A bor a legkülönlegesebb nedű, amit az európai kultúra kigyöngyözött magából. A csúcsgasztronómia alkotásainak méltó kísérője, költészet és filozófia a poharunkba töltve, palackba zárt üzenet a múltból, a nemzeti kultúra identitásképző és -erősítő szegmense. S nem utolsósorban elmepallérozó polémiák elindítója.
A borok nagyságának, minőségének kérdése mindig is vita tárgyát fogja képezni, nemcsak a hozzá nem értő laikusok és a szakmabeliek között, hanem a szakmán belül is. A kérdésnek van egy rendkívül erős terror-centrikus megközelítése, amit a magyar borszakírásban Alkonyi László fogalmazott meg a legkontúrosabban s képviselt a legkövetkezetesebben. Szemléletformáló fotó-metaforáját érdemes pontosan idézni:
a fotós megfelelője a borász, a kép megfelelője pedig a bor. Az évjárat nem más, mint a fény, aminek a megvilágításában készül a kép, a tárgynak pedig, amiről a képet készítjük a termőhely a megfelelője. S mi a szőlőfajta a hasonlat szerint? A fényképezőgép, amivel a képet készítjük. Senki nem állítja, hogy ne volna fontos a szőlőfajta, amivel dolgozunk kell. Természetesen lényeges, és mindaddig napi téma, amíg meg nem találjuk az igazit. Na, de miután megtaláltuk, létezése a legnagyobb természetességgel viselt ténnyé válik: értelemszerűvé, adottsággá, közhellyé, s nem a bor egyéniségének felelősévé.
Ebben a felfogásban a szőlőfajta-paletta sokszínűsége nem előnye, hanem hátránya egy borvidéknek.
„Dűlőmitológia” című könyvében, illetve interjúiban alig titkolt nosztalgiával idézi Merész Fülöpöt, aki fejvesztés terhe mellett rendelte el, hogy Burgundiában minden szőlőt ki kell vágni, ami nem Pinot Noir, megteremtve ezzel a lehetőséget annak, hogy a borkészítés egyre inkább a dűlők faggatásáról szóljon, a talajadottságoknak a borban való kifejeződéséről s Burgundia legyen ma a borrajongók Mekkája. Lehet, hogy Eger is úgy lehetne referenciaértékű borvidék egy connaisseur-klubban száz év múlva, ha ezt a modellt követné.
Létezik viszont egy másik, a szakmai hozzáértést sem feltétlenül kizáró megközelítés: az egri borvidék szépsége és egyedisége rejtőzhet a sokszínűségben is.
Megeshet, hogy e táj soha nem lesz Burgundia-szintű etalon a szakmában, viszont forrása lehet nemzetközi mércével mérhető különféle bornagyságoknak.