Ha a bort nem egyszerűen agrárterméknek tekintjük, nehéz róla jót mondani anélkül, hogy az alkohol propaganda gyanúja ne vetülne ránk. Márpedig ezt a vádat nemcsak magunk, de az emberiség legalább hatezer éves kísérője, a bor nevében is vissza kell utasítani.
Az alkoholos italok létrejöttére a legvalószínűbb elmélet az, hogy a gyűjtögető ősember édes gyümölcsei erjedésnek indulva, fogyasztóját tudatának sajátos állapotába emelték át. A mámor külső jegyeiben a sámánok eksztázisához lehetett hasonló, ami pedig becsült és kívánt állapot volt. Az erjedt gyümölcs tudatos előállításra, több paleobotanikai hipotézis ismert. Tény, hogy e célra végül a szőlő (vitis vinifera) bizonyult a legjobbnak. Erjedt leve valamennyire tartósítható is volt, a gyümölcs maga pedig könnyen fellelhető, illetve termeszthető is.
Ha a vérszerződések, királyválasztó ünneplések, a rituális tisztulások borához még hozzá tesszük a zsidó-keresztény hitvilág áldozati borát, akkor már nem lehet kérdés, hogy civilizációnknak része-e a bor?
A bor térhódításában, – amit nyugodtan nevezhetünk történelmi diadalútnak – nagy szerepe volt annak a felfedezésnek, hogy emberi kapcsolatok alakulásában, a játékosságban, bizonyos szerepeknek az átélése bor hatás alatt könnyebb. Hasonló tapasztalat volt, hogy a komolyan vett, szabályozott hiedelemvilágba könnyebb volt beilleszkedni mértékletes borfogyasztással. Szertartásoknak, misztikus játékoknak már a Kr. e. 5. században szerves része volt a mámorhozó bor. Bacchus Ámorral is frigyre lépett.
A XXI. századra a borfogyasztás elterjedtsége soha nem várt mértéket öltött. A könnyen hozzáférhető bor szinte mindenki itala lett. Minden korosztály, minden társadalmi réteg, minden egészségi állapot meglelte azokat a kautélákat és önigazolásokat, amelyek bizonyították az egyénnek előírások/elvárások szerinti borfogyasztását. Természetesen ez azoknak az országoknak a lakosaira vonatkoznak, akiket szigorú hitéleti rendszabályok nem tiltanak kategorikusan az alkoholfogyasztástól.
Ma az alkalmat vagy indoklást nem kereső borivás is szükségessé tette, hogy rájöjjünk: a borral való "békés együttélés" nem kifogásolható. Annál inkább a tiltakoznunk kell a borral való visszaélés ellen. Ez leggyakrabban úgy következik be, hogy a fogyasztásnak a közvélemények szabta és elfogadott feltételeit életkorban, napszakban, fogyasztott mennyiségben és sok más paraméterben megszegik. Ez pedig rendszeresen súrlódásokhoz vezet.
A kulturált borfogyasztás – felelősségtudatos borkóstolás végső célja: igényes, környezettudatos, a társadalom számára is hasznos értékrendet követő, tudatos borfogyasztó felnőttek felnevelése és az alkoholizmus elkerülése.
Együtt élünk a borral. Tehát nem kérdés, hanem kőbevésett tény, hogy a borral élünk, amivel sajnos visszaélni is lehet.
Szociológiai és egészségügyi szempontból egyaránt érdekünk lenne a bort, mint élelmiszert, folyadékbevitel jelleggel étkezéshez elfogyasztani. Pedig szerte a világon egyre nagyobb problémát jelent az alkoholizmus. Ami a legveszélyesebb: itt Európában is egyre alacsonyabb az az életkor, amikor a fiatalok először találkoznak alkoholos italokkal.
A felelősségtudatos és kulturált borfogyasztás az egészséges emberek mértékletes ivási szokásaiból indul ki.
Nem lehet általánosságban kimondani, hogy egy (kettő, három…) deciliter bor elfogyasztása teljesen ártalmatlan. Sokkal fontosabb azt tudatosítani a fiatalokban, hogy a rendszeres alkoholfogyasztás évekkel, évtizedekkel később is okozhat nagyon komoly egészségügyi problémákat. A kockázat már fiatal korban is nagy.
A kérdés a függőség: tud-e valaki hosszabb ideig, napokig-hetekig (elvonási tünetek nélkül) élni, ha nem fogyaszt alkoholos italt.
A motiváció lényeges kérdés. A borfogyasztó, legyen alkalmi vagy rendszeres ivó elsősorban a társa, illetve a társasága által motivált személy. Nem is gondolnánk, milyen sokan vannak, akik nem isznak bort (szeszes italt) ha nincs kivel.
Amíg a bor közvetlenséget, közlékenységet indukál, minden rendben. Ha agressziót vált ki, ott már baj van (majom, oroszlán, disznó példázata). Pince szlogen: „Igyál annyit, amennyi jólesik - de CSAK annyit.”
