A Gault Millau kalauz 2018-as megszűnése óta a Dining Guide az első számú magyar éttermi iránytű. Minden évben határozott törekvésem, hogy december végéig ellátogassak minden olyan vendéglátóegységbe, mely szerepel a friss kiadványban, s melyeket még nem sikerült megismerni belülről. Mindeddig ez csak kilencvenvalahány százalékban sikerült, de nem adtam fel a reményt, hogy lesz ez valaha száz is. Gödöllő, a varázslatos királyi kastélyáról nevezetes, hangulatos kisváros, a Solier cukrászda éttermével került fel a gasztronómiai térképre. A hely a Gault Millau kalauzban szép pontszámmal szerepelt, de az éttermi funkció feladásával kissé háttérbe szorult, nem sokat lehetett olvasni róla. A Dining Guide kalauzba a település a Napolizza pizzázó révén került be az alternatív vendéglátás „szekcióba”.
Ez volt első számú célpontom múlt hétvégi kiruccanásom alkalmával, de áttekintve vendéglátóimmal a város gasztronómiai kínálatát, megrajzoltuk egy másfél napos gasztrotúra útvonalát.
Gödöllőn a 2010-es évek első felében jártam több ízben, majd egy bő fél évtized kihagyás után 2021-ben kötöttem össze az akkor a szomszédos Veresegyházán működő Katlan Tóni éttermének meglátogatását a Solier-be való visszatéréssel. Arra nem volt akkor idő, hogy feltérképezzük, hova fejlődött időközben a város gasztronómiai kínálata, ezt pótoltuk a minap. Annyit előre bocsáthatok, hogy kellemes meglepetések sora ért.
Az első megálló a Kútház kávézó volt, amely minden tekintetben megnyert. Kívülről tetszetős, hívogató, belülről otthonos, meghitt. A pultra szerelt sörcsapok jelzik, hogy nyáridőben, amikor még egy kávézóban is örömmel söröznek az emberek, fóti főzeteket csapolnak. A pazar speciality kávé mellett kóstoltunk bort is. Kínálnak még hagyományos és vegán sütiket, Zsusska szörpöket, továbbá saját készítésű zakuszkát és paradicsomlevest befőttesüvegben, mindezeket elvitelre is. A hely jó startnak bizonyult.
A már említett Napolizzát lelkes fiatalemberek üzemeltetik egy konténerben. Egyikükkel elbeszélgettünk, megtudtuk, hogy sokfelé megfordult pályája során, a legjobb helyeken tanulta a szakmát, s nyitás előtt áll saját, várhatóan Monalizza névre hallgató pizzázója a Lónyay utcában. Sorba vettük a főváros nápolyi pizzázóit, hamar megállapítottuk, hogy nem teljesen azonos a szempontrendszerünk.
Számára a pizza minősége a legfőbb, de mondhatni, egyetlen szempont, számomra kiváló élményt adó pizzázókról is visszafogottan nyilatkozott.
Úgy véli, alapvető kérdés, hogy ne villannyal működő kemencét használjon egy nápolyi pizzás, hanem fatüzelésűt. Jómagam ennél a nüansznál fontosabbnak ítélem a kísérőelemeket, amellett persze, hogy jó minőségű lisztből, megfelelő technológiai tudással készüljön a pizza, és feltétei a minőségi szegmenst képviseljék. Nem hátrány, ha az eredetvédett olasz termékek közül kerülnek ki.
Számomra az élmény teljességéhez elengedhetetlen, hogy legyen üvegpohár a sörhöz. A Napolizza sajnos a minőségközpontú gyorséttermek s pizzázók világában nincs egyedül azzal, hogy csak műanyag pohárral tudnak szolgálni. Nem vagyok „méregzöld”, de nagy lelkesedéssel mondanék igent a műanyagpohár-gyártás betiltására. De az is fontos szempont, hogy legyen a pizza mellé legalább egy élvezhető, kisüzemi sör. A Pizza Me-hálózatnak remek húzása volt, hogy a First sörfőzdével együttműködve piacra dobta a saját márkás sörét.
A napolizzás srácok mentségére legyen mondva, hogy bár elég tágas a tér, de ez nem elsősorban egy beülős egység, rengetegen vásárolnak tőlük elvitelre vagy házhoz szállítva. Amikor bementünk, nem volt vendég a beltérben, a fiúk mégis egymás után készítették rendelésre a pizzákat.
