A Tokaj-Hétszőlő Birtok a legelsők között alakult meg a rendszerváltás hajnalán

A francia tulajdonosi kör szárnyai alatt Kovács Tibor birtokigazgató részese volt a legnehezebb, kezdő lépések megtételének is.

2024. 09. 26. 20:19

A Tokaj-Hétszőlő Birtok a legelsők között alakult meg a rendszerváltás hajnalán. A francia tulajdonosi kör szárnyai alatt Kovács Tibor birtokigazgató részese volt a legnehezebb, kezdő lépések megtételének is. Könnyed és elegáns aszúik, szép késői szüretelésű édes boraik és a tokaji átlaghoz képest később induló szárazboraik folyamatosan az élen találhatók. A bio művelés szükségességét is az elsők között ismerték fel. Stílusuk stabil és egyértelmű. Számomra a lezser elegancia megtestesítő. A boraik zöme egy áttetsző szecessziós fátyol alól kandikál ki és hívogat. Az 55 hektáros birtok zöme löszös területeken fekszik. Magát a Hétszőlőt 1502-ben hét szőlőparcella egyesítésével a Garai család indította útjára. Volt persze interregnum, de talán most lesz néhány száz év a töretlen munkára. A birtok érdemes rá.

Olvasgatásaim során a kezembe került egy régi, korábban írt szöveg. „Amikor a borokat Kovács Tibor birtokigazgató mutatta be, szokása szerint nem esett a szószátyárság hibájába. Kommentjei tömörek voltak, …” Ez a félmondat számomra ma is jellemzi a Hétszőlő tevékenységét. Sallangmentes, profi munka, visszafogott keretben.

Nemrégiben Makai Gergely birtokigazgatóval beszélgettünk egy csúnyán locsogós, hideg szeptemberi hétvégén. Nagyon jó volt felidézni azt az időszakot amikor ő ugyan még közel sem dolgozott a Hétszőlőnél, viszont Bordeaux-ban sorba álltunk az első akkoriban „újstílusú” -nak nevezett aszúkért. Előttem a sorban olyan emberek várták a sorukat, mint Hugh Johnson, Jean-Michel Cazes, de megfordult a magyar standon Jacques Chirac akkor köztársasági elnök is, számos más komoly boros személyiséggel. Olasz, német, spanyol és francia termelők adták egymásnak az aszús palackokat – kilincs nem lévén. Ez a kilencvenes évek közepe táján volt és pont az az időszak, amikor még komolyan vettek bennünket. Akkoriban néhány évig nem kizárólag, mint potenciális piac léteztünk az európaiak szemében. Pedig kezdetben nagyon nem örültünk a Tokajba érkező külföldi befektetőknek. Nem kizárólag a termelők vették rossznéven, ha rámutattak a hibáinkra és netán saját módszereiket kezdték el használni a hazai ültetvényeken, pincékben.

Makai Gergely épp beszélgetésünk előtt érkezett vissza Provance-ból, ahol a testvérbirtokon szintén a szüretet irányította. Ez azért jó érzéssel töltött el akárcsak a tisztánlátása. Pedig nem kis feladat az övé. Az ötven hektár fölötti termőterület bőven kínál megoldandó tennivalókat még akkor is, ha kevésbé hektikus időjárással nézünk szembe. Az idei nyár sok borvidéket megtépázott és habár a Hétszőlő birtokai a tokaji Kopasz-hegy déli lejtőin élveznek bizonyos fokú védelmet, a bioművelés sokszor itt is feladja a leckét a gazdának. A tulajdonos ugyan ritkán látogat Tokajba, de az élet attól halad. Saint-Estephe-ben a Chateau Cos d’Estournel adja a kis borászati „birodalom” lelkét. Michel Reybier – a tulajdonosi kört adó Reybier család talán legaktívabb tagja a Bordeaux-n kívüli lehetőségeket is megkereste: 2009-ben vette meg a Hétszőlő birtokot, 2013-ban a Champagne régióban kötelezte el magát, 2020-ban és 2021-ben pedig Provence-ban hozott létre két új birtokot (La Mascaronne és Lauzade). Öt szőlőbirtoka együtt alkotja a Domaines Reybier-t.

