Eredményekkel kiharcolt nyugalom

A magyar sport idei produkcióját vizsgálva vitathatatlan, hogy az új évezred első évének legeredményesebb edzője Fábiánné Rozsnyói Katalin. Tanítványai közül Bóta Kinga, Dékány Kinga, Fazekas Krisztina, Kovács Katalin, Szabó Szilvia és Viski Erzsébet az Európa-bajnokságon négy arany-, két ezüst- és két bronzérmet nyertek, a világbajnokságon pedig négy arany-, egy ezüst- és két bronzérmet szereztek. A kajak négyes Kőbán Rita visszavonulása után is visszaszerezte a világelsőséget, és Fábiánné összes tanítványa éremmel jöhetett haza Poznanból.

- Kajak-kenu -

Fábiánné Rozsnyói Katalin ott folytatta, ahol az elmúlt évszázadban abbahagyta, sőt, az idén edzői pályafutása csúcsára ért: a világbajnokságon a nőknél csak az ő tanítványai képviselték a magyar színeket, s mindegyikük érmes lett.
A téli estén az óbudai családi házban először egy öt évvel ezelőtti szép őszre emlékeztünk, amikor ugyan örült Kőbán Rita olimpiai aranyérmének, de számomra váratlanul arról beszélt, hogy milyen jó lenne, ha még egyszer ő készíthetné fel a válogatott négyest. Nos, ez a vágya valóra vált, mi több, az egész világbajnoki csapat felkészülését irányíthatta. Vajon most elégedett?
– Igen, mert végre békén hagynak – magyarázza az ötvenkilenc éves edzőnő. – Az eredményeimmel harcoltam ki azt, amire mindig vágytam, hogy nyugodtan dolgozhassak. Korábban az egyesületi és az egyéni érdekek miatt kialakult viták elvonták a figyelmemet a lényegről. Az edzői munka nemzetközi szinten már alkotás, amihez viszont nyugalomra van szükség. Teljesült az a tervem is, hogy én irányíthattam a négyes munkáját, ami nehéz feladat, de érdekes kihívás. Mert nagyszerű tett a szólistát felkészíteni a koncertre, de még szebb egy kvartettet. Négy, különböző típusú embert egy cél felé vezetni, úgy, hogy egy mindenkiért, mindenki egyért húzzon. Hogy ezt csak úgy lehet eredményesen megoldani, ha egy kézben van a karmesteri pálca, azt az idei eredmények bizonyították.
Fábiánné nem a kora miatt lett a sportág Kati nénije, ez a megszólítás edzői eredményeinek is szól. Az olimpiai ezüstérmes kajakos huszonhárom éve edzősködik, irányításával a válogatott négyes 1992-ben olimpiai bajnok lett, 1996-ban pedig Kőbán Rita nyert aranyérmet. Az idei világbajnokságon tanítványai a kilenc versenyszámból négyben győztek Poznanban. A szíve csücske, a négyes, Kőbán Rita nélkül is világbajnok lett.
– Semmiféle titok nincs – mondja határozottan. – A sikerek sohasem vakítottak el. Minden eredményes év csak alap a következő idényre, amelyre építeni lehet. Ma délután például erősítő edzés volt. Megtehettem volna, hogy rutinból levezetem. Ehelyett azonban a tavaly bevált edzést átdolgoztam. Nem lett hosszabb, de a terhelést növeltem. Ezt persze csak úgy lehet megcsinálni, ha a lányok hisznek bennem, tudják, a sok-sok izzadságcseppből érem lesz. Nem szoktam dicsérni őket, de kitűnő társaság, amely csapatot alkot. Az edzéseken nem szégyellnek nyögni, ha valaki leejti a súlyt, nem cikizik ki. Az idén itthon verhetetlenek voltak, ennek ellenére figyelmeztettem őket, hogy a hazai riválisokat sem szabad lebecsülni.
A sportban nagyon nehéz a csúcsra jutni, de talán még nehezebb ott maradni. Az ez évi megszégyenítő vereségek után a külföldi ellenfelek bizonyára készülnek a jövő évi visszavágásra. S fennáll az a veszély is, hogy a sokszoros világbajnokok között kialakul a csoport egységét romboló rivalizálás. A cél – Athén – még nagyon messze van.
– A tavalyi olimpiából tanulva többé nem engedem meg, hogy a csoportban valaki megtörje az egységet. A főnök én vagyok, az én akaratom érvényesül. S a lányok tisztában vannak azzal, hogy ez az ő érdekük is. A média ugyan csinálhat valamelyik tanítványomból sztárt, de ez a viselkedésén, a társaihoz fűződő viszonyában nem érződhet. Az elkövetkező két évben kiderül, hogy ki a legesélyesebb közülük az olimpián az egyesben. Vele majd külön is foglalkozom. Szerencsére megtehetem, mert a férjem és a lányom is segíti a munkámat. Ez így nagyon szerencsés, mert én is kerülhetek hullámvölgybe, meg aztán görcsösen az edzői munka sem lehet eredményes.
A beszélgetésünkből az is kiderült, hogy az edzői munka sokszor igazságtalan is, mert Kőbán Rita a sydneyi olimpia óta nem is köszön Kati néninek, akinek azért volt némi köze a sikereihez. Az év edzőnője azonban lelki ügyekben is határozott, kijelenti, hogy a múltat lezárta, csak a jövővel foglalkozik. Volt tanítványával megromlott kapcsolata – látszólag – inkább bosszantja, mint bántja.
Az élet azonban nem állt meg, az elmúlt évtizedek alatt jól megtanulta, hogy a versenyző és az edző együttműködése egyszer véget ér, és néha még a siker sem elég erős kapocs. S azt is jól tudja, csak eredményekkel védheti meg a nyugalmát, minden évben újra kell bizonyítania, a múlt sikerei nem jelentenek garanciát a nyugodt alkotáshoz…