Lássuk akkor tulajdonképpeni témánkat! Már többször is szó volt róla e rovatban, hogy a gasztronómia, italkultúra s a vendéglátás terén az anyaországban tapasztalható ugrásszerű fejlődés jelenségköre több évtizedes késéssel érkezett meg Erdélybe. A felzárkózás van, ahol gyorsabb, van, ahol lassabb.
A borászati adottságoknak a Belső-Magyarországon tapasztalható kihasználásáig (ahol egyébként van még tere a fejlődésnek) vélhetően még több évtizednek kell eltelnie, de az irány jó, akárcsak a minőségi pálinka és sör esetében.
A nagyvárosok éttermi kínálata már beérte az anyaországot színvonalban és színességben, viszont a cukrászdák tekintetében úgy tűnik, még hosszú az út, mire a Platán, a Málna, a Mihályi desszertszalon, a Desszert neked vagy a Gerdeau/Emile szintjét eléri legalább egy-két erdélyi édességműhely.
Kolozsváron még van felfedeznivaló, úgy érzem, eddig a jósors csak az „L’Éclaire Magique-ot” sodorta utamba, mely átlag feletti egység, de messze áll a magyar élvonaltól. Temesvár, Brassó, Nagyvárad, Nagybánya, Nagyszeben legjobb cukrászdái vagy az erős fősodorhoz, vagy a bloggercukrászdák közé tartoznak. (Értsd ezalatt, hogy olyan technológiákkal dolgoznak, melyek otthon is elsajátíthatók megfelelő motivációval és lelkesedéssel. Nyilván ezek a helyek is nagyságrenddel jobbak, mint a margarint s mindenféle fixálót alkalmazó, hamisított tiramisut s egyéb retteneteket forgalmazó átlagos helyek.) Üdítő kivétel az aradi Lolita, melyről már szóltam, s melynek színvonala annak köszönhető, hogy a tulajdonos a Desszert nekedben, illetve a sajnos már megszűnt Zaziban tanult.
Szóljon hozzá!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!