A Tokaj-Hétszőlő Szőlőbirtok központja az 1700-as évek elején épült Rákóczi-Dessewffy kastély. A Tisza partján épült barokk kastély sokáig sóvámház volt, a Máramarosból uszályon érkező sót rakták itt szekérre és vámolták el. Korabeli dokumentumok Palota néven említik Tokaj központjában a mai Rákóczi Pincét és a fölötte található épületegyüttest. A pince feletti épület a tokaji vár lerombolása után a kiterjedt uradalom központjává vált. Ha valaki hagyományos tokaji pince-érzésre vágyik, nos itt megtalálja. A hatalmas ágakban annak idején egy szekér is meg tudott fordulni, azt híresztelik. Szükség is volt rá. A Balti-tenger mellett fekvő

kikötőkig zötykölődtek innen a hordók úttalan utakon, hogy aztán a legigényesebb úri asztalokon vagy torkokban végezzék.

A Hétszőlő azon kevés tokaji birtokok közé tartozik, amelyek a gyengébbnek mondott évjáratokban is képes volt izgalmas és igen sokáig érlelhető borokat készíteni. Így maradt meg bennem sokáig a hűvös és elég csapadékos 2001, 2010-nek vagy 2014-nek néhány Hétszőlő aszúja. De selymes tapintású boraik néha kövérszőlőből készültek, akkor is készítették a Máslást és Fordítást amikor azoknak a fogyasztók zöme éppen hátat fordított. Száraz szamorodnijaik is sok örömöt szereznek azoknak a fogyasztóknak, akik nem kizárólag koncentrációra utaznak. A finesz és elegancia legalább akkora érték, mint a szuperkoncentráció. Hozzáteszem, lehet, hogy sokan nem értenek velem egyet, de sok kóstolón jóval magasabb cukorkoncentrációval palackozott tételek mellett győzedelmeskedtek a Hétszőlő aszúi, nem ritkán kimondottan hűvösnek mondott évjáratokból is. Mi következik ebből? Ne ítéljünk elhamarkodottan és kiváltképp óvakodjunk a címke-ivóktól.

Számomra minden esetre a mostani egyik legszebb aszú-élmény a Nagyszőlő dűlőből érkező 6 puttonyos Hárslevelű aszú volt. Ez egy igazi double-selection – már ha van ilyen fogalom – mert atipikus módon az alapbor és az aszúszem is kizárólag hárslevelű szőlő, ráadásul az alapbornak való alapanyag és az aszúszemek is csupán egy dűlőből származnak. A hárslevelű amúgy is kitűnő aromákat hoz az édesborokba, de ez a kínálat a 2017-es évjárattal megfejelve igazi ízbomba. Selymes, krémes tapintású, hosszú és tartós. Nem olcsó, tudom. De miért kellene pont a borkészítésnél felborulnia annak a szabálynak, hogy a jó minőséghez komoly előélet, sok munka, tudás, tapasztalat, kiváló körülmények és kitartás is kell. Nem szégyen, hogy van egy olyan bor a Kárpát-medencében, amit csak a legköltségesebb módon lehet jó minőségben elkészíteni. De jó is lenne, ha a tehetősebb hazai borkedvelők abban versengenének egymással: vajon kinek lapulnak a legszebb aszúk a pincéjében? Álom-álom? Édes álom?

***

Tokaji Furmint Hétszőlő-dűlő „1502” 2015

A Hétszőlő dűlő alapítás évét jelzi az 1502-es évszám. Árverési tétel volt a bor annak idején, találtam egy palackot a pince mélyén és abszolút meggyőző volt most is. Tiszta, élénk, lendületes illattal indul. Illatában körte, birs és számottevő ásványossal, finoman édes, mézes tónusokkal. Élénk, vibráló savak, karcsúbb test. Kicsi cserzőanyag érezhető benne, viszont a lendületes savak mellett a bor hosszú, elegáns, utóízében némi vegetális karakterrel. Ma is kifogástalan állapotban.

Kis-Garai Furmint 2017

Egyik kedvenc száraz borom a pincészettől. Illata meleg tónusokkal indul, mégis a határozottság és egy kis szikárság a legjobb jelzői. Finomak a savai, rengeteg a gyümölcs benne. Hosszú, tartós és izgalmas bor, nem mellesleg ízig-vérig furmint.

Borítókép: Illusztráció (Fotó: Pexels.com)