Mika Häkkinen elköszönt

- Formula–1 -

Szinte egy időben azzal, hogy a McLaren-Mercedesnél nyilvánosságra hozták, mely pilóták vezetik az ezüstszürke autókat a 2003-as szezonban, Mika Häkkinen, a finnek kétszeres világbajnok, hússzoros futamgyőztes versenyzője bejelentette visszavonulását. Mint ismeretes, a 34 éves pilóta tavaly szeptember 14-én Monzában tudatta a világgal, hogy a következő évet kihagyja.
„Az idei Monacói Nagydíj előtt még nem voltam biztos az érzéseimben, de amikor elmentem a versenyre, minden világossá vált. Sok mindent átéltem, több nagy sikert elértem a Formula–1-ben, úgy éreztem, nem jó tovább húzni a visszavonulást. A családommal szeretném tölteni az időt, látni akarom, ahogyan Hugo fiam felnő” – mondta Häkkinen, majd mindenkinek megköszönte a támogatást.
Mika Pauli Häkkinen 1968. szeptember 28-án született Helsinkiben. Már hatévesen gokartozni kezdett, 12 évesen pedig finn bajnok volt az F-mini kategóriában. Később még négy bajnoki címet szerzett a hazai sorozatban, majd 1987-ben már a Formula–Ford 1600-as versenysorozat finn, svéd és észak-európai bajnoka volt. 1989-ben még csak hetedik a híres brit Formula–3-as bajnokságban, ám a következő esztendőben toronymagasan, 126 ponttal első Mika Salo (99) előtt.
A várva várt Formula–1-es bemutatkozás 1991-ben következett, ebben az esztendőben a fiatal finn a gyengécske Lotus-Judd-dal a tizenötödik helyet szerezte meg. A következő évben a Ford motoros Lotusszal már 11 pontot szerzett, ezzel a 8. helyen végzett az összesített pontversenyben. 1993-ban a Williams szerződtette volna, de a csapat elfelejtett nevezni az idényre, így az összes többi istálló csapatvezetőjének egyetértésére volt szüksége. Peter Collins, a Lotus főnöke csak úgy írta alá a támogató nyilatkozatot, ha a Williams lemond Häkkinenről. Így lett a finn a McLaren–Ford tesztpilótája, míg a versenyeken Ayrton Senna és Michael Andretti kormányozta a nehéz időket élő csapat együléseseit. Andrettit három futammal az idény vége előtt elküldték s ezzel eljött Häkkinen ideje.
A háromszoros világbajnok Senna az idény végén távozott (néhány hónap múlva pedig meghalt), mégis óriási hatást gyakorolt Häkkinenre. „Felnyitotta a szemeimet. Egyszerre észrevettem: Jézusom, milyen hosszú út áll még előttem.”
1994-ben 26 ponttal 4., 1995-ben 17 ponttal 7., 1996-ban 31 ponttal 5. lett az összetett pontversenyben. A következő esztendő beharangozta a Häkkinen–McLaren sikerkorszakot, hiszen a repülő finn október 26-án Jerezben megnyerte élete első futamát az F–1-ben. 1998-ban nyolc nagydíjgyőzelemmel, kereken 100 ponttal világbajnoki címet ünnepelhetett úgy, hogy Szuzukában, a Japán Nagydíjon fantasztikus versenyzéssel győzte le Michael Schumachert.
A következő évben ismételt, igaz, könnyebb dolga volt, hiszen Schumacher lábtörése miatt a fél idényt kihagyta. A 2000-es és a 2001-es idény Michael Schumacher uralkodása jegyében telt, s Häkkinen tavaly, miután megszületett Hugo nevű gyermeke, bejelentette: egy évet mindenképpen pihen, aztán majd meglátja.
Aki azonban ismerte a kiegyensúlyozott, csendes, családszerető sportembert, az sejtette, hogy már nem tér vissza a versenypályákra. Ez már nem az ő világa. Christopher Hilton Häkkinenről írt könyvének címe így hangzik: „Doing What Comes Naturally”, ami talán úgy fordítható: azt tenni, ami a természetünkből fakad.