Szép volt, Kokó!

Kovács István győzelemmel búcsúzott aktív sportpályafutásától a gdanski profi gálán, a pehelysúlyú ökölvívó az amerikai Steve Trumble-t a harmadik menetben kétszer is a padlóra küldte, ezért a mérkőzésvezető beszüntette az összecsapást. Az amatőrként olimpiai, világ- és Európa-bajnok Kovács profiként 23 csatát vívott, 22-szer nyert és mindössze egyszer, a tavaly június 16-i, budapesti pehelysúlyú WBO címmérkőzésen kapott ki. A gálán Dariusz Michalczewski huszonegyedik alkalommal védte meg félnehézsúlyú WBO világbajnoki címét, a második menetben kiütötte kihívóját, az amerikai Joey de Grandist.

- Ökölvívás -

Egy csodálatos sportpályafutás végére került pont szombaton este a lengyelországi Gdanskban, ahol Kovács István az amerikai Steve Trumble ellen utoljára lépett a kötelek közé hivatalos mérkőzésen. Ott, ahol 14 évvel ezelőtt megnyerte első rangos nemzetközi versenyét, a junior Európa-bajnokságot.
Az országszerte Kokóként ismert és szeretett sportember az egyetlen olyan ökölvívó a földkerekségen, aki amatőrként és profiként is minden megszerezhető címet begyűjtött: volt Európa-bajnok (1991, 1996), világbajnok (1991, 1997) és olimpiai bajnok (1996), továbbá a hivatásosok között szintén a kontinens legjobbjává koronázták, nyert úgynevezett kisvilágbajnoki címet, és mindezek betetőzéseként 2001. január 27-én Münchenben a pehelysúlyú kategóriában profi világbajnoki címet szerzett.
Sem ő, sem a hazai közvélemény nem felejti el soha azt a napot. Magyar szurkolók tömege özönlötte el 2001 januárjának utolsó szombatján Münchent, hazai pályává változtatva így a Rudi Sedlmayer Hallét. A Bánk bán című Erkel-opera híres Bánk-áriájának csodálatos dallama töltötte be a csarnokot, miközben a magyar boksz első hivatásos világbajnoki címéért ringbe szálló Kovács István elszánt arccal a szorító felé haladt. Kokó a 11. menetig nem tudta felőrölni ellenfele, a dominikai származású Antonio „Chelo” Diaz ellenállását. Diaz e menet végén került először a földre, majd a 12.-ben egy balhorog– jobb felütés kombináció után ismét, ami technikai K. O.-t eredményezett. Kovács István 2001. január 27-én 23 óra 20 perckor lett világbajnok.
„Nagyon köszönöm az összes szurkolónak, hogy eljött és szorított értem, hogy meglegyen gyönyörű szép kis országunk első profi világbajnoka” – mondta néhány perccel később a ring közepén állva a hallgatóságnak, s ekkor mindenki úgy gondolta, ez csak a kezdet.
Néhány hónap múlva, 2001. június 16-án Kovács István a budapesti Kisstadionban címe megvédésére készült az argentin Julio Pablo Chacón ellen. Néhány perccel éjfél után azonban megrendítő csend ülte meg a lelátókat – és a fél országot. A hatodik menet 15. másodpercében Chacón gyilkos erejű ütéseket vitt be Kokó fejére. Az ötödik menet végén elszenvedett sorozás után a szédelgő világbajnok a ring köteleinek támaszkodva, kettős fedezékben próbált védekezni, de nem volt esélye. A bíró számolt, s tíznél egyértelművé vált, hogy Kovács István elveszítette a világbajnoki címet. Akkor mindenki úgy hitte, nincs tovább.
Kokó azonban néhány hét múlva úgy döntött: vissza kell szereznie, amit elvettek tőle, ezért folytatja. Úgy érezte, klubja és támogatói köre mögötte áll – hiszen erről biztosították –, ám a 2002-es év elejére méltatlan és megalázó helyzetbe került, kihunyt benne a tűz, hitét veszítette. A világbajnoki címmérkőzés minden reménye nélkül, nyolc hónap vegetálás után, 2002. március 1-jén bejelentette: elég volt.
Így ért véget minden idők egyik legnagyobb magyar ökölvívója, a Papp Lászlóval méltán egy lapon említhető Kovács István tizennyolc évig tartó sportolói pályafutása.
Szép volt, Kokó, köszönjük!