Megújult formában várja vendégeit a város vendéglátásának régi motorosa, a csíkszeredai Meteor

Valóban fontos lenne a legkisebbek megfelelő kulináris edukációja, kóstolásra és gasztronómiai nyitottságra nevelése.

A kultikus alapanyaggal foglalkozó háromrészes sorozatomban, a rovat indulásakor már megemlékeztem arról a csíkszeredai meghívásról, melynek alkalmával vendéglátóim rábeszéltek arra, hogy életemben először rendeljek pacallevest. Annyira ízlett, hogy másnap is azt ettem. 

A szerző felvétele

A két étterem közül csak a második lokációja maradt meg emlékezetemben, az is halványan, mindenesetre amikor tíz évvel később már rendszeresen tartottam borkóstolókat a városban, beazonosítottam a Meteor nevet viselő, egy tízemeletes tömbház földszintjén, a főtér tőszomszédságában működő helyet. 

Enni csak 2018 végén tértem be ismét, kaptam egy meglehetősen rágós, túlkészült bárányt, egy átlagos miccset és egy korrekt sült paprikát. A következő látogatásig fél évtizedet kellett várni. 

De ne vágjunk a dolgok elébe!

Az idei „Taste of Trasylvania” fesztivál szinte minden igényt kielégített, nem győztem dicsérni a motivált, operatív lelkes csapatot, melynek köszönhetően több ezer ember távozhatott a Gyímesi Skanzenből egy életre szóló élménnyel. Egyedül a sörrajongók nem érezhették magukat elkényeztetve. Ott volt ugyan saját standdal a „Mad Scientist” sörfőzde kiváló konyhájú gasztropubja, a Madhouse, mi több, a séf, Piszkor Norbert is eljött, ám a sörök árát finoman szólva eltúlozták. Négy vagy öt sört kínáltak csapról – köztük olyan klasszikust is, mint a Liquid Cocaine – melyek decijére egy piculát, azaz húsz lejt kértek, amit, ha megszorzunk azzal a körülbelül 80 forinttal, amennyibe egy lej kerül ez idő tájt, akkor megkapjuk az 1600 forintos végeredményt. 

Teljesen egyetértek azzal, hogy a prémiumszegmens sörei más árkategóriát képviselnek, mint a tömegsörök, drágább a technológia, drágább az alapanyag, több is fogy belőle, főleg a komlóból. 

Azt is egyetértőleg hallgattam, amit egy interjúban épp a szóban forgó sörfőzde egyik tulajdonosa szögezett le, tételesen, hogy a kraft-sörivó közönség meg kell barátkozzon azzal a gondolattal, hogy egy különleges sör ára 2000 forintnál kezdődik. De az 0,33, 0,44 vagy 0,5 literre vonatkozik! Brutális infláció vagy nagyon sok idő kell elteljen ahhoz, hogy egy pohár sörre az ember jó szívvel kiadjon több mint 5000 forintot, hogy a korsóról ne is beszéljünk. 

Megjegyzem ugyanakkor, hogy a Mad Scientist standjánál szolgálatot teljesítő fiúk nagyon kedvesek voltak, meg lehetett kóstolni a söröket ingyen, mi több, hoztak néhány különleges dobozos és üveges tételt is, csak azért, hogy térítésmentesen szétkóstoltassák. Csak ezzel nem oldották meg azok problémáját, akik ittak volna egy pohár jó sört megfizethető áron. 

A Mad Scientist sörkölteményei mellett csak Tiltott Csíki Sört lehetett kapni a Gastrolabnál, de az is kifogyott egy idő után. Nem csoda, ha visszaérkezve a szállásunkra, Csíkszeredába, ittam volna még egy-két sört. Elsőként a Bandidosba tértem be, mely impozáns, hangulatos belterű, mexikói fogásokra alapozó népszerű étterem a város gasztronómiai főutcáján, a Petőfi utcában. Ők sajnos csak nagyipari multitermékeket tartanak, s hogy rosszabb legyen a helyzet, a Heineken-portfólióból válogatták össze a kínálatot, amit nemcsak azért igyekszem kerülni, mert a cég beperelte anno az Igazi Csíki Sör gyártóját a névhasználat miatt, s nemcsak a címkén szereplő vörös csillag okán, hanem azért is, mert termékeik nagy része a tömegsörök mezőnyében a gyengébbek közé sorolható. De azért csak megittam egy csapolt Ciuc-ot, amit az Igazi Csíki piacra kerüléséig Csíkinek becéztünk. 

