„Édes Erdély” – a sepsiszentgyörgyi Orka cukrászda
A fesztiválon bemutatott remek édességek közül a diós szelet maradt meg a választékban.
Borbély Zsolt Attila
2022. 11. 27. 12:27
Jobban mondva - heti véleményhírlevél - ahol a hét kiemelt témáihoz fűzött személyes gondolatok összeérnek, részletek itt.
Vannak az életben felejthetetlen pillanatok. Mint amikor az „Erdélyi induló” második, nagyon kevesek által énekelt szakaszát tanította meg nekem apai nagymamám („Erdély, Bácska visszatér / gyertek most már Bánátért, / Egy hazában éljenek / a magyar testvérek”). Hat-hétéves lehettem akkor. Vagy amikor először hallottam MIÉP-tüntetésen nyilvánosan énekelni ezt a dalt a kilencvenes évek közepén.
De arra is mindig emlékezni fogok, amikor az első délvidéki EMI tábor idején „Édes Erdélynek” kereszteltük Maurer Oszkár hajdújárási pincéjében a jeles borász első édes borát.
E megszentelt pillanatok közé tartozott az is, amikor első ízben tettem be a CD-lejátszóba a minap megjelent „Lesz, lesz, lesz!” című albumot, melyre neves művészeink (Varga Miklós, Pataki Attila, Vadkerti Imre, Kautzky Armand s még sorolhatnám) énekelték fel korszerű hangszerelésben a legszebb irredenta dalokat. Az „Erdélyi indulót” fiatalkorom máig népszerű, ikonikus énekese, Kalapács József adja elő. (A Trianon Múzeum gondozásában megjelent hiánypótló kiadványról itt olvashatunk részletesebben.)
Lássuk akkor tulajdonképpeni témánkat! Már többször is szó volt róla e rovatban, hogy a gasztronómia, italkultúra s a vendéglátás terén az anyaországban tapasztalható ugrásszerű fejlődés jelenségköre több évtizedes késéssel érkezett meg Erdélybe. A felzárkózás van, ahol gyorsabb, van, ahol lassabb.
A borászati adottságoknak a Belső-Magyarországon tapasztalható kihasználásáig (ahol egyébként van még tere a fejlődésnek) vélhetően még több évtizednek kell eltelnie, de az irány jó, akárcsak a minőségi pálinka és sör esetében.
A nagyvárosok éttermi kínálata már beérte az anyaországot színvonalban és színességben, viszont a cukrászdák tekintetében úgy tűnik, még hosszú az út, mire a Platán, a Málna, a Mihályi desszertszalon, a Desszert neked vagy a Gerdeau/Emile szintjét eléri legalább egy-két erdélyi édességműhely.
Kolozsváron még van felfedeznivaló, úgy érzem, eddig a jósors csak az „L’Éclaire Magique-ot” sodorta utamba, mely átlag feletti egység, de messze áll a magyar élvonaltól. Temesvár, Brassó, Nagyvárad, Nagybánya, Nagyszeben legjobb cukrászdái vagy az erős fősodorhoz, vagy a bloggercukrászdák közé tartoznak. (Értsd ezalatt, hogy olyan technológiákkal dolgoznak, melyek otthon is elsajátíthatók megfelelő motivációval és lelkesedéssel. Nyilván ezek a helyek is nagyságrenddel jobbak, mint a margarint s mindenféle fixálót alkalmazó, hamisított tiramisut s egyéb retteneteket forgalmazó átlagos helyek.) Üdítő kivétel az aradi Lolita, melyről már szóltam, s melynek színvonala annak köszönhető, hogy a tulajdonos a Desszert nekedben, illetve a sajnos már megszűnt Zaziban tanult.
Nagyszalontán működik egy kirendeltsége a gyulai Kézműves cukrászdának, mely a korrekt és jónak mondható fősodorhoz tartozik, egyértelműen átlag feletti egység. (Ők működtetik a Száz éves cukrászdát is. Utóbbi bekerült a Street Kitchen legfrissebb számának mellékletébe, mely „Felzabáltuk az édes Magyarországot” címmel jelent meg, s számba veszi Belső-Magyarország legjobb cukrászdáit, pontosabban azok nagy részét, mert azért jó néhány kiemelkedő egység lemaradt a listáról.)
