, melegebb tónusú mátrai vagy egy szép szekszárdi, homoki bort.
Aki viszont a kimondottan friss, üde savú borokért rajong, az bátran válasszon etyeki, móri, soproni borvidékeinkről, vagy Somlóról, Tokajból, Badacsonyból lehetőleg furmintot, hárslevelűt, ezerjót, egri csillagokat vagy balatoni olaszrizlinget. (A rend kedvéért: az egri csillag márkanév, nem szőlőfajta. A bikavérhez hasonlóan több fajtát házasítanak.)
Sok illatos fajta kedvelő is akad, ők merüljenek el egy-egy remekbe szabott királyleányka, Irsai Olivér vagy cserszegi fűszeres világában. Aki jobban szereti a hagyományosabb íz világot a hazai kínálatból, az Balaton-felvidéki, badacsonyi, somlói és tokaji borokat válasszon magyar fajtákból – remek juhfark, kéknyelű kínálat várja ma már a borisszákat.
