Azt hiszem, ha lehetne borszőlőetalont kitalálni, az bizonyosan az olaszrizling lenne. Kicsi, tömött fürt, vékony héj, teljes érésben gusztusos és ízletes sárgás bogyók, érezhető cserzőanyag a héjban, sok lé. Teljes érésben savai finomak, nem túlzottan gerincesek, de elegánsak. Éretlenül viszont szinte borvidéktől függetlenül durvák, harapósak lehetnek. Cukorgyűjtő képessége is átlag feletti. Íze száraz iskolázásban fanyarkás: igazi férfias bornak tartják. Gyakran azonosítják keserűmandulára emlékeztető illat- és ízjegyeit, különösen a Balaton-felvidéken.
Ennyi a hivatalos bemutatás. De nekünk a fajta ennél lényegesen többet ad. Hogy mit? A sokszínűségét és megbízhatóságát sokra tartja a szakma és a fogyasztók is. Nem lehet véletlen, hogy termelőink színe-java hűtlenkedései után csak visszatér hozzá. De vajon mitől lehet egy-egy szőlőfajta kelendőbb a többinél? Alapvető, hogy egymástól eltérő termőhelyeken, különféle geológiai és klimatikus viszonyok között, megbízható, állandó és magas minőséget tudjon adni. Ha a borok mindenkori értékmérőit vesszük figyelembe, onnan semmiképpen nem hiányozhat az érlelhetőség, eltarthatóság kritériuma. Kellően izgalmas fajta ahhoz, hogy itthon és a külvilágban egyaránt értékeljük.
Érdemes útra kelni és a Csobánc, a Hajagos, a Szent-György hegy, a Káli medence vagy akár Badacsony aprócska pincéit meglátogatni. Tiszta ízű, szépsavú, telt, néha kissé oxidált, de értékes, semmivel össze nem téveszthető, fanyarkás ízű borokkal fogunk találkozni. Kiváltképp alkalmasak szomjoltásra nyáridőben, kaptatók után, mandulafa árnyékában. Ha felfedező utunkat nem a szigorúan vett Balaton-felvidéken, hanem kissé távolabb, a Füred-Csopak-táji vonulatok szőlőhegyein végezzük, különlegesen egyedi, a határozott ásványosságot, karcsúbb köntösbe öltöztetett borokat kapunk. Amíg a Badacsonyból jövő borokban a bazalt melegét érezzük, addig az itteniek illatában virágokat, ízében sósmandulát.
A Somló megint más. Itt nincs víz, nincs pára, csak napsugár és tikkasztó meleg, amit a bazalt orgonák nyáridőben árasztanak az erre járókra. A Somlón, szőlő is, gazdája is küzd az életért. S hogy mi az eredmény: hamisítatlan somlói bor, az olaszrizling kissé kemény karakterével. Kedvesebb, mint a juhfark, nemessége talán nem ér fel a furmintéhoz, nem bájol el úgy, mint a hárslevelű vagy a tramini, de ő maga a megtestesült somlai. Fiatalon vadóc, éretten sima és telt. Kibontakozásához idő és levegő kell.
És mi van a „túlparton”? Sok-sok kedves és mégis hosszan érlelhető olaszrizling, kitűnő példákkal illusztrálva a fajta alkalmasságát emlékezetes borok készítésére. Legszebb egyedei képesek a hordós és acéltartályos erjesztés és érlelés követelményeinek is eleget tenni.
A mi balatoni olaszrizlingünk elég egzotikus ahhoz, hogy felkeltsük vele a borkedvelők érdeklődését. Ehhez egy dolog kell: nagy minőség.
De nem felejtjük el azt sem, hogy kissé távolabb, a Duna közelében hasonlóan izgalmas borok alapanyaga teremhet. Neszmély termelői szintén a magukénak érzik ezt a fajtát, érdemes hát kóstolásaink során ezeket a borokat is számba venni.
Számomra nem volt eddig sem kérdés, hogy a legjobb termőhelyek olaszrizlingjeit érdemes önállóan palackozni. Magyarul érdemes dűlőválogatott olaszrizlingeket palackba tölteni. Egerből is, a Balaton környékéről, Somlóról és a Mátrából is.
Egerszólát régóta szép olaszrizlingek termőhelye, mondhatnám személyes kedvencemnek is. A balatoni borokhoz képest sokszor melegebb tónusú, bár a globális felmelegedés ezen a téren is sokszor nemszeretem játékot űz velünk. A korábban szinte szikárnak mondható csopaki borok is simogatóvá válnak, kerekebbek és gazdagabbak, mint korábban bármikor.
Egerszóláton kóstoltunk nemrégiben egy izgalmas válogatást dűlőszelektált olaszrizlingekből. Szép és kiegyensúlyozott sor volt, néhány igazán kiemelkedő tétellel. Nehéz lenne egy vagy két bort kiemelni vagy akár olyan kollektív terroir jegyeket emlegetni, ami konkrétan szebbé vagy érdekesebbé teszi a fajta borait. Egy biztos: mint a világ legtöbb sokra értékelt száraz fehérbora, az olaszrizling is akkor adja a legszebb formáját, ha optimális érettségben, komoly koncentrációval szüretelt szőlőből készül. Hogy kap-e hordós érlelést vagy nem, szintén nem döntő. Ha a gazda ismeri a területét, igényes és tudja, hogy mit szeret a szőlő, remek borokat készíthet.
Nyilván a most kóstoltaknál sokkal több izgalmas dűlőválogatott olaszrizling születik évről-évre a Kárpát-medencében. Például Gál Lajos pincéjében, akinek a Kántor-tag dűlőből érkező bora évről-évre ott van a legszebbek között. Most nem kóstoltuk, mert ő maga, mint szervező vett részt az eseményen, így nem tartotta volna illőnek az indulást. De sokan dédelgetjük a telt, buja virágos tónusú borok emlékét az elmúlt évekből.
A Balaton-felvidék és Balatonboglár számomra szintén nagy kincs, ha a legstílusosabb borokat keressük. Sőt. Számomra az egyik valaha volt legkedvesebb olaszrizling nem más, mint a saját kertünkben termett Casa Agricola tizenkét évjárata. Ugyan nem dűlőmegjelöléssel került palackba – bár minimális mennyisége és a dűlő monopol jellege miatt nevesíthettük is volna a Kővágóőrs, Rákóczi utca 10. szám alatt növekedett szőlő nedűjét – nem tettük. Ellenben gyakran emelgettük az olaszrizlinggel telt poharat azokra a borászokra, akik nálunk sokkal jobb borokat készítettek. Olaszrizlingből, Egerben vagy Badacsonyban, Kürtön vagy éppen az Alföld peremén. Mert véleményem szerint nincs rossz szőlőfajta, csak igénytelen gazda. Remélem, ebből a speciesből egyre kevesebbel találkozunk a jövőben.
Borítókép: Illusztráció (Fotó:Pexels.com)
