A vegánok és a vegetáriánusok valószínűleg más ízeken szocializálódtak, mint a húsevők. Azok az országok, ahol a fokhagymát és hasonlóan intenzív fűszereket rendszeresen használják, valószínűleg jobb és ízletesebb fogások hazája lesz. Egyes állatok rendkívül speciális ízreceptorokkal rendelkeznek. Ezek általában egyedi étrendjükhöz és környezetükhöz igazodnak. Ezek az adaptációk segítenek felismerni a biztonságos és tápláló ételeket, tükrözve azt, hogy az állatok milyen körülmények között élnek. Olvastam valahol, hogy például a teheneknek kb. huszonötezer ízlelőbimbója van, szemben a mi nagyjából tízezres számunkkal. Ez akár azt is jelenthetné, hogy a tehenek két és félszer jobb kóstolók lennének, mint mi, emberek? Aligha…
A borkészítés történetének legkorábbi feljegyzéseiben a nők szerepe gyakran csak támogató feladatokra korlátozódott, annak ellenére, hogy folyamatosan ott voltak a legtöbb kultúrában a konyhában, az étkezések körül.
Az ókori szövegek és leletek arra utalnak, hogy a nők részt vettek a szőlőtermesztésben és a bortermelésben, de munkájukat ritkán ismerték el ugyanúgy, mint férfi társaikét. Az évezredekre visszanyúló társadalmak nemi normái diktálták a nők szerepét, és gyakran a történelem homályába taszították őket. Pedig sokak szerint a női ízlelés valamelyest kifinomultabb, mint a férfiaké.
És itt visszaérkezünk a kiinduláshoz. Mert véleményem szerint lehet ugyan, hogy a nők érzékszervei esetleg érzékenyebbek a férfiakénál, de a szintetizálás kérdésében már lehet, hogy ők vannak előnyben.
Hogy is van ez akkor? Mondhatjuk, hogy az igazság valahol ott van, ahol valamennyi képesség együtt van? Kifinomult érzékelés, kellően határozott intellektus, jó szintetizáló képesség és hatékony íz memória? Ez mind kellene ahhoz, hogy jó borkóstoló váljon belőlünk? Ha alaposabban belegondolunk, bizony megeshet.
Orsolya Pince Leányka 2018
Számomra ez a fajta még most is a nagy ígéretet jelenti. Lényegesen kevesebb komoly leánykát kóstoltam, mint amennyit lehetett volna. Tudom, hogy nem könnyű a leánykával, de azért akad egy-két termelő, aki kitűnően bánik vele. A legutóbbi néhány év etalon leánykája nálam az Orsolya pince bora. Annak idején még Gál Tibor – a papa – mondott elég jó véleményt róla, de ecsetelte a nehézségeket is. A lelágyult savak például gyakran jellemezték főként a túlterhelt tőkék termését. Annak idején, még a 90-es évek végén sokat beszélt arról, hogy egy jól megválasztott hordóban erjeszteni és érlelni is érdemes feltéve, ha kifogástalanul tiszta az alapanyag. Nos, ez minden esetben eszembe jut, ha ezt a bort kóstolom. Illatában érezhető édes fűszeresség, nyomokban egy kis alma, sütőtök jelenik meg. Finom tapintási érzet egy jó savkészlet mellett. Szépen simogat, tartósan adja a gyümölcsösség emelkedett formáját. Szép bor, szép leányka.
Szóljon hozzá!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!