Míg a Michelin kalauz pontozása egységes, működése centralizált, a Gault&Millau nagyobb autonómiát ad a helyi szerkesztőségeknek. A 2018-ban sajnálatos módon megszűnt magyar kalauzban a megszokott 20-as skálán 8 ponttól indult az értékelés, ez alatt T betűt kaptak az éttermek, ami azt jelentette, hogy tesztelték őket, de nem érték el azt a minimális színvonalat, hogy megérdemeljék egyáltalán az osztályozást. A román és a horvát Gault&Millau kalauz ezzel szemben tíztől pontoz, az osztrák honlap szakácssapkákkal dolgozik (már egyetlen szakácssapka is 13-14 pontot jelent!), hogy csak azokról szóljak, melyeket használtam is.
A magyar Gault&Millau az Alexandra kalauzból nőtt ki, a csapathoz 2008 őszén csatlakoztam, kezdő tesztelőként azt az instrukciót kaptam, hogy
ha egy étteremben akad egy kifogástalan, bárkinek ajánlható étel, legyen az halászlé vagy pörkölt, akkor az kiérdemesült az „átmenőjegyre”, a 8 pontra.
Ami fontos iránymutatás volt, hiszen nem egy olyan vendéglővel, csárdával találkozhatunk Belső-Magyarországon, ahol egy-két fogás kiemelkedő, míg a többi átlagos vagy átlag alatti.
Ilyen, egyműfajú helynek tűnik a szarvasi Vadászkürt, melynek népszerűsége elképesztő, a nyár egyik legmelegebb napján, közel negyven fokban alig kaptunk helyet a kerthelyiségben. A belső részt épp felújították, így a reményünk, hogy majd hűsölünk kicsit a légkondicionált beltérben, hamar semmivé foszlott.
Popularitásuk vélhetően a nagy adagoknak és a járvány előtti időkre emlékeztető, rendkívül kedvező áraknak köszönhető amellett, hogy a pörköltek kiemelkedőek.
Érzékelhető, hogy a törzsvendégekre építenek, olyannyira, hogy társam, amikor utólag kiértékeltük a helyet, beleértve a kedvesnek, szívélyesnek nem nevezhető kiszolgálást, annyit mondott: „idegennek néztek”. Majd megállapítottuk, igen, azok is vagyunk, de ettől függetlenül nem szerencsés ezt éreztetni a vendéggel.
A formális udvariasság megvolt, az ételek gyorsan érkeztek, annak dacára, hogy szinte tele volt a hely, de egy mosoly, egy cseppnyi személyesség, egy kevéske plusz nagyon hiányzott.
Ami azért is meglepett, mert első alkalommal, négy nappal korábban más tapasztalataink voltak, inkább vártam volna olyan fogadtatást, hogy
no lám, akkor visszatértek a pacal kedvéért?,
mint ezt a totális személytelenséget és indifferenciát.
Merthogy először azért ültünk be, mert a pacalt akartuk megkóstolni, melynek a pacalrajongók körében országos híre van, de megtudtuk rendeléskor, hogy sajnos elfogyott, s csak két nap múlva lesz újra. Már szedelőzködtünk, de végül a maradás mellett döntöttünk, mert elég kevés helyen lehet birkapörköltet kapni az ország más részeiben. Rendelés előtt persze áttanulmányoztuk a hagyományos magyar fogásokból összeállított étlapot.
A két fő alapanyag a csirke és sertéshús,
kivételt képez a szarvassült, a pacal és a birka.
Az előétel rovat, legyen szó hideg vagy meleg előételekről, teljeséggel hiányzik az étlapról, első fogásként leveseket kínálnak, közelebbről zöldség-, májgombóc-, hagyma-, gomba-, tárkonyos csirkeragu- és gulyáslevest.
