A kérdésre adhatunk elképesztően rövid és tömör választ: amennyit hajlandóak érte fizetni. De közelíthetünk innen is: a terroir önmagában nem, csupán akkor érték, ha az abban rejlő adottságokat – esetünkben – borban – a gazdája meg tudja mutatni, hagyja érvényesülni.
A kóstolás oldaláról közelítve nevezhetjük egyediségnek is.
Gyakorlatilag ugyanabból a szőlőfajtából ugyanazon a termőhelyen, azonos körülmények között születhet két merőben ellentétes vagy legalábbis egymáshoz nem igen hasonlítható bor. Még ha azonos módon készítik is őket, karakterükben lehetnek mások, de gondos gazda pincéjében egy tényező nem rejthető el, ez pedig a terroir. A szüret időpontja, a pince sajátos mikrobiológiai adottságai, az erjesztéshez és érleléshez használt edényzet és hőmérséklet épp úgy befolyásolja majd a végeredményt, mint egy spontán vagy irányított erjesztés. De ha a bor komplex és koncentrált, ha nem hagyta a gazda magára akkor amikor nem lett volna szabad, a boron feltétlenül érezni fogjuk a termőhely tágabban értelmezett fogalmát, a terroir jegyeit.
A talaj összetétele sajátos ásványianyag összetételt jelent, a mikroklíma befolyásolja a szőlő fejlődésének folyamatát, érettségét.
Míg a hőmérséklet kulcsfontosságú tényező a terroirban, az általános éghajlatot is figyelembe kell venni, mivel az olyan tényezők, mint a csapadék, a páratartalom, a szél, a fagy, a jégeső és a napfény nagy szerepet játszanak a szőlő fejlődésében. Ha kellően felkészülten kóstoljuk ezeket a borokat, rövidebb-hosszabb tapasztalattal a hátunk mögött el tudjuk különíteni ezeket a jegyeket egy-egy szűkebb értelemben vett termőhely jellegzetességei között.
Nem minden bor terroir bor. Ez nyilvánvaló. Viszont, ha egy termelő vagy termelők közössége birtokol ilyet, az önmagában komoly felelősséget is ró a gazdájára. Miért is? Ha a borok különbségei a szőlőültetvény vagy a szőlő termőhelyének sajátos környezeti tényezőire
vezethetők vissza, akkor ezek a borok valóban terroir alapúaknak tekinthetők. A bor világában azonban a terroir egy adott termőhely egyedi történetét, a geológiai viszonyokat, az éghajlatot és a termelőket is képletesen magasba emeljük. Egyszerűen azért, mert a szőlőt termesztő boros gazdák nélkül mindez nem kerülhet palackba és nem kerülhet a fogyasztók elé sem. Ha hitvány borok teremnek egy ragyogó termőhelyen, az szinte büntetendő cselekmény kellene, hogy legyen. Ez így elég szigorúan hangzik, igaz? Lényegében a terroir nem más, mint a bor ujjlenyomata. Ha van olyan termőhely az országban, ahol a gazdák élnek és nem visszaélnek a birtokukban lévő kiváló termőhelyekben lévő lehetőségekkel, nos lesz minek örülnünk.
A különféle terroir-hatásokat leíró csábító kifejezések ellenére a szőlő fejlődésének kémiában szerepet játszó mechanizmusok nem egyértelműek. A talaj és a borok közötti összefüggések sem egyértelműek.
Sokszor használják a borleíró nyelvben a sós, ásványos, krétás, vulkáni, tűzköves jegyeket. Ezeket az aromákat általában a terroir borok indikátorának tekintik. Viszont valódi, bizonyítható kapcsolatot mind a mai napig nem sikerült találni a borokat jellemző aromajegyek és egy-egy termőhely konkrét ásványianyag-tartalma között. Ezért érdemes továbbra is használni például az „emlékeztet” kitételt, ha kedvenc borainkat gyümölcsös, növényi vagy fűszeres jegyekkel nem tudjuk leírni. A tápanyagok és ásványi anyagok kölcsönhatásba léphetnek egymással, így a köztük lévő kapcsolat épp úgy jelentős lehet, mint a tényleges koncentrációjuk. De a talaj összetétele félrevezető lehet. A szőlő gyökerei másként szívhatják fel a tápanyagokat a talajból, mint amit a talaj összetétele sugall. Elképzelhető, hogy a talaj kölcsönhatásban van a borral, csak a tudomány számára még ismeretlen módon.