A Meteor étteremben nagyobb szerencsém volt, ott többfélét is tartanak a csíkszentsimoni manufaktúra termékei közül. Kellemes meglepetésként ért, hogy felújították teljesen a korábbi jellegtelen, szocreál belső teret, most modern bisztrós a hely hangulata, a kínálat is jelentősen változott. 

A választék néhány népszerű helyi fogást leszámítva a nemzetközi bisztrókat idézi, az általam rendelt ételeken kívül kínálnak többek között Benedek-tojást spenótágyon, fűszeres garnélát, kemencében sült camembert-t juharsziruppal, mazsolával és dióval, fetával valamint spenóttal töltött sertésszüzet zellerpürével, hamburgert és sajttortát. A helyi konyhát a szarvasgombás sertésmájkrém, a csorbák, a grillezett zöldséggel kínált pisztráng, a szarvasgombás csirkemell, a babfőzelékkel társított csülök, valamint a csokis vagy lekváros „hígpalacsinta” jeleníti meg. (Utóbbi kifejezés nemcsak az amerikaitól különbözteti meg a mi hagyományos palacsintánkat, hanem a bihari „placinta”-tól” is, mely a magyar lepényekkel rokonítható.)

A szerző felvétele

A borválaszték szűk és érdektelen. Két munténiai, egy moldvai, valamint egy Moldova köztársaságbéli nagypincészet borait tartják kizárólag, nemhogy magyarországi, de még erdélyi magyar bor sincs, mutatóban sem. Miközben ott működik ötven méterre egész Székelyföld egyik legjobb szaküzlete, a Vinkli. De hát sörözni mentem, így nem sokat berzenkedtem, utólag nézegetve az itallapot szúrt szemet ez a szomorú jelenség.

Ettem egy pacallevest, amit a jobbak közé sorolnék, jó volt a selymes lé íze, megfelelő a pacalmennyiség, a belereszelt répa nem főtt túl, a pacalnak lehetett volna feszesebb tartása, de alighanem a közönség követeli meg a kissé túlfőtt betétet. 

Rendeltem egy bárányflekkent is, amivel ritkán találkozhatunk étlapokon, nemcsak Belső-Magyarországon, de Székelyföldön is, pedig e különleges alapanyag errefelé könnyebben beszerezhető. Nem azt mondom, hogy a házias fogás maga volt a tökély, helyenként kissé rágósnak bizonyult a hús, de így is hamar elfogyott. Az tény, hogy nem túlozták el az adagot. A mellé adott krumplisalátát inkább jellemezte kötelesség-, mint az élményszerűség. 

A szerző felvétele

Megkóstoltam a stirata pizzát is, mely kifejezetten kellemes meglepetést okozott. Hozta azt, amit a műfajtól elvárunk. 

Az autentikus nápolyi pizzák egyébként megérdemelt diadalmenete, s a trattoria pizzák töretlen népszerűsége mellett kevesen foglalkoznak a római stílussal (stirata avagy pinsa), az üde kivételek közé tartozik a Dudás testvérek „Pizza-Kávé-Világbéke” hálózata (Eger–Miskolc–Debrecen), a brassói „Massimo”, s a fővárosi „Ide”, hogy csak a legfontosabbakat említsem. 

 

Ezek mögé sorakozott fel a szeredai Meteor is.A kiszolgálás kifejezetten kedves, a fiatal hölgyek mosolyogva fogadják a vendégeket este 10 óra után is. Az árak helyi viszonylatban nem alacsonyak, de reálisak, a három fogásra egy sörrel és némi csomagolóanyaggal együtt 123 lejt, azaz valamivel kevesebb, mint 10 ezer forintot fizettem.

A szerző felvétele

Élmény volt ismét beülni a Meteorba, a hely a „jobb híján” kategóriából átkerült nálam az ajánlhatóak közé.

Elérhetőségek:

Meteor étterem

Csíkszereda, Gál Sándor utca 16/A

Telefonszám: + 40 752 939 754

Honlap: https://www.facebook.com/meteoretteremcsikszereda/

E-mail-cím: [email protected]

A borítókép a szerző felvétele