A sertéshúsból készült ételek sült szelethúsok, többnyire valamilyen toppinggal (lásd például óvári sertésszelet vagy cigánypecsenye), vagy töltött-rántott változatok, a komolyabb kihívásoktól és érdekesebb alapanyagoktól, mint az agyvelő, tüdő, máj, nyelv, pofahús, oldalas vagy csülök, láthatóan tartózkodnak.
Halételeket nem kínálnak egyáltalán, pedig egy olyan üdülővárosban, ahol az egyik fő csábítás a víz közelsége, indokolt lenne választékba venni a halászlevet s a sült halakat.
Valamennyi „szárnyasétel”, szám szerint kilenc, csirkemellből készül, miközben a szárny vagy a comb sokkal izgalmasabb alapanyag, nem szólva más szárnyasokról, például a kacsáról vagy a libáról.
Desszertképpen nutellás, lekváros, fahéjas és kakaós palacsintát, illetve gesztenyepürét választhatunk, előrendelés esetén jégkrémtortát is.
A töményital-választék nem sok érdekességet kínál, de tartanak tíz minőségi magyar bort, zömmel nagynevű termelőktől (Takler, Gere, Laposa, Nyakas), ezeket kivétel nélkül kimérik decire is. Van egy palackra rendelhető pezsgőjük is, melynek gyártójáról az itallap nem árul el semmit, s áll ez sajnos az egri bikavérre is.
A közel húszféle nagyipari multisör között megtaláljuk egy szem helyi minőségi tételként a Szent András főzde meggyesét is.
Kár, hogy nem használják ki az országos ismertségű és elismertségű kiváló főzde közelségét, s nem tartanak csapon mondjuk Ogrét, Etalont és/vagy 1993-ast.
Visszatérve a rendelésünkre,
maradtunk a birkapörköltnél. Jól tettük!
A produkció tanítható: remek szaft, jó állagú hús, kifogástalan ízharmónia, az adag igencsak komoly, s az étel megjelenésre is megnyerő. Soha rosszabbat! Ára annyira kedvező – 2400 forint –, hogy az ember szinte zavarba jön tőle. Élvezhető, répával gazdagított káposztasalátát ettünk mellé.
Mint az eddigiekből kiderült, a pacalról nem mondtam le, néhány nap elteltével visszatértünk azt is megkóstolni.
A leve hígabb a klasszikus pörköltekénél, a pacal állaga lehetne egy cseppet feszesebb, de így, ahogy volt, mindenképp a jobbak közé sorolnám.
Az egyszerűbb minőségű, de ropogós héjú és friss kenyérrel kifejezetten jó volt tunkolni a szaftot, a pacalcsíkoknak sem lehetett ellenállni.
Az összképhez hiányzott még legalább egy olyan fogás is, ami nem tartozik a pörköltműfajba, rendeltünk hát egy sült tarját sztrapacskával. Ez így szerepelt az étlapon, a társítás nem a mi ötletünk volt. Praktikusnak tűnt, hogy rögtön két ételről alkothatunk képet.
A sztrapacska élvezhető volt, furcsa megoldás, hogy készen vásárolt baconszeleteket sütöttek ropogósra hozzá a megszokott szalonnapörc helyett, de ez nem zavart különösebben.
Az előzetesen hőkezelt, alighanem konfitált tarját viszont kár volt bő olajban készre sütni, a vaslapon sokkal jobb lett volna az eredmény, így a fogás igencsak elmaradt a várakozásainktól.
Végkövetkeztetésünk, hogy pörköltek, de különösen a kifogástalan birkapörkölt kedvéért érdemes ide betérni, ha Szarvason járunk, de még kisebb kitérőt is megérdemel a hely.
Elérhetőségek:
Vadászkürt étterem
Szarvas, Deák Ferenc u 9.
Telefonszám: + 36 66 400 410
Honlap: https://www.vadi.hu/
E-mail-cím: [email protected]
Borítókép: Szarvasi birkapörkölt (Fotó: Borbély Zsolt Attila)
