A kiszolgálás kedves, udvarias, viszont felkészületlen, szervezetlen, amatőr. Megérkezünk, köszönünk, elfoglaljuk asztalunkat egy jól látható helyen. Percek telnek el, nem történik semmi. Mivel az étlapok karnyújtásnyira vannak, elvesszük őket, ételt választunk, majd várunk. Kilenc perc kell elteljen addig, míg az egyik felszolgáló odajön az asztalunkhoz. Addigra már a teljes rendelést le tudjuk neki adni.
További percek telnek el, míg kiderül, hogy kacsamáj nincs, ezt ugye legkésőbb rendeléskor kellett volna megtudjuk, egyébként természetes lenne, hogy még azelőtt tájékoztassanak arról, ha valamivel nem tudnak szolgálni.
Kérek borsdarálót, mondják mindjárt, de a daráló nem érkezik. Néhány perc múlva ismét kérem, elnézést kérnek, megint beígérik, de darálót továbbra sem kapunk. Közben azt sem mondja senki, hogy sajnáljuk, nincs borsdarálónk.
Jelzik, hogy ha a déli, á la carte ételek közül választunk, akkor 40 perc lesz a várakozási idő. Egyikünk ezért mond le a Cézár salátájáról. Végül a várakozási idő 50 percre nyúlik el. Biztos, ami biztos,12 százalék felszolgálási díjjal dolgoznak, ami sajnos egyre általánosabb, de ez nem ok, hogy örüljünk neki.
Mivel nem sejtettük, hogy mennyit kell várni, a reggelik közül válogattunk, leszámítva a kencetálat, mely az ebéd rovatban szerepel, de reggeliként is kérhető.
A ham and eggs átlagos volt, jó pont a mellé adott vegyes levélsaláta.
A lazacos Egg Benedict hollandi mártás nélkül érkezik, ami pedig kötelező és meghatározó eleme ennek a New Yorkból elterjedt XIX. századi klasszikus reggeli fogásnak. A mellé adott vegyes levélsaláta korrekt, bár a színezett gyöngyhagymás-koktélparadicsomos dekoráción túl némi dresszinget nem bántunk volna rajta.
Szóljon hozzá!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!