A „Taste of Transylvania” gasztrofesztivál második kiadását a szervezők több eredeti ötlettel tették még inkább emlékezetessé, melyekkel azokat is sikerült meglepni, akik tavaly az első naptól az utolsóig végigették, -itták és -élvezték a rendezvényt.
A gasztrovonatról már szóltam az előzőekben.
A Csíkszeredában elszállásoltakat ingyenes buszkülönjárattal szállították a Gyimesközéplokon belüli borospataki lekanyarodóig, ahonnan az igencsak szűk autóút már nem alkalmas a buszközlekedésre. Innen akár gyalog is meg lehetett volna tenni a helyszínig a megmaradt másfél kilométert, de a főszervező, Trucza Adorján beszervezte a helyi szekereseket, „Ló-taxi állomást” létesített az említett kereszteződésnél.
A lovak nyihogása, a szekérhajtók ízes tájszólása, a tájban való gyönyörködés a rövidke úton alighanem mindenkinek maradandó pluszélményt nyújtott, vélelmezem, hogy azoknak különösképpen, akik nem ültek még szekéren.
A második napon a buszjárat utasait a helyi hagyományőrző tánccsoport hejszája fogadta. A hejsza népszerű csángó körtánc, a néptáncoktatást táncházakban gyakran kezdik ezzel, látványos, könnyen megtanulható és gyors sikerélményt ad az amatőröknek a közösségi élmény mellett.
Torokszorítóan szép volt a tavaly is nagy sikert aratott csíkborzsovai férfikórus, valamint az idén első ízben meghívott Szentegyházi Gyermekfilharmónia előadása is.
Ahogy százharminc, gyönyörű székely ruhába öltözött gyermek zenére csoportokban előjött a domboldal rejtekeiből, majd felsorakozott a helyi kápolna közelében, az önmagában is csodás emlék, de amikor élő zenekari kísérettel együtt énekelték a szebbnél szebb magyar népdalokat, az egyszerre volt művészi és nemzeti érzésbeli katarzis, igazi szakrális pillanat.
A gasztronómián túli dimenzió nemcsak a hagyományéltetésre támaszkodott, az augusztus 20-i emlékezetes drónshow csapata, a Visual Europe Group első este medvét, bográcsba hulló alapanyagokat, az elkészült ételt felszolgáló háziasszonyt, majd a rendezvény feliratát rajzolta az égre.
Érdemes pár szót szólni a szervező csapatról is. Mint megtudtam Jakab Tamástól, aki civilben kemencefelelős a Pávában – s akivel sikerült a második nap este hosszabban elbeszélgetni –, az étterem stábja mintegy félszáz főt számlál. Ők „Taste of Transylvania” feliratú fekete pólóban, óraműpontossággal tették a dolgukat táborszerte, mindegyikőjük, akivel csak szót váltottam, kedves, kommunikatív, segítőkész és motivált volt. A csapatszellem s az ügy iránti kőkemény elkötelezettség a kulcsszó náluk.
