Makai Gergely épp beszélgetésünk előtt érkezett vissza Provance-ból, ahol a testvérbirtokon szintén a szüretet irányította. Ez azért jó érzéssel töltött el akárcsak a tisztánlátása. Pedig nem kis feladat az övé. Az ötven hektár fölötti termőterület bőven kínál megoldandó tennivalókat még akkor is, ha kevésbé hektikus időjárással nézünk szembe. Az idei nyár sok borvidéket megtépázott és habár a Hétszőlő birtokai a tokaji Kopasz-hegy déli lejtőin élveznek bizonyos fokú védelmet, a bioművelés sokszor itt is feladja a leckét a gazdának. A tulajdonos ugyan ritkán látogat Tokajba, de az élet attól halad. Saint-Estephe-ben a Chateau Cos d’Estournel adja a kis borászati „birodalom” lelkét. Michel Reybier – a tulajdonosi kört adó Reybier család talán legaktívabb tagja a Bordeaux-n kívüli lehetőségeket is megkereste: 2009-ben vette meg a Hétszőlő birtokot, 2013-ban a Champagne régióban kötelezte el magát, 2020-ban és 2021-ben pedig Provence-ban hozott létre két új birtokot (La Mascaronne és Lauzade). Öt szőlőbirtoka együtt alkotja a Domaines Reybier-t.
A Tokaj-Hétszőlő Szőlőbirtok központja az 1700-as évek elején épült Rákóczi-Dessewffy kastély. A Tisza partján épült barokk kastély sokáig sóvámház volt, a Máramarosból uszályon érkező sót rakták itt szekérre és vámolták el. Korabeli dokumentumok Palota néven említik Tokaj központjában a mai Rákóczi Pincét és a fölötte található épületegyüttest. A pince feletti épület a tokaji vár lerombolása után a kiterjedt uradalom központjává vált. Ha valaki hagyományos tokaji pince-érzésre vágyik, nos itt megtalálja. A hatalmas ágakban annak idején egy szekér is meg tudott fordulni, azt híresztelik. Szükség is volt rá. A Balti-tenger mellett fekvő
kikötőkig zötykölődtek innen a hordók úttalan utakon, hogy aztán a legigényesebb úri asztalokon vagy torkokban végezzék.
A Hétszőlő azon kevés tokaji birtokok közé tartozik, amelyek a gyengébbnek mondott évjáratokban is képes volt izgalmas és igen sokáig érlelhető borokat készíteni. Így maradt meg bennem sokáig a hűvös és elég csapadékos 2001, 2010-nek vagy 2014-nek néhány Hétszőlő aszúja. De selymes tapintású boraik néha kövérszőlőből készültek, akkor is készítették a Máslást és Fordítást amikor azoknak a fogyasztók zöme éppen hátat fordított. Száraz szamorodnijaik is sok örömöt szereznek azoknak a fogyasztóknak, akik nem kizárólag koncentrációra utaznak. A finesz és elegancia legalább akkora érték, mint a szuperkoncentráció. Hozzáteszem, lehet, hogy sokan nem értenek velem egyet, de sok kóstolón jóval magasabb cukorkoncentrációval palackozott tételek mellett győzedelmeskedtek a Hétszőlő aszúi, nem ritkán kimondottan hűvösnek mondott évjáratokból is. Mi következik ebből? Ne ítéljünk elhamarkodottan és kiváltképp óvakodjunk a címke-ivóktól.
Szóljon hozzá!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!