Furcsa a világ

Hogy hol tartunk a játékban, arra nem érdemes sok szót vesztegetni. A „biztató jelek” ellenére a futball magyar bajnokának a selejtezőben is csak az lehet a célja, hogy tisztességgel helytálljon. Magyarán esélye sincs arra, hogy ott legyen a Bajnokok Ligája főtábláján, a számok nyelvén: Európa legjobb 32 (értsd: harminckét) csapata között.
Hogy milyen állapotban vannak stadionjaink, azt is felejtsük el, maradjunk annyiban, hogy egy, a hivatására valamit is adó tisztiorvos mély szakmai válságba kerülne, ha úgy dönt, hogy felül egy honi bajnokin a lelátóra.
Hogy létesítményekben eleve csehül állunk (ők azért jobban…), az se új keletű történet, jellemző, hogy a nemzetközi szövetség által kiírt mérkőzéseken visszatérő gond, hogy beleszuszakolhatók-e a szabályokba a rendezés körülményei. Hétköznapian: a magyar bajnok visszatérően vendégségben kénytelen megvívni a nyárvégeken szokásos kupameccsét.
Hogy a Zalaegerszeg – közelítve a lényeghez – nagyvonalúan lemond tizenvalahányezer jegyről az ellenfél (!) főszponzora kedvéért, tudjuk be a pénzéhségnek, s csak kissé háborodjunk fel azon, hogy a szóban forgó cég diszkriminációra épülő (csak az előfizetőinknek!) reklámsorsoláson adja tovább a drukkereknek.
A gond nagyobb mindennél. Mint mindig, amikor fény derül a blöffre.
Mert nem elég, hogy nincs igazi stadionunk, a klub(ok) elsősorban azt nézik, honnan várható sok pénz, ha igazi a futball, kevesebb a jegy a kelleténél, a nyilatkozatok mégis hemzsegnek a nagyotmondástól.
A játék népszerűsítése a legfontosabb! – hirdetik a bennfentesek, aztán képtelenek mit kezdeni azzal, ha a nép valóban érdeklődni kezd.
Már megszoktam, hogy a mi futballunkban csak a sikerrel és a kudarccal képtelenek mit kezdeni, a kettő között elvannak valahogy az érdekeltek, most aztán kiderült az is, hogy az érdektelenségnél nagyobb pánikot kelt az érdeklődés.
Uraim, itt van, amire vágytak, újra téma a futball, meccsjegyért ácsingózik mindenki, önök pedig tehetetlenül mosolyognak. Mint a molymama, aki kioktatja válogatós gyermekét, mondván, ha nem evett a fuszekliből, nem kap a télikabátból. Ne a futballünnepen legyen tülekedés – mondhatják magukban –, hanem a soros honi játszadozásokon is.
Meggyőződésem, hogy az MU hét végi bajnokiján többen lesznek, mint a zalaegerszegiek elleni visszavágón. Mindenfajta szponzori sorsolás nélkül, csak úgy. Furcsa a világ, arrafelé minden fordítva működik. A stadion méretes, a körülmények ideálisak, a produkció nívós, az elöljárók nem magyarázkodnak, teszik a dolgukat. Esztendők múlnak el úgy, hogy arra hivatkoznának, hogy ők bizony profik.
Nincs rá szükségük. Jó nekik.