Kóstoltunk bazsalikomos pizzakenyeret, egy csodás Calzone di Parmát, valamint egy Margherita D.O.P.-t, ami másfele Crudo névre hallgat, a szokásos feltétek (San Marzano paradicsomszósz, bivalymozzarella, bazsalikom) mellett rukkola, pármai sonka, koktélparadicsom és parmezán is került rá. Nem igazán értettem ezt a névadásbeli lazaságot, azt is furcsállottam, hogy a pizzák közé beemelték a magyarost is, de tény az, hogy mindhárom általunk rendelt pizzaváltozat csúcsminőségűnek bizonyult.
Érdemes azt is megemlíteni, hogy árak sokkal kedvezőbbek, mint más, hasonló szintű pizzázókban, a pizzák ára 2090 forinttól indul, s 3290-ig emelkedik úgy, hogy többségüknek díjszabása 3000 forint alatt marad.
Négyfős csapatunk lelkesülten távozott. Társaim gödöllőiek voltak, de nekik is újdonságot jelentett ez a hely, bizonyára visszatérnek a közeljövőben. Vélhető, hogy jómagam is elhozom majd ide családom és baráti köröm néhány nápolyipizza-rajongóját.
Örömmel fedeztem fel a világhálón, hogy immár Gödöllőn is működik egy minőségi söröket kínáló hely, a Lapátos Malátaház. A honlapon szereplő sorokat visszaigazolja a valóság:
Hiszünk abban, hogy egy kellemes szórakozóhelynek közösségépítő ereje van. Hiszünk abban, hogy egy frissen csapolt sört vagy pedig egy csípős szódával elkészített fröccs mellett születnek meg a világmegváltó gondolatok. A Malátaház csapata azért dolgozik, hogy ezt a környezetet megteremtse a hét minden napján.
A honlapon Immanuel Kantot is idézik, aki úgy vélte, hogy „a sör a legjobb étek”. A sörről rengeteg híresség fogalmazott meg hasonló aforizmaértékű kijelentéseket (egy gyűjtemény például itt olvasható), bizonyára ezt a bölcsességet is hallottam már, de ezzel együtt az újdonság élményével hatott. (Bő harminc éve, az egyetem padjait koptatva Kant világos és tiszta gondolatait felüdülésnek éreztem Fichte és Hegel eszmefuttatásai mellett.) A kijelentés persze, bármily hangzatos, nem biztos, hogy kiállja a valóság próbáját. Minden esetre az tény, hogy a sör olyan különleges ital, amely egyik oldalról evésre csábít, másik oldalról viszont a kínzó éhséget képes csillapítani.
A Lapátos Malátaházban hat csappal dolgoznak, végig is szaladhatunk az ottjártunk idején kínált sörökön.
A Szent András-főzdétől az 1993-as és a meggyes került be a napi ajánlatba, két klasszikus cseh sör, a 11-es Bakalar és a Lobkovitz barna, illetve két német, az Erdinger Dunkel, valamint a Riegele IPA mellett. További harminc, hasonló megközelítéssel összeválogatott sör kapható palackban. Tartanak néhány jó bort és minőségi töményitalt is.
Többféle csábító sörkorcsolyát is kínálnak, a kenegetőktől a pulled pork szendvicsen, burgereken, grillkolbászon, amerikai hot-dogon keresztül a fish and chipsig.
Mi a gyümölcsös sört leszámítva végigkóstoltuk a csapolt választékot, mellé első körben csak hermelint kértünk, mert hála a remek pizzáknak, már jóllakva érkeztünk. A klasszikus cseh sörkorcsolyát ügyesen készítették el, ha van hozzá türelmünk, remek házi változatokat is készíthetünk, e rovatban is közölt egy receptvariánst Vásárhelyi István kollégám.
.
Elüldögélve a sör mellett, nem tudtunk ellenállni az amerikai sült babnak sem, amely korrekt volt, de nem kiugró, egyébként meg szerencsésebb lenne sima sós nachosszal tálalni s nem ízesítettel. De ez csak apróság, sörözőbe nem a gourmet élmény kedvéért megyünk. Jól éreztük magunkat a Lapátosban, amely ez idő tájt a legjobb sörhely a városban.
További gödöllői gasztrokalandokról, köztük a legmarkánsabb, legátütőbb élményünkről, a gluténmentes Smarni étteremről a közeljövőben fogok majd szólni.
Borítókép: Calzone di Parma (Fotó: Borbély Zsolt Attila)
