A sepsiszentgyörgyi vendéglátás újabb csillaga: a B. The Hotel étterme

Összességében egy olyan étteremre leltünk, mely a regionális élbolyhoz tartozik.

A minap véletlenül beleakadtam egy három évvel ezelőtti blogbejegyzésembe, melyben a legjobb székelyföldi éttermeket vettem számba. A szöveg 2018 őszén született, s a Székely Kalendáriumban jelent meg eredetileg. 

Akkor így nézett ki a top tízes lista: Fork, (Bálványos), Forest (Bálványos), Kastély (Sepsiszentgyörgy), Jazz bisztró (Kézdivásárhely), Lobogó (Homoródfürdő), Gasztrolab (Bálványos), Gerendás (Makfalva), Via Napoli (Csíkszereda), Fabesco (Szováta), Basa (Borzont). (A tízes lista fotói és a részletes beszámoló itt elérhető.)

Marosvásárhely nem volt benne a merítésben, azokra a területekre összpontosítottam, melyek lakóiban intenzíven él a székely öntudat, amivel e történelmi egység hajdani fővárosában már alig találkozni. A Fabescónál sokkal igényesebb szovátai Pacsirta étterembe már a szöveg leadása után jutottam csak el. 

A lista összeállítása óta eltelt négy év, egy sor kiemelkedő étterem nyitotta meg azóta a kapuit, melyeknek ott a helye a legjobbak seregszemléjén. Gyorsan össze is állítottam és közzétettem a közösségi oldalamon az aktuális top tízest, amit kis kiegészítéssel ideillesztek, beemelve ezúttal a legjobb marosvásárhelyi éttermeket is:

Páva, Székelyudvarhely

Szikra, Sepsiszentgyörgy

Gastrolab, Bálványos

Schwartz, Székelyudvarhely

Petry, Marosvásárhely

Privo, Marosvásárhely

Kotyogó, Farkaslaka

Kastély, Sepsiszentgyörgy

Jazz bisztró, Kézdivásárhely

Pacsirta, Szováta

Az elmúlt napokban több, idén nyitott, kiemelkedő helyet volt alkalmam meglátogatni Székelyföldön, melyek egyértelműen az élbolyba tartoznak. Ezek közül hadd szóljak elsőként a B – The Hotel nevű étteremről.

Mint nevéből is kiderül, szálloda-étteremről van szó, mely a Pávához, a Pacsirtához, a Kastélyhoz és a Privo-hoz hasonlóan minden betérőt örömmel lát, nemcsak a szállóvendégeket. 

A beltér elegáns, zöld-feketében pompázik, hála a fekete falfestésnek s az utóbbi időben egyre népszerűbb élő moha- illetve zuzmófalnak. Az asztalon zöld növény, valamint só- és borsdaráló, jó minőségű olívaolaj és balzsamecet.

A szálloda halljából az étterembe belépve jobbra látványos húsérlelő, valamint esztétikus borhűtő fogad, amibe állítva kerülnek a jobbnál jobb borok, megkönnyítve ezzel a válogatást azoknak, akik szívesebben választanak címke alapján, mint borlapról. 

Rögtön ezen akadt meg a szemem, el is csodálkoztam, hogy micsoda választékot állítottak össze a világ minden tájáról, a legjobb nedűkből merítve. Később derült ki, hogy a Székelyföldre néhány éve hazatért első számú helyi borszakértő, Ádám Előd borakadémikus kezét dicséri a csúcsborok széles spektruma. (Ide kattintva elérhető egy interjú szakmai pályafutásáról, hazatérésének motivációjáról.) 

Tanulságos volt a tulajdonossal, Bóér Lehellel szót váltani, aki úgy vélte, hogy egy önmagát komolyan vevő minőségközpontú egységnek feladata az is, hogy a közönség fogékonyságát fokozatosan alakítsa, segítsen a vendégeknek kitörni a tömegtermékek és sablonételek világából.

Ő nyilván a maga pozíciójából fakadóan diplomatikusan fogalmazott, jómagam nyugodtan kimondhatom: a minőségi szegmens egyik fő funkciója a népnevelés. Mert a vendégek nagy része ma is a „flekken/rántott hús – sültkrumpli – csorbaleves” háromszögben mozog, onnan kellene kimozdítani őket s megmutatni nekik, hogy ezeken kívül is létezik élvezetes étel. Illetve ezeket is el lehet készíteni minőségi alapanyagokból, szakértelemmel, lásd például a Petry grillezett húsait, vagy Bíró Lajos Buja Disznó(k)-beli legendás rántott húsát. 

