Gyerekkereskedelem

Bár manapság ezerféle módja létezik annak, hogyan lehet a futballból pénzt csinálni, Fernando Torcal spanyol játékosügynök egy újabb módszert eszelt ki, amellyel gyarapíthatja vagyonát. Torcal több mint 30 éve foglalkozik futballisták adásvételével, számos nemzetközi tornát szervezett, s legutóbbi jelentősebb tranzakciójával a brazil Denilson spanyol Betishez történő szerződtetésében működött közre.A rutinos ügynök nemrég kitalálta, hogy futballklubokat vásárol az Európai Unió országaiban, s ezekben az egyesületekben alkalmazza azokat a tehetséges ázsiai, afrikai és dél-amerikai futballistákat, akiknek a játékjogát viszonylag olcsón megszerzi. Elképzelése szerint megvárná, hogy ezek a fiatalok három év után megszerzik a közösségi állampolgárságot, s így a Bosman-törvény szerint nem számítanak majd külföldinek, azaz könnyebben, gyorsabban kapnak szerződést.Mivel a Nemzetközi Labdarúgó-szövetség (FIFA) előírásai tiltják a hivatalos licenccel rendelkező játékosügynököknek a klubvásárlást, ezért Torcal ötletét – amely leginkább játékosgyárra emlékeztet – a Continental Sport nevű, fiai által irányított cég valósította meg. Spanyolországban a jogszabályok tiltják a 16 évesnél fiatalabb külföldiek szerepeltetését a profi futballban, kizárólag csak az alacsonyabb osztályokban léphetnek föl, és ott is jelentős korlátozások vannak érvényben. A regionális bajnokságokban legfeljebb két külföldi lehet a játékoskeret tagja, akiknek rendelkezniük kell érvényes vízummal, munkavállalási engedéllyel vagy iskolalátogatási bizonyítvánnyal és a szülői beleegyező nyilatkozattal. A szigorú törvénykeretek miatt Torcal inkább más vizekre evezett, s ennek jegyében a Continental Sport megvásárolta nyilvános árverésen az olasz második ligás Ravenna részvényeinek 95 százalékát.A következő kiszemeltje az egyik brüsszeli csapat, a Molenbeek, amely tavaly esett ki az első ligából, s amelynek ára hárommillió dollár. Ez az ügylet már zaftosabbnak ígérkezik, mivel magába foglalná a klub létesítményeit is – többek között egy saját tulajdonú, húszezer férőhelyes stadiont -, valamint a futballcsapat mérkőzéseinek közvetítési jogát, három autóbuszt és egy 140 fős bentlakásos futballiskolát. Az utóbbi kulcsfontosságúnak ígérkezik Torcal eredeti ötletének szempontjából. „A cég célja, hogy ebbe az iskolába vigye a fiatal külföldi játékosokat, ugyanis Belgiumban egyáltalán nincsenek korlátozások velük kapcsolatban. Munkaszerződést kötünk, s háromévi tartózkodás után már uniós állampolgárnak számítanak” – bizakodik a menedzser.Hazájában nem mindenki osztja Torcal optimizmusát. Egy másik játékosügynök, a szintén spanyol José Maria Minguella kevésbé kockázatos tevékenységgel a játékjogok opciós vételével foglalkozik: „Nem kell rögtön kifizetni a teljes vételárat készpénzben, és edzőket szerződtetni.” Minguella már négy éve irodát tart fenn Brazíliában, amelynek feladata 25 kiemelt tehetségűnek minősített, alacsonyabb osztályokban futballozó fiatal játékos sorsának figyelemmel kísérése. Őket a magasabb kategóriájú brazil csapatoknak vagy európai kluboknak adják tovább. S hogy Minguella sem gondolkozik rosszul, az bizonyítja, hogy néhány évvel korábban Jardelnak – aki a tavalyi idényben a kontinens gólkirályának járó Aranycipőt kiérdemelte -, a Porto brazil csatárának játékjogát szerezte meg, s adott túl rajta busás haszonnal.