A különféle terroir-hatásokat leíró csábító kifejezések ellenére a szőlő fejlődésének kémiában szerepet játszó mechanizmusok nem egyértelműek. A talaj és a borok közötti összefüggések sem egyértelműek.
Sokszor használják a borleíró nyelvben a sós, ásványos, krétás, vulkáni, tűzköves jegyeket. Ezeket az aromákat általában a terroir borok indikátorának tekintik. Viszont valódi, bizonyítható kapcsolatot mind a mai napig nem sikerült találni a borokat jellemző aromajegyek és egy-egy termőhely konkrét ásványianyag-tartalma között. Ezért érdemes továbbra is használni például az „emlékeztet” kitételt, ha kedvenc borainkat gyümölcsös, növényi vagy fűszeres jegyekkel nem tudjuk leírni. A tápanyagok és ásványi anyagok kölcsönhatásba léphetnek egymással, így a köztük lévő kapcsolat épp úgy jelentős lehet, mint a tényleges koncentrációjuk. De a talaj összetétele félrevezető lehet. A szőlő gyökerei másként szívhatják fel a tápanyagokat a talajból, mint amit a talaj összetétele sugall. Elképzelhető, hogy a talaj kölcsönhatásban van a borral, csak a tudomány számára még ismeretlen módon.
Magyarország földtani és geográfiai elhelyezkedése lehetővé teszi szinte bármilyen bor elkészítését. Sokféle, de nagyon egyedi, és összetéveszthetetlenül magyar. A sokféleség kétoldalú érmének tekinthető. Egyrészt lehet egyfajta gazdagság forrása, másrészt képes arra is, hogy elpusztítsa az egyéniséget. Ezért olyan fontos a legjobb arányok elérése és megtartása a hagyományos és a haladó, a nemzetközi és a hazai között.
Talán sokaknak feltűnt a 2000-es évek elején Eger emblematikus dűlőjének, a Nagy-Eged-hegynek a változása. Bukolyi László majd Kovács Nimród, később a St. Andrea Pincészet látott komoly munkához a hegy magasabb részeinek (250 m fölötti területek) visszatelepítéséért. Némiképp ma is dilemma, hogy erre a kiváló, szinte tiszta mész tartalmú ragyogó termőhelyre milyen szőlőfajta kerüljön? Hagyományosan kadarka termett a Nagy-Egeden, de a filoxéra után csak kis részben került vissza ide ez a fajta. Mellette pinot noir, kékfrankos, syrah, furmint, hárslevelű és olaszrizling is terem. Hogy valójában melyik fajta vagy éppen fajták képesek leginkább kifejezni azt a komplexitást és egyediséget, amit a termőhely adni tud, még mi sem tudjuk biztosan. Vannak bíztató jelek szinte mindegyik fajta oldaláról. A legelső újkori finomság a Gróf Buttler Pincészet parcellaszelektált syrah boraiban testesült meg. Sokunk életre szóló emléke marad a 2005-ös évjárat tengerszint feletti magasság szerint szedett szőlőjének termése. De az itt született Bikavér borok, Kovács Nimród Grand bleu névre keresztelt kékfrankosa, a NJK kékfrankos-syrah nagyágyúja épp úgy várja az utókor ítéletét, mint a St. Andrea Pincészet Mária (fehér) és Nagy-Eged-hegy (vörös) házasításai. Ezekből a remek borokból kóstoltunk egy jókora merítésre valót nemrégiben. A kínálat igencsak meggyőző volt. Meggyőző és egyértelmű, finoman határozott, átütő, de nem robusztus, sokkal inkább elegáns és szerethető borok voltak egytől-egyig. Büszke voltam. Talán nem ok nélkül. Egy ilyen termőterület szépségeit azt hiszem csak az érdemli meg – termelőként és fogyasztóként egyaránt – aki tudja, mit is tart a poharában. Vigyázzunk hát rá!
Szóljon hozzá!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!