Csodálatos közönség

Abban a pillanatban, hogy véget ért a meglehetősen mérsékelt játék után, háromgólos magyar vereséggel befejeződő Jugoszlávia–Magyarország meccs, a zuhogó eső ellenére is kitartó, sőt lelkesen szurkoló majd nyolcezres magyar nézősereg rázendített: Szép volt, fiúk! A mérkőzést nem látó profi szurkoló ilyenkor egyértelműen gúnyolódásra tippel, mert mi szép lehet a világverő olimpiai és Európa-bajnok magyar vízilabda-válogatott hazai kudarcában. De szó sem volt gúnyolódásról. A magyar pólós fiúk az utóbbi évek sikerei, parádés meccsei alapján széles e hazában kedvencek lettek. Tőlük egy-egy vereséget is elfogadnak, főként olyankor, amikor már biztos továbbjutó a gárda.Egész egyszerűen meghatóan csodálatos a publikum. Ahogy dr. Szívós István, sok nagy csatát látott olimpiai bajnokunk mondta, ez a közönség a döntőig hajtja majd a csapatot, és ha már ott vannak, nyernek is. Már-már közhelyszerűen szokták mondani, hogy a szurkolótábor hatására mintha eggyel többen lettek volna a medencében.Az olimpiát leszámítva nem is voltak még sohasem vízilabda-világversenyen naponta ennyien a lelátón. Lehet eső, lehet nap, lehet gyenge ellenfél, lehet erős, tele a tribün. A magyar drukkerekről áradozott Alessandro Sansa úr, az európai szövetség igazgatója is, mondván, rá különösen mély benyomást tettek a nézők, akik végig hatalmas létszámban érkeztek, és rendkívül lelkesen buzdítják a magyar válogatottat. Hát ha tudná, hogy még az érdektelenebb meccsekre is napokkal korábban minden jegy elfogyott!Természetesen ez a csodálatos közönség gátló is lehet. Sós Ildikó, a női válogatott kapusa sok nagy meccsen védett már, de ő megszokta a szűk baráti körben megrendezett hazai bajnoki meccseket, és bevallotta, nagyon fél ekkora tömeg előtt védeni, szinte görcsben van a gyomra. Dr. Faragó Tamás, a női válogatott szövetségi kapitánya fénykorában megszokhatta a sok nézőt, a rajongó szurkolókat, de ő is félti a lányokat az oroszok elleni csütörtöki elődöntőtől, hiszen először játszanak majd a „centerpályán” ennyi szurkoló előtt.Ratko Rudics, a jugoszlávok egykori olimpiai bajnok játékosa, majd a világ egyik legsikeresebb edzője – jelenleg az amerikaiak kapitánya – is itt van. „A közönség csodálatos, a jugoszlávok elleni meccsen is lelkesen biztatta a magyar csapatot. De ezúttal ez a plusz sem tudta győzelemre segíteni Kemény Dénes csapatát. Egyes esetekben ugyanis a nagy biztatás negatívan hathat a csapatra. Úgy érzem, a jugoszlávok ellen ez történt a magyar válogatottal” – mondta Rudics mester.Ilyesfajta gondjairól beszélt sajtótájékoztatóján Kemény Dénes is. A korábbi sikerek, a magyar labdazsonglőröket felvonultató látványos játék hatására a közönségnek extra elvárásai vannak. Ez szárnyakat adhat, ha elkapták a fonalat a mieink, de akadályozó lehet, ha nem megy a játék. Ahogyan például a jugoszlávok és a hollandok ellen is történt, amikor a legbiztosabb gólhelyzetek sem mentek be. A játékosok ugyanis mindenképpen ki akarják szolgálni a nézőket, érzik a szeretetet, meg is akarják hálálni a bizalmat, de ha nem megy a játék, akkor különösen gátló ez a mindenáron való bizonyítási vágy.A publikum azonban buzdítani, szórakozni megy ki a Hajós Alfréd uszodába. Huszonhárom éve nem volt itt ilyen rangos vízilabdás esemény és jó pár esztendeje ilyen szenzációs csapat, hát hogyne tombolna, ünnepelne a nép. Érthető, hogy az aranyérem reményében váltották meg a jegyüket, de akkor is szeretik a csapatot, ha egy meccsen jobb náluk az ellenfél. Mert az előző évek eredményei, játéka hitelt adott a csapatnak. A nézők tudják, hogy a fiúk mindent megtesznek a sikerért, ők a legjobbak, csak éppen azon a meccsen nem jött ki a lépés. Ahogy egy mondatban meg lehet fogalmazni: a csapat és a közönség egymásra talált.