- Atlétika -
Nem akartam hinni a fülemnek, amikor megtudtam, hogy az eredményes Európa-bajnokság után Gécsek Tibor például nem a Balaton partján pihen és várja a jobb időt, hanem edzésre készül a Dobó SE pályájára.
– Ezek szerint meggondolta magát és mégsem? – kérdeztem a szombathelyi atlétától.
– Nem, nem, az elhatározásom végleges. Szép volt, jó volt, de most már abba kell hagyni. Persze, csak az idény végén, ugyanis bejutottam a Grand Prix-döntőbe, amelyet szeptember 14-én, Párizsban rendeznek. Nem akarok felkészületlenül, eddigi pályafutásomhoz méltatlanul szerepelni a fináléban. Ezután még indulok Jokohamában, egy meghívásos versenyen, és a jelen pillanatban úgy néz ki, hogy az lesz az utolsó nemzetközi viadalom.
– Németh Pál a visszavonulásáról azt nyilatkozta, hogy aki az Európa-bajnokságon elsőre megdobja a 79 méteres selejtezőszintet, annak még kár abbahagynia.
– Pali bácsinak ugyan mindig igaza van, de jobb úgy elbúcsúzni, hogy a döntőbe jutás még nem jelent nehézséget, mint egy kudarc után, lesajnálva abbahagyni. Két évvel így is meghoszszabbítottam a pályafutásomat, mert korábban úgy terveztem, hogy a sydneyi olimpia után befejezem.
– Megérte még két évet ráhúzni?
– Nekem igen. Mert én remekül érzem magam az élsport nehéz, de számomra csodálatos világában. A kemény, hosszú edzéseket ugyan egyetlen porcikám sem kívánta, viszont a versenyek hangulata, az elért eredmények minden kínlódást felejtettek. Pedig higgye el, harmincnyolc évesen már roppant nehéz nyolcvanméteres formába kerülni. Ebben a korban már sokkal többet kell dolgozni a nemzetközi szintért.
– Az év elején, amikor Budapestre költözött, úgy nézett ki, hogy ebben az évben már csak levezet.
– Aláírtam a szerződést a szövetséggel, amelyben a kapott támogatásért vállaltam, hogy felkészülök az Európa-bajnokságra. Amikor júniusban úgy éreztem, hogy messze vagyok még az élmezőnytől, akkor visszaköltöztem Szombathelyre, ahol Pali bácsi irányításával folytattam az edzéseket. Ennek az lett az eredménye, hogy a szombathelyi nemzetközi viadalon 82,45 méteres eredményt értem el. Persze, ezt a fanatikus közönségnek is köszönhetem, amely buzdításával ugyanúgy, mint négy évvel ezelőtt a budapesti Európa-bajnokságon, szinte kipréselte belőlem a kiváló eredményt.
– Hasonló teljesítménnyel megvédhette volna bajnoki címét Münchenben.
– Az Európa-bajnokság sikerülhetett volna jobban is, de csak nagy-nagy szerencsével dobhattam volna 82 méteren felül, amelyet ebben az idényben csak egyszer teljesítettem. A selejtezőben a bal kezemen az egyik ujjam bevérzett, amely a döntőben egyre jobban zavart. A harmadik sorozatban olyan fájdalmat éreztem, hogy emiatt önkéntelenül elengedtem forgás közben a kalapácsot. Majdnem elestem, még szerencse, hogy nem sérültem meg. Ettől függetlenül nem lehetek elégedetlen, mert pályafutásom tizenharmadik világversenyén is döntős voltam, s egy nagyon színvonalas versenyben lettem hatodik.
– A bajnoki dobogón a helyét korábbi klubtársa, Annus Adrián foglalhatta el.
– Adrián tíz évvel fiatalabb nálam. Az egész idényben jó formában szerepelt, esélyesként érkezett Münchenbe, ahol ennek megfelelően versenyzett.
– Szeptember 17-ig pontos menetrendje van, utána mit fog csinálni?
– Majd meglátjuk. A családommal visszaköltöztem Szombathelyre, ahol van egy üzleti vállalkozásom, tehát éhen nem fogunk halni. A sporttól nem akarok elszakadni, valószínűleg részt veszek a 2004-es budapesti fedett pályás Európa-bajnokság szervezésében. Egyelőre a legfőbb vágyam, hogy többet legyek egyéves lányommal, Fannival.
– A sok-sok távollét után Fanni megismeri még apukáját?
– Hát persze. Elmondhatatlan, milyen csodálatos érzés, amikor vele lehetek. De nem ám csak díszapuka vagyok, ha kell, segítek. Nem dicsekvésből mondom, de pelenkázásban csúcsokat döntögetek. Ha nincs kaki, akkor felmutatok Fanninak egy játékot, ekkor abbahagyja a forgolódást, én pedig egy pillanat alatt tisztába teszem. Mondtam is a feleségemnek, ha befejezem a sportolást, majd benevezek egy pelenkázóversenybe.
egyesült királyság
Megdöbbentő adatok láttak napvilágot a migránsbűnözésről
