Illyés Gyula mutatott rá a nyolcvanas évek elején egy vele készült interjúban, hogy míg a környező kommunista országokban a történelem „túlhősiesítése”, addig Magyarországon annak „hőstelenítése” zajlik. Párhuzamosan, tegyük hozzá, az irodalomoktatás durva cenzúrázásával. A sors perverz fintoraként Erdélyben nagyrészt ugyanazokat a szerzőket hallgatták el, mint Belső-Magyarországon: Wass Albertet, Szabó Dezsőt, Nyírő Józsefet, Reményik Sándort.
A magyar nemzeti gondolkodás hiteles, meggyőző és szuggesztív művészi megformázását kellett az olvasók elől elrejteni itt is és ott is, az anyaországi kommunista vezetők rettegtek a nemzeti büszkeség esetleges reneszánszától, Ceausescu Romániájában pedig a hivatalos propaganda, a tananyag, a média a román felsőbbrendűséget s a magyar alsóbbrendűséget hirdette. Ezért kellett a karakteres nemzeti gondolkodókat indexre tenni.
Tamási Áron ezzel együtt bekerült a tanrendbe, sőt, örökbecsű mondata, miszerint „azért vagyunk e világon, hogy valahol otthon legyünk benne” a tananyag egyik legtöbbet idézett gondolata volt. S mekkora igazság ez! S az, hogy hol érezzük magunkat otthon, csak rajtunk múlik. Nemzetstratégiai fontosságú cél, hogy a Kárpát medencét érezze minden magyar az otthonának, s ne azt az országot, melyet a Fennvaló kijelölt neki születési helyként. E meggyőződés jegyében ragadok meg minden alkalmat, hogy a Felvidékre látogassak, melynek csak az alsó, magyarlakta csíkját, Kassát, Párkányt, Komáromot, Komáromszentpétert, Dunamocsot, Dunaradványt, Nagymegyert és Pozsonyt jártam be a Kárpát-medencei étteremkalauz tesztelései alkalmával.
Rimaszombatra is így jutottam el a minap, a Hernád-áttörés fele igyekezve. A több, mint hét évszázadra visszatekintő Trianon előtt hétezer lakosú város ma már huszonkétezer lelket számlál, ami főként annak köszönhető, hogy 1948-ban hozzácsatolták Rimatamásfalvát, 1973-ban Baktit, 1974-ben pedig Dúsát, Mezőtelkest, valamint Alsó- és Felsőpokorágyot. 1910-ben 6.912 lakosából 6.199 volt magyar és 468 szlovák, 1941-ben 7.020 lakosból 6.534 magyar és 375 szlovák. A rendszerváltás idejére már a 58%-os szlovák többség alakult ki, 2021-ben a magyarság nem egészen egyharmadát, 31%-át tette ki a város lakosságának.
