Milliókba kerül a jérezi kaland

Amikor egyszer megkérdezték a világbajnok négyesfogat-hajtót, Juhász Lászlót, mivel tölti a hideg hónapokat, csak ennyit válaszolt: „Ülök a radiátoron, és lóbálom a lábamat…” Természetesen csak viccből mondta, mert ez persze nem igaz. Különösen akkor nem, amikor a lovassport a jövő évi világjátékokra készül, s a magyar négyesek is ott lesznek szeptemberben a spanyolországi Jérezben. Fintha Gábor szövetségi kapitányt az előkészületekről kérdeztük.

-FOGATHAJTÁS-
Az a bizonyos láblóbálás természetesen csak poén volt, senki sem feltételezheti, hogy majd csak tavasszal ülnek bakra a hajtók.
– Mindenki végzi a dolgát, másként nem lehet felkészülni. Igaz ugyan, a versenyek csak áprilistól októberig zajlanak, de az edzésmunka az év valamennyi napjára vonatkozik. Másként nem is megy.
– Ha mondjuk jó tizenöt évvel ezelőtt beszélgettünk volna, akkor Fintha Gábort nem kérdezhettem volna. Legalábbis nem mint kapitányt, akkor még ugyanis a „másik oldalon” ült, hajtóként számított önre a szövetségi kapitány. Mára ön lett az első ember, akinek nem kisebb a dolga, minthogy ütőképes és a múltjához méltó válogatottat alakítson ki szeptemberre.
– Nem lesz könnyű… Távolról sincsen annyi hajtó, mint az én időmben volt. Akkoriban egy-egy bajnoki fordulóra akár húsz négyes is jelentkezett. Az októberi izsáki versenyen ezzel szemben mindössze hét fogat indult. Nehéz válogatni, s ezt nem csupán a versenyzők számára értem, hanem arrra is, hogy szinte elérhetetlen olyan lovakat vásárolni és a fogat elé állítani, amelyek nemzetközi szinten is jegyzettek.
– Gondolom, mint a magyar sport szinte valamennyi területén, itt is a forintok hiányoznak.
– Így igaz, s mivel a lovassportban az emberen túl a „munkatárs” is ugyanolyan fontos – és egyre drágább –, hihetetlenül megnőttek a kiadások.
– Korai még a kérdés, de megkérdem, kikre számíthat?
– Egyáltalán nem korai, hiszen tíz hónappal a világbajnokság előtt nagy vonalakban már tudnom kellene, kik lesznek az indulók.
– De nem tudja…
– Akit biztos pontként említhetek, az a világbajnoki ezüstérmes Bozsik József. A többieknek – sokan ugyan nincsenek – a tavaszi és a nyári versenyeken kell majd bizonyítani.
– Jérez biztosan szép hely, jó hely, van azonban egy nagy nagy hibája. Több mint háromezer-négyszáz kilométerre fekszik hazánktól, így aztán hatalmas összeget emészt föl már maga az odautazás is.
– Amikor kiszámoltam, hogy milyen távolságra van, elhűltem. Három fogatot – így három kamiont –, meg a külföldi tartózkodásunk közel kéthetes költségét számolva, körülbelül tízmillióra lenne szükség.
– Majd segít a szövetség vagy a szakbizottság…
– Ez utóbbinak negyvenmilliója lesz jövőre. Ebből kellene finanszíroznia az egész évet, amelyik nem csupán a világjátékokból áll.
– Lehet, hogy könnyebb volt hajtani?
– Jenő bácsi (dr. Várady Jenő – A szerk.) mindig azt mondta nekünk, hogy a problémák és a gondok azért vannak, hogy megoldjuk őket. Ez egyrészt igaz, másrészt pedig nincs is más választásunk. Ígérhetem, ami rajtam, rajtunk múlik, azon nem fog múlni.