A bloggercukrászdák stílusirányzata elérte a Székelyföldet is. Ide sorolnám többek között a csíkszeredai Promenade-ot, a kézdivásárhelyi Süti Édent és a sepsiszentgyörgyi Orkát.
Utóbbinak tulajdonos-üzletvezető-cukrásza Horváth Orsolya, akinek nevével a járvány időszaka alatt találkoztam első ízben, amikor a Kárpátiaéttermek.hu csaknem hétszáz letesztelt kárpát-medencei vendéglátóegységre kiterjedő adatbázist állítottam össze. Az e rovatban már bemutatott sepsiszentgyörgyi Kastély étterem egyik desszertjének ő volt a beszállítója. A remek csokis édesség már akkor felkeltette a figyelmem.
Másodszor az „Erdély Ízei” gasztronómiai fesztiválon kóstoltam az „Orka-desszerteket”, ahol személyesen is megismerkedhettem a kedves, szívélyes, ifjú cukrász hölggyel. (Lásd erről részletesebben a fesztiválról írott beszámolóm második részét.)
Midőn hivatali teendőim a minap Sepsiszentgyörgyre szólítottak, nem álltam meg, hogy be ne nézzek e remek műhelybe. (Jogos kérdés, hogy miért vártam ennyit az Orka meglátogatásával. Nos, a tágan értelmezett Erdélyben mások a távolságok, s az autópályahálózat is hiányos. Sepsiszentgyörgy budapesti „főhadiszállásomtól” 720, aradi lakhelyemtől 470 kilométerre fekszik, tehát nem lehet csak úgy átugrani oda, mint mondjuk Temesvárra, Nagyváradra, Szegedre vagy Gyulára.)
Aznap személyesen Horváth Orsolya állt a pult mögött. Megtudtam, hogy a cukrászat iránti elkötelezettsége régről való, már érettségi előtt játszott a szakiskola gondolatával, végül egy OKJ-s képzésbe kezdett bele, de nem volt megelégedve annak színvonalával, így inkább autodidaktaként képezte magát.
Blogot is üzemeltetett, aminek Facebook-oldala elérhető, de az itt megadott, 2017 óta már nem frissülő blogot csak meghívottak látogathatják. 2015 és 2017 között rendelésre készített tortákat és süteményeket, az Orka cukrászdát 2017-ben nyitotta meg a város külső részén, egy tömbháznegyed egyik sokemeletes épületének földszintjén.
Alapjáraton elvitelre kínálják édességeiket a parányi boltban, de aki helyben enné meg a kiválasztott sütit, a fal melletti, asztalt helyettesítő polcon erre is van lehetőség. Számomra kifejezetten rokonszenves, hogy a Facebook-oldal egynyelvű, magyar, a honlapnak magyar és angol változata érhető el.
A fesztiválon bemutatott remek édességek közül a diós szelet maradt meg a választékban. Megkóstoltam a nevenincs heti süteményt, mely a piskóta és a mézeskalács keresztezésével készült tésztalapokból, citrusos sajtkrémből, valamint szilvalekvárból állt, ötletes, ízletes desszertnek bizonyult.
Kóstoltam egy krémest is, mely a hagyományos ízeket hozta, csak tálalása volt újszerű. A krémes jó desszert lenne, csak rengetegen visszaélnek a nevével, háziasszonyok és cukrászdák egyaránt, amikor pudingot használnak a krémhez és növényi tejszínhabot a francia változathoz. Az eredmény nyilván borzalmas. Orsi krémese a jobbak közül való, mondanom sem kell.
Megkóstoltam a „Billionaire”-t is, mely az én ízlésemnek túl édes volt, egyébként nem csoda, hogy népszerű s viszik az emberek, összetétele – karamell, fehércsoki mousse, mogyorós tejcsoki – szinte garanciát jelent erre. Ízletes volt a meggyel üdített minidesszert formában tálalt mákos guba is.
Szívvel, lélekkel és tehetséggel vezetett műhely az Orka, első ízben jártam náluk, de szinte biztos, hogy nem utoljára.
A Magyar Nemzet közéleti napilap konzervatív, nemzeti alapról, a tényekre építve adja közre a legfontosabb társadalmi, politikai, gazdasági, kulturális és sport témájú információkat.
A Magyar Nemzet közéleti napilap konzervatív, nemzeti alapról, a tényekre építve adja közre a legfontosabb társadalmi, politikai, gazdasági, kulturális és sport témájú információkat.
Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.
