Jövő hét végén kerül sor az Erdély ízei gasztrofesztivál második kiadására. A főszervező ismét Trucza Adorján, a Páva étterme tulajdonosa, aki a tavalyi fergeteges siker után még nagyobb dobásra készül, legalábbis ez érződik az előzetes híradásokból. Újdonság többek között a magyar fővárosból induló háló- és büfékocsikkal bővített „gasztrovonat”, melyen négyfogásos fine dining vacsorát szolgálnak fel. A „gasztrokalauz” Wolf András, a Gundel corporate séfje. A vonaton a Nemesvölgyi Attila nevével fémjelzett Babka és a magyar vendéglátás fenegyereke, Bíró Lajos is konyhát és bárt üzemeltet.
Hadd idézzem ismét ars poeticájukat, mert a megjelölt irányba Trianon óta nem tett senki ekkora lépést.
„Célunk, hogy együtt nyissuk meg az erdélyi gasztronómiai kultúra új fejezetét. Elindultunk közösen azon az úton, ami a gasztronómiai hagyományaink és készségeink újrafelfedezéséhez és az eltűnőben lévő örökségünk megmentéséhez vezet – azt akarjuk, hogy Erdélyt, ezt a különleges és kissé eldugott tájat visszahelyezzük a nemzetközi gasztronómiai térképre, mint egy új, mégis időtlen desztináció.”
Spórolni szoktam a „leg”-ekkel, még akkor is, ha személyes preferenciákról szólok, de vannak kivételek, vannak számomra egyértelmű első helyek. Ahogy Ian Gillant tartom a rockénekesek legnagyobbjának, a ma már borászként tevékenykedő Alkonyi Lászlót a legzseniálisabb borszakírónak, úgy azt is le merem írni, hogy toronymagasan a gyímesi Skanzenben megrendezett tavalyi gasztrofesztivál volt életem legátütőbb, túlzás nélkül katartikusnak mondható gasztronómiai élménye.
Kiemelkedő fogásokat kóstolhatunk sokfelé, valamennyi gasztronómiai relevanciával bíró Kárpát-medencei fesztivál csodás helyszínen zajlik, legyen szó a Millenáris-beli Gourmet-ról, az Etyeki pincefesztiválról, melyek örököse az Etyeki Piknik, vagy a debreceni Gourmet-ról. A szervezés egy szakma, amit azok, akik egy ilyen megarendezvénybe belevágnak igencsak uralnak.
Borospatakán a tavalyi rendezvényen az élő gasztronómiai hagyományt integrálták megannyi programba, az Apa-havas pezsgős reggelit szerveztek, a Skanzen szakralitással átitatott környezetében, a gyímesi táj ölelésében az emberek egymás közti viszonyai is megváltoztak, bár bárkivel szóba elegyedett, s mindez olyan pluszt adott, ami egyedi, de nem megismételhetetlen.
Épp annyi kiállító volt, hogy három nap alatt minden fogást meg lehetett kóstolni, az összes meghívott előadóval és kiállítóval szóba lehetett elegyedni, így teljességélményt is adott az a csodás három nap.
Az egyik stand a Horváth Zsolt és Prifer Zsolt által alkotott BodrogSmoker csapatáé volt, akiknek produkciója felettébb népszerűnek bizonyult, a harmadik napra el is fogyott.
Horváth Zsolt „KicsiZso” nevű reggelizőjében jártam 2017-ben, a hely minden tekintetben megnyert, beleértve a tulajdonos közvetlen, szívélyes stílusát. Idei élménybeszámolóm a helyről ide kattintva elérhető.
Alig vártam, hogy meglátogathassam a kétfős csapat másik tagjának éttermét, a mezőtúri Buona Sera-t, mely egyébként bekerült idén a Dining Guide- kalauz alternatív vendéglátással foglalkozó fejezetébe is. A múlt hónapban erre is sor került.
Népszerű street food-fogásokra építő konyhát visznek, kiegészítve különböző nációk nemzetközi népszerűségre szert tett ételeivel. Kínálnak többek között gazpachót tépett sertéshússal, szamócalevest édes sajtgombócokkal, rament tépett marhanyakkal, BBQ csirkeszárnyakat, tépett húsokat főételként, Rib Eye steaket, vörös Cheddarral, ecetes jalapeno paprikával és házi füstölt sonkával töltött Cordon Bleu-t vajhabos burgonyapürével, tacókat, burgereket, pizzákat és pizzagolyókat. Hétköznap délben kétféle, kedvező árú déli menüből is választhatnak a vendégek.
Egy remekbe szabott, teljes mértékben meggyőző burgerrel indítottunk. Pazar harapásélmény, kellő szaftosság. A street food-forradalom hajnalán a magas gasztronómia berkeiben volt némi nézeteltérés abban a tekintetben, hogy érdemes-e burgerrel egy bizonyos szint felett egyáltalán foglalkozni. A vitát alighanem eldöntötte az, amikor 2013-ban Molnár B. Tamás és Litauszki Zsolt nekiállt elkészíteni a tökéletes hamburgert, mely felkerült a Baltazár étterem étlapjára.
Egy évre rá meg is kóstoltam, maga Litauszki Zsolt, a Zsidai-csoport akkori corporate séfje volt épp a konyhán, ő felügyelte a burgerkészítést. A kimagasló élmény mellett a jeles séf megajándékozott egy aforizmaértékű meglátással is: „a burger olyan kell legyen, hogy az embernek könyökéig csorogjon a szaft”. Nos igen, a szaftosság kulcskérdés. Ez a burger nemcsak szaftos volt, de kellően könnyed, nem sütötték túl a húst, kitűnőek voltak a belevalók. Értékeltük, hogy tartanak kézműves sört is, a burgert a Beertailor India Pale Ale sörével kísértük.
A pezsgőkkel együtt tizennyolc, zömmel magyar minőségi bort tartanak a Veritas portfólióból, melyeket kettő kivételével decire is kimérnek kedvező áron. A pálinkákat az egyik legjobb magyar főzde, a Márton és lányai termékei közül válogatták össze. Alkalmunk volt a tulajdonossal, Prifer Zsolttal is találkozni és néhány gondolatot cserélni. Megkérdeztem, hogy van-e valami BBQ-specialitás étlapon kívül, netán marhaszegy napi ajánlatképpen. Mit ad isten, volt, mi több, túrós csuszával tálalva. A csusza ízletes és élvezetes volt, némi finomhangolást még elbírt volna, a szegy viszont lenyűgöző, ízre, állagra egyaránt.
Remek élményt nyújtott a Buona Sera, örömmel visszatérnék mást is megkóstolni, például a szemre igencsak tetszetős, trattoria típusú, vékony tésztás pizzákat, a füstölt tépett marhanyakkal, zöld korianderrel, frissen aprított zöldségekkel, guacamole-val töltött, égetett lime-mal kísért tacót, vagy a császárhúsból készült porchetta-átiratot.
