Több, mint fél évtizede nyílt Temesvár legszebb, vendéglátóegységekkel szegélyezett, az utolsó várkapitányról, Losonczy Istvánról elnevezett terén egy trendi étterem „Pepper – Steak and Shake” néven. Színvonalas nemzetközi konyhát visznek a mai napig igen sikeresen, a nemrégiben a profilt egy sushizóval bővítették, mely „Raku” néven ugyanazon épülettömbben működik, elkülönülve, de konyhai szimbiózisban. Bárhol ülünk le, a másik étterem konyhájáról is rendelhetünk. A beltér csodás, ügyesen használják a Monarchia-korabeli házak nyers tégláit dekorációs elemként. Bő fél évtizede jártunk náluk, nagyobb társasággal, nem számítva a minapi ebédünket a sushi részlegen.

Meglepett, hogy desszert-rendeléskor kihoztak egy esztétikus, vágódeszkaszerű eszközön négyféle süteményt, mondván, hogy ez a választék, ezek közül válogathatunk.

Amikor tavaly a tél vége felé a Jenő herceg utcai „Paso Local Cuisine” nevű egységben ugyanezt a módszert alkalmazták, egyből bevillant a Pepper-beli emlék. Meg is kérdeztem az üzletvezetőt, hogy netán ugyanannak a vállalkozásnak, lenne ez egy másik egysége? Nemleges volt a válasz, viszont az is kiderült, hogy a desszert-kínálás hasonlósága nem véletlen, mert onnan érkezett a helynek az alapítója.

A Paso azóta is üzemel, s csak azért nem volt még róla szó e rovatban, mert a tavaly februárban fogyasztott három fogásból nem lehetett messzemenő következtetéseket levonni a konyha felkészültségéről. Az angolul nem tudók által is könnyen dekódolható „Fish Platter - Danube style” nevet viselő, ma is étlapon levő előétel (rajta négyféle füstölt hal, csukaikrasaláta, halas zakuszka, olajbogyó, lilahagyma és marinált szardella, helyben sült pizzakenyérrel kísérve) korrekt késztermékekből állt.
Nyilván elmond valamit egy helyről az, hogy milyen minőségű felvágottakat, sajtokat, vagy egyéb készen vásárolt elemeket kínál, de ez nem a konyha teljesítményéről szól, hanem az üzletvezetés szándékairól.
Emellett ettünk egy hagyományos, dobrudzsai recept alapján elkészített tokhalat, amit bíztatónak ítéltünk. Egy számunkra kissé nehézkes, cseppet „old school”, tortaszerű desszerttel és azzal a következtetéssel zártuk étkezésünket, hogy el kell még ide jönni legalább egyszer. Ami a 2024-es év első napjaiban meg is történt.