Hosszan tartó, súlyos betegség után 82 éves korában elhunyt dr. Várady Jenő, a Magyar Lovasszövetség egykori elnöke, aki húsz évig sikeresen irányította a fogathajtó válogatottat. Temetéséről később intézkednek. Másfél évtizedig nem volt papírja róla, Várady Jenőt azonban mindenki kapitánynak hívta, mert forró fanatizmussal, zseniális szakmai felkészültséggel rendre győzelemre vezette a magyar fogathajtókat a nemzetközi csatákban: tanítványai 24 aranyérmet nyertek a világversenyeken. Képessége, felkészültsége alapján a sportág hadvezére is lehetett volna, de olyan korban élt, amikor a pártkönyv többet számított, mint a tudás. Külföldön doktornak hívták, és a fogathajtás professzoraként tisztelték, akinek meghatározó szerepe volt abban, hogy a fogathajtás ismert és elismert szakág lett az egész világon. Várady Jenő különös egyéniség volt, szövetségi kapitányként szigorú, kemény, következetes, íróként viszont romantikus. Két éve a kecskeméti világbajnokságon nyolcvanévesen versenybíróként és az Aranyúton című könyvével búcsúzott a szakágtól. Példátlanul sikeres pályafutása végén, amikor csütörtök hajnalban örökre lehunyta szemét, csak Várady Jenő távozott, mert a kapitány szívünkben tovább él.

Szalay-Bobrovniczky Kristóf: nem a magyar érdekeket képviselte Ruszin-Szendi Romulusz