A bor, mint orvosság: régi hiedelmek
Magyarország és a bor kapcsolata egészen különleges. A honfoglaló magyar törzsek a VIII-IX-X. században már fejlett borkultúrát és szőlészeti-borászati ismereteket hoztak magukkal, erre utal török eredetű jövevény szavunk a bor megnevezésére utaló (bor = kb. szürkés-fehér) szavunk is. Ehhez hozzájárul a római birodalom i.e. II. évszázada óta ismert Pannonia és Hunnia-béli fejlett szőlő- és borkultúrája, melyet könnyen magáénak ismert el és befogadott a magyar társadalom. A "világborok" korszakában a rendkívül sokszínű hagyományos és számos, a világon máshol nem vagy alig ismert szőlőfajta és borválaszték bőséges tárháza a borok "speciális" gyógyászati alkalmazásának.
Persze igen nehéz annak megállapítása, hogy valódi, népi gyógyászati megfigyelésekről vagy pedig a tudós orvosok javaslatainak "folklorizálásáról" van-e szó, hiszen egészen a XVIII-XIX. századig a bor mint oldószer, főzet, kivonat stb. formájában számos, vízben nem oldódó növényi gyógyhatású, vagy annak vélt szer hordozója volt, így a két megfigyelés "átfedése" elkerülhetetlen.
Se szeri se száma azoknak a hiedelmeknek, amelyek az egyes borfajták különböző betegségekre gyakorolt hatását taglalják.
Gvadányi József (1725-1801) a költő az alábbi szavakat mondatja el a maga korában igen népszerű hősével, a Pestre felránduló Peleskei nótáriussal:
A doktor gyógyitott spanyol chinával, Nem állitott helyre mégis sok porával. De jól lettem élvén én magyar kurával, Szőlőmnek tizenöt esztendős borával...
Számos borvidékünk borairól tartotta a néphit azt, hogy különleges gyógyhatása van. A legismertebb ezek közül talán a somlói bor és a gyermekáldás kapcsolata. De ajánlották annak idején a móri borokat szülési fájdalmak enyhítésére, akár csak az egri vörösbort vagy szíverősítőként a tokaji édes borokat. Kétségtelen, hogy a botritisz jelenléte a borokban megnövekedett penicillin tartalmat hoz magával, aminek pozitív élettani háttere már egyértelműen bebizonyosodott. A tokaji borok különleges tulajdonságai még Paracelsus fantáziáját is megmozgatták, aki európai barangolása során Tokajba is eljutott elsősorban azért, hogy a tokaji borban – az akkori hiedelem szerint benne található – aranyat megkeresse és kimutassa. Paracelsus így vélekedik a tokaji borról: „ha a növénybirodalomban a borok királyával beszélhetünk, akkor ez a bor ezt a címet kétszeresen is megérdemli.” Évszázadokig tartotta magát a hit, hogy nemcsak a tokaji aszúnak, hanem a Tokaji hegyről származó földnek is különleges gyógyító ereje van.
A gyógyító borfogyasztás mellett kiállni bátorság és felelőtlenség kérdése. Bátorság, mert a mindenkor, mindenkire kiterjesztett absztinencia megkövetelésével szembe szállni nagy elszántságot igényel. Felelőtlenség annyiban, hogy az emberek java része nem tud differenciálni és ingadozó jellemének kisebb vagy súlyosabb botlásaira itt kereshet felmentést.
Ha egy angyal (ufo stb.) megkérdezné: kivegyük-e az emberiség történetéből és jövőjéből az alkoholt, nehéz volna egyértelmű választ adni. Mi volt több a szeszesitalok fogyasztásának? A kára vagy a haszna? A valóság az, hogy az emberiség 6000 éve biztosan fogyasztja az erjesztett italokat, most miért hagyná abba. Az amerikai prohibíciótól a gorbacsovi vodkatilalomig hány próbálkozás volt már? A szesztilalomra vonatkozó vallási előírások mennyire hatásosak?
Együtt élünk az alkohollal s csak az lehet reális cél, hogy a visszaéléseket redukáljuk. A faszobrász metszőkését, az orvos szikéjét, anyánk kenyér szeletelő kését nem lehet eldobni, mert késsel gyilkolni is lehet.
Az egyetlen út: az embereket igényességre tanítani, arra, hogy a bornak illata, finom tapintási érzete, változatos, gyönyörű ízei is vannak. Ezeket kell elsősorban keresni a borban és nem az alkohol hatást, amit, mint előnyökkel is járó ráadást érdemes elfogadni.
Vele jár, de nem cél hatásának elérése.
Vida Péter Lösz 2017
Cabernet alapú házasítás, ami a mésszel kevert lösz szépségét egy feszes szerkezetben képes megmutatni. Illata tiszta és intenzív, elsősorban érett pirosbogyósok és hecsedli. Szerkezete jó, mindvégig van egy krémes karakter benne. Gyümölcsös, határozott szeder, feketeribizli és áfonya, kis csokoládés aláfestéssel. Sokáig érezni a szájpadláson, talán a hordó még ott van a korty végén. Remek szekszárdi bor, jó arányokkal, fiatalos felépítéssel. A cabernet legjobb oldalát hozza elő. Most érdemes elővenni a palackot, tökéletes állapotban van a bor!
