A beltér megnyerő, a kandallóban pattog a tűz, az asztalon továbbra is dizájnos üvegekben korrekt minőségű olívaolaj és balzsamecet, valamint borsdaráló és különleges sóválogatás kémcsőszerű tárolóeszközökben.
Ezúttal teljes mértékben meggyőző volt az élményünk, olyannyira, hogy a helyet a város élvonalába sorolnám. Szó volt már arról e rovatban, hogy Temesvár vendéglátása nem bővelkedik gourmet-éttermekben, valójában egy-két hely kacsingat csak a fine dining irányában. De rengeteg olyan egység működik itt, ami jó szívvel ajánlható, mely nem okoz csalódást, ahol tisztességes alapanyagokból jól elkészített, élvezhető ételeket kaphatunk.
S ebben Temesvár legalább olyan erős, mint a belső-magyarországi vidéki városok, legyen szó Debrecenről, Szegedről, Miskolcról vagy Pécsről, hogy csak a legnagyobbakat említsem.
Itt nincs olyan étterem, mint a Michelin tányéros, de valójában csillagközeli szintű Alabárdos vagy Ikon, mint Szegeden, illetve Debrecenben, viszont van több tucat olyan hely, melynek színvonala eléri a Gault Millau kalauz startminőségét, a 10 pontot. (Amit a legutóbbi, 2019-es kalauzban azért elég bőkezűen osztogattak, főként Nagyszebenben, ahol két olyan helyen is megfordultam az elmúlt években, konkrétan Kulinariumban és a Pardon caféban, melyek esetében a magyar kalauz tesztelői a 9 pontot sem biztos, hogy megadták volna.)
A Paso Local Cuisine esetében csak az önmeghatározás problematikus kissé, mert bizony itt nemzetközi konyhát visznek, részben nemzetközi alapanyagokból kiindulva.
Megjelenik a választékban néhány jellegzetes helyi előétel, mint a padlizsánkrém, a zakuszka, vagy az ikrasaláta, de az ételek zöme, mint a tonhal- vagy marhatatár, a sült húsok és halak nemzetközinek mondhatók.
A fő attrakciót a Josperben illetve kemencében készült húsok képezik. A marhahús-ételek rovatában nemcsak steakeket lelünk, hanem oldalast és pofát is, kínálnak továbbá mangalicatarját, sertésoldalast, fél kacsát és kacsacombot. A halas fejezetben a lazac, tonhal, fekete kagyló s a naponta változó ajánlat mellett továbbra is szerepel a tavaly kóstolt tokhal, s a múltkor kihagyott csuka. Utóbbit örömmel vettük, de sajnos nem tudtak vele szolgálni.
Az italválaszték figyelemre méltó, több, mint félszáz minőségi bort tartanak, köztük nemzetközi nagyságokat, a töményitalok is jellemzően a prémium kategóriába tartoznak. A söröket a nagyipar felső kategóriájából s egy helyi kisüzemi főzde termékeiből válogatták össze.
Bizalomgerjesztő, hogy a honlapon a séf, Daniel Grosu nevét is feltüntetik, ami még Belső-Magyarországon sem általános gyakorlat, a tágan értelmezett Erdélyben pedig egyenesen ritkaság.
Szóljon hozzá!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!