A kérdésre adhatunk elképesztően rövid és tömör választ: amennyit hajlandóak érte fizetni. De közelíthetünk innen is: a terroir önmagában nem, csupán akkor érték, ha az abban rejlő adottságokat – esetünkben – borban – a gazdája meg tudja mutatni, hagyja érvényesülni.
A kóstolás oldaláról közelítve nevezhetjük egyediségnek is.
Gyakorlatilag ugyanabból a szőlőfajtából ugyanazon a termőhelyen, azonos körülmények között születhet két merőben ellentétes vagy legalábbis egymáshoz nem igen hasonlítható bor. Még ha azonos módon készítik is őket, karakterükben lehetnek mások, de gondos gazda pincéjében egy tényező nem rejthető el, ez pedig a terroir. A szüret időpontja, a pince sajátos mikrobiológiai adottságai, az erjesztéshez és érleléshez használt edényzet és hőmérséklet épp úgy befolyásolja majd a végeredményt, mint egy spontán vagy irányított erjesztés. De ha a bor komplex és koncentrált, ha nem hagyta a gazda magára akkor amikor nem lett volna szabad, a boron feltétlenül érezni fogjuk a termőhely tágabban értelmezett fogalmát, a terroir jegyeit.
A talaj összetétele sajátos ásványianyag összetételt jelent, a mikroklíma befolyásolja a szőlő fejlődésének folyamatát, érettségét.
Míg a hőmérséklet kulcsfontosságú tényező a terroirban, az általános éghajlatot is figyelembe kell venni, mivel az olyan tényezők, mint a csapadék, a páratartalom, a szél, a fagy, a jégeső és a napfény nagy szerepet játszanak a szőlő fejlődésében. Ha kellően felkészülten kóstoljuk ezeket a borokat, rövidebb-hosszabb tapasztalattal a hátunk mögött el tudjuk különíteni ezeket a jegyeket egy-egy szűkebb értelemben vett termőhely jellegzetességei között.
Nem minden bor terroir bor. Ez nyilvánvaló. Viszont, ha egy termelő vagy termelők közössége birtokol ilyet, az önmagában komoly felelősséget is ró a gazdájára. Miért is? Ha a borok különbségei a szőlőültetvény vagy a szőlő termőhelyének sajátos környezeti tényezőire
vezethetők vissza, akkor ezek a borok valóban terroir alapúaknak tekinthetők. A bor világában azonban a terroir egy adott termőhely egyedi történetét, a geológiai viszonyokat, az éghajlatot és a termelőket is képletesen magasba emeljük. Egyszerűen azért, mert a szőlőt termesztő boros gazdák nélkül mindez nem kerülhet palackba és nem kerülhet a fogyasztók elé sem. Ha hitvány borok teremnek egy ragyogó termőhelyen, az szinte büntetendő cselekmény kellene, hogy legyen. Ez így elég szigorúan hangzik, igaz? Lényegében a terroir nem más, mint a bor ujjlenyomata. Ha van olyan termőhely az országban, ahol a gazdák élnek és nem visszaélnek a birtokukban lévő kiváló termőhelyekben lévő lehetőségekkel, nos lesz minek örülnünk.