Magyarország földtani és geográfiai elhelyezkedése lehetővé teszi szinte bármilyen bor elkészítését. Sokféle, de nagyon egyedi, és összetéveszthetetlenül magyar. A sokféleség kétoldalú érmének tekinthető. Egyrészt lehet egyfajta gazdagság forrása, másrészt képes arra is, hogy elpusztítsa az egyéniséget. Ezért olyan fontos a legjobb arányok elérése és megtartása a hagyományos és a haladó, a nemzetközi és a hazai között.
Talán sokaknak feltűnt a 2000-es évek elején Eger emblematikus dűlőjének, a Nagy-Eged-hegynek a változása. Bukolyi László majd Kovács Nimród, később a St. Andrea Pincészet látott komoly munkához a hegy magasabb részeinek (250 m fölötti területek) visszatelepítéséért. Némiképp ma is dilemma, hogy erre a kiváló, szinte tiszta mész tartalmú ragyogó termőhelyre milyen szőlőfajta kerüljön? Hagyományosan kadarka termett a Nagy-Egeden, de a filoxéra után csak kis részben került vissza ide ez a fajta. Mellette pinot noir, kékfrankos, syrah, furmint, hárslevelű és olaszrizling is terem. Hogy valójában melyik fajta vagy éppen fajták képesek leginkább kifejezni azt a komplexitást és egyediséget, amit a termőhely adni tud, még mi sem tudjuk biztosan. Vannak bíztató jelek szinte mindegyik fajta oldaláról. A legelső újkori finomság a Gróf Buttler Pincészet parcellaszelektált syrah boraiban testesült meg. Sokunk életre szóló emléke marad a 2005-ös évjárat tengerszint feletti magasság szerint szedett szőlőjének termése. De az itt született Bikavér borok, Kovács Nimród Grand bleu névre keresztelt kékfrankosa, a NJK kékfrankos-syrah nagyágyúja épp úgy várja az utókor ítéletét, mint a St. Andrea Pincészet Mária (fehér) és Nagy-Eged-hegy (vörös) házasításai. Ezekből a remek borokból kóstoltunk egy jókora merítésre valót nemrégiben. A kínálat igencsak meggyőző volt. Meggyőző és egyértelmű, finoman határozott, átütő, de nem robusztus, sokkal inkább elegáns és szerethető borok voltak egytől-egyig. Büszke voltam. Talán nem ok nélkül. Egy ilyen termőterület szépségeit azt hiszem csak az érdemli meg – termelőként és fogyasztóként egyaránt – aki tudja, mit is tart a poharában. Vigyázzunk hát rá!
1. Bukolyi Marcell Köves Egri Csillag grand superior Nagy-Eged 2023
2. Orsolya Pince (Szeredi válogatás) Chardonnay Nagy-Eged 2023
3. Orsolya Pince (Szeredi válogatás) Hárslevelű Nagy-Eged 2021
4. Kovács Nimród Sky Nagy-Eged Furmint 2020
5. ST. ANDREA Mária 2022 6. Stumpf Nagy-Eged Pinot Noir 2018
7. Stumpf Nagy-Eged Syrah 2020
8. Stumpf Nagy-Eged Öreg tőkék Kékfrankos 2019
9. Stumpf Nagy-Eged Cuvée 2016
10. Bukolyi Marcell Egri Bikavér Nagy-Eged grand superior reserve 2021
11. ST. ANDREA "Agapé" Nagy-Eged-hegy Bikavér 2018
12. ST. ANDREA "Agapé" Nagy-Eged-hegy Bikavér 2016
13. ST. ANDREA Nagy-Eged Bikavér Grand Superior 2021
14. Gróf Buttler Nagy-Eged Phantom 2013
15. Kovács Nimród Grand bleu Kékfrankos 2017 Nagy-Eged
16. Kovács Nimród Grand bleu Kékfrankos 2019 Nagy-Eged double barrel
17. Kovács Nimród Grand bleu Kékfrankos Nagy-Eged double barrel 2016
18. Kovács Nimród Grand bleu Kékfrankos Nagy-Eged 2015
19. Kovács Nimród NJK 2019
A kóstoló panel tagjainak a ST. ANDREA "Agapé" Nagy-Eged-hegy Bikavér 2018 és a Kovács Nimród Grand bleu Kékfrankos Nagy-Eged 2015 tetszett a legjobban, minimális különbséggel a ST. ANDREA Mária 2022 előtt végezve. Hozzáteszem, ez soha nem verseny, csupán tetszési index adott napon, adott körülmények között. Gyönyörű sor volt.
Borítókép: Illusztráció (Fotó: Pexels.com)