Nagy tapintatot igényel ez persze a pincérek részéről is. S ha már a felszolgálásnál vagyunk, hadd jelezzem, hogy élmény volt elbeszélgetni a kedves pincér hölggyel, aki e poszton a város legjobb éttermében, a Szikrában dolgozott korábban. (Szentgyörgy csúcsétterme séfet váltott nemrégiben, de a koncepció maradt, hiszen a séfhelyettes, Kicsi Sándor vette át a konyha vezetését.)

Boér Lehel kiváló csapatot hozott össze, séfnek megnyerte Falvai Jánost, aki hosszú ideig dolgozott Nyugat-Európában, azon belül több évet húzott le Szicíliában. Volt már alkalmunk baráti társaságban kóstolni ételeit korábbi állomáshelyén, a szentgyörgyi San Giorgio-ban is. Akkor nem tudtuk, hogy egy alig néhány napja megnyitott étteremben vagyunk épp, 2020. szeptember 19-én jártunk náluk egy kárpát-medencei éttermi adatbázison dolgozva, most visszakeresve akadtam rá egy pár nappal korábban megjelent híradásra, mely a város új olasz étterméről szól. (A San Giorgio étteremről írott értékelésem itt elérhető.) 

A B. – The Hotel ételválasztéka igyekszik kedvezni azoknak is, akik a megszokott ízeket keresik, de ablakot nyit a világra nemzetközi és persze olasz ételeken keresztül. A séf előszeretettel játszik a helyi alapanyagok és más régiók ízeinek fúziójával. 

Kínálnak többek között székely mártogatósokat krumplis kenyérrel, ami zakuszkát, padlizsánkrémet és szezonális szendvicskrémet fed, sajtos és felvágottas tálat helyi kézműves termékekből, gulyáslevest, borjúpaprikást tojásos galuskával, borjúbécsit házi burgonyasalátával. Másik oldalról bruschettákat, burgert, Rib-eye-, T-bone- és tomahawk steaket, fish and chipset harcsából, sült citromos gyömbéres lazacot mentás zöldborsóval, pisztrángot sáfrányos rizottóval és citromos ordával. A díjszabás meglepően kedvező.

A napi ajánlatban szereplő hecsedlis vadkörtemártással és pirított kaláccsal tálalt foie gras (hízott szárnyasmáj) terrine ízletes volt, állagát lehetne tökéletesíteni, de jelen formájában is felülmúlja több, a jobbak között jegyzett anyaországi étterem e műfajban nyújtott szintjét.

A fácánesszencia inkább egy remek házias húsleves volt, melyben a julienne zöldség kissé túlfőtt, kiválónak bizonyult viszont a vargányás, helyben készült raviolibetét, ízre, állagra, töltelékre egyaránt, került bele főtt fürjtojás és hús is, az egész fogás messze túlmutatott a Székelyföldön megszokott megoldásokon. 

A haltepertő alapanyaga kiváló, mint megtudtuk, a Hortobágyi Halgazdaságból érkezik az iszapízmentes, remek, friss ponty. Mi túl vastagnak ítéltük a roppanós bundát, itt regionális sajátosságként nem fűszeres vagy morzsával kevert lisztbe forgatják a szálkátlanított pontycsíkokat, hanem kukoricadarával panírozzák. Jó a fokhagymás, majonézes, házi tejfeles mártás, amit egyfajta lokális tartár-átiratként adnak a hozzá. 

A kacsamell pastrami nem győzött meg, de mint megtudtam, ki is kerül rövidesen az előételek közül, főétel készül majd ezentúl ebből a nemes alapanyagból. 

A zöldalmagyöngyökkel kínált crème brulée kiváló volt, nem túl vastag az égetett cukorréteg, pazar a krém íze és tartása. A molekuláris konyhából kölcsönvett zöldalmakaviár színintenzitását vissza lehetne fogni, de ez már tényleg csak egy apró, a lényeget nem érintő megjegyzés. A háromrétegű csoki-mousse pohárdesszert minőségi alapanyagból készült, szép a tálalása, jó hozzá a helyben készült, természetes ízű málnamártás és málnaszem. 

Összességében egy olyan étteremre leltünk, mely a regionális élbolyhoz tartozik. De mivel a felsorolt tíz hely közül egyet sem szeretnék elengedni, legyen a lista inkább Top 12. A székelyföldi gasztronómia rejtélyes tizenkettedik apostolának kilétére a következő beszámolóban derül fény.

Elérhetőségek:

B – The hotel

Sepsiszentgyörgy, Grigore Balan utca 21.

Telefonszám: [phone]

https://www.bthehotel.ro/

Online asztalfoglalás a honlapon keresztül lehetséges.

Borítókép: B – the hotel (Fotó: A szerző felvétele)