Vendég és játék

Csodakapusként számított Alekszandar Sostarra a Fradi pólócsapata, a nyári bevásárlások során azért szerződtette, hogy a csapat fontosabb meccsein tegye hozzá klasszisát a produkcióhoz. Magyarán a rangadókon és a LEN-kupában szántak főszerepet nekik az elöljárók.
Nyilván így olcsóbban jutottak hozzá az olimpiai bajnok pólóshoz, ami valóban fontos szempont. Talán még örültek is annak, hogy Sostarnak főállása is van, hazájában a Partizan Beograd klubigazgatójaként szorgoskodik.
Hogy a szerb kapus beváltotta-e csábítói reményeit a honi derbiken, az legyen az érdekeltek gondja, szakember legyen a talpán, aki hitelt érdemlően foglal állást a potyagólok kontra bravúrok perben. Meg aztán egyértelműen a klub belügye, hogy kivel elégedett, s kivel nem.
Az viszont már túlmutat a népligeti érdekviszonyokon, hogy mire viszi az FTC a LEN-kupában. Jelenleg a legjobb nyolc között várja a csapat a folytatást, folytatnia pedig – a sors tudja, mit akar! – a Partizan Beograd ellen kell.
Most hagyjuk azt, hogy Sostar klubigazgatóként azonnal kijelentette, hogy ,,örülök, hogy a Fradit kaptuk”, még akkor is, ha a többes szám első személy sokat elárul arról, mennnyire veheti komolyan budapesti kiruccanását. A kapus modortalanságánál fontosabb, hogy a sorsolás jóvoltából fehéren-feketén meghiúsul a cél, amiért egyáltalán szerződtették. Mert roppant szimpatikus, és főként logikus Gyöngyösi tréner alapállása, amely szerint az ellenfél alkalmazottját nem állítja be a csapatba, ám a váratlanul előállott szituáció jóvoltából okafogyottá vált a kapus vendégjátéka. Azt ugyanis aligha állíthatja akárki, hogy a LEN-kupa negyeddöntője nem tartozik a fontos meccsek közé.
A félmegoldás tehát ezúttal is visszaüt – és ez így van rendjén. Olyan esetekben, amelyeknél roppant fontos, hogy a felek, már csak a számonkérhetőség miatt (is), tisztában legyenek a jogaikkal és a kötelességeikkel, az a legkevesebb, hogy az érdekeltek egyértelmű körülményeket teremtenek. Ha mással nem, hát azzal, hogy előre gondolkoznak, a várható nehézségekre megkeresik a megoldást.
Az már a nyáron ismert volt, hogy a Fradi és a Partizan egyaránt a LEN-kupában indul, az európai erőviszonyok ismeretében pedig eleve esély volt rá, hogy a torna valamelyik szakaszában találkoznak.
Hogy mi lett volna a teendő, kitalálható.
Jómagam egyébként sohasem értem, hogy miért élnek félmegoldásokkal ott, ahol semmi szükség rájuk. A játékosok szerződtetésénél például csak azt muszáj (illendő?) eldönteni, hogy kell-e nekem az illető, vagy sem? Ha igen és van rá pénzem, szerződtetem, ha nem, útjára engedem.
A vízilabda régi szerelmeseként kifejezetten megtisztelőnek tartom, hogy a világhíres Alekszandar Sostar néhány víkendet szülővárosomban tölt el, az viszont – éppen az érzelmeim miatt – kifejezetten bosszant, hogy erre a vízilabdát használja föl ürügyül.
Vagy őt használják föl egy látszatüzlethez, ki tudja?
Csalás ez, kérem. És nem a látszat csal.