Aki tanult már csángó táncot, alighanem ismeri a lábdobogással kísért „sör-bor-pálinka” rigmust. Ami nemcsak arra utal, hogy a csángók mindent megisznak, a csíkiak szerint a ködöt is, hanem arra is, hogy mindhárom ital a magyar kultúra része. Leginkább persze a bor kötődik a magyarsághoz történelmileg, de nem elhanyagolható kapcsolódásunk a sörfőzéshez és a gyümölcspárlatok világához sem.
Gyakran hallani, hogy borra nem tanácsos sört inni, mert ugyebár „borra sör meggyötör”, ugyanez a népi bölcsesség közszájon forog a német, az angol és a román nyelvben is, nem csodálkoznék, ha más népeknél is megfogalmazódott volna, így biztos van benne valami. Személyes tapasztalatom mást mutat, alighanem egyénfüggő, hogy ki miként reagál az elfogyasztott italok sorrendjére.
Szűk baráti körömben e tétel helyett inkább „a háromszög bezárása” a jellemző, azaz egy este, ha mértékkel is, de sör, bor és párlat is terítékre kerül, különösen, ha egy olyan helyre tévedünk be, ahol minden fronton minőséget nyújtanak.
Az italkimérések alapképlete, hogy van egy kivételezett iránycsapás, legyen az sör, bor vagy tömény, s amellett tartanak mutatóban néhány más műfajbeli italt is. Mint például a Márvány utcai The Mateo’s Drink Bárban, ahol több mint kétszázféle whisky vár, továbbá pazar ginek, rumok, konyakok, de a sör és a bor csak mellékszereplő. Ami persze jól is van így. Hasonló a helyzet a borbárokkal és a sörbárokkal. A minőség rajongóinak térképén ezek mellett azért szerepel néhány olyan egység is, ahol minden műfaj képviselőit a prémium szegmensből válogatták össze, komoly merítéssel.
Ezen sokoldalú helyek egyike a győri Lima.
Kilenc sörcsapjuk van, természetesen mindegyiken különleges sör folyik, ezek mellett több mint százféle üveges, illetve dobozos prémium kategóriás sör között válogathatunk.
A borkínálat még érdekesebb, a maga nemében egyedülálló.
Ők ugyanis a helyi borokra, azaz a Pannonhalmi borvidékre összpontosítanak, azt igyekeznek lefedni teljes egészében. Ismereteim szerint nincs a Földön még egy hely, ahol e borvidék 120 nedűjét kóstolhatnánk.
A borrajongók által jól ismert Apátsági, s az egyre ismertebb és elismertebb Cseri pincészet borai mellett megkóstolhatjuk pannonhalmi Herold, Németh és Tóthbirtok, a Győrújbaráton működő Ács, Babarczi, Pécsinger és Rozmaring, a nyúli Hangyál, az écsi Vaszary, a sokorópátkai Tar pincészet és a győrszemerei Czurda szőlőskert borait is. Ami egyenesen elképesztő, hogy valamennyi bor, a pezsgőket leszámítva pohárral is rendelhető és nem brutális „büntetőfelár” mellett.
Másfél decire mérik ki a borokat, ha nem lenne kimérős plusz, akkor öttel kellene osztani a 7,5 decis palackárat, itt egy pohár díjszabása a palackár negyede és harmada között van, ami abszolút korrektnek mondható.
Végül, de nem utolsósorban figyelemre méltó a töményital-választék is, bár e téren nem törekedtek brutális választékszélesítésre. Rokonszenves, hogy a magyar whiskykre nagy hangsúlyt helyeznek, a már hosszabb ideje piacon levő Békési Single Barrel mellett, kóstolható náluk a Pörbölyön működő „Gemenc Whiskey” mintegy tizenöt párlata. (A whiskyrovatba került a Gyukli pince single caskje, ami információim szerint borpárlat, azaz brandy. De az is lehet, hogy nem akartak egyetlen italnak külön cognac/brandy rovatot nyitni.) Nyolc magyar ginkészítő műhely nedűit tartják, a Réti pálinkaháztól (tőlük ötfélét) a már legendásnak mondható Operán át a sörvilágból ismert Hara’punkig.
