Harc a végsőkig – vasrácsok között

Sárközi Róbert, a United States Kickboxing Association thaiboxos világbajnoka évek óta azon fáradozik, hogy Magyarországon elindítsa az Ultimate Fighting – Harc a végsőkig elnevezésű bajnokságot.

Halász Miklós
2002. 08. 06. 23:00
VéleményhírlevélJobban mondva - heti véleményhírlevél - ahol a hét kiemelt témáihoz fűzött személyes gondolatok összeérnek, részletek itt.

Eddig azonban nem talált olyan szervezőt, aki vállalná a jogi és az anyagi felelősséget a világon egyre népszerűbb verseny következményeiért. A huszonhat éves, szegedi illetőségű Sárközi 1995 óta bokszol és birkózik, és két esztendeje vesz részt az Egyesült Államokban az Ultimate Fighting nemzeti bajnokságban, ahol a jobbak egy-egy összecsapás után negyven-ötvenezer dollárt vesznek fel a kasszánál. A magyar harcos az idén ősszel New Yorkban és Chicagóban már a bajnoki övért is küzdhet, ugyanis Atlantic Cityben kvalifikáltatta magát az elitbe.
Sárközi általában félévenként utazik ki egy-egy összecsapásra, amire itthon három kiváló edző készíti fel. Buzás László birkózásban, Lehóczky Csaba thaiboxban, Takács István pedig ökölvívásban irányítja edzéseit, ugyanis a Harc a végsőkig mind a három sportág elemeit tartalmazza. Egy-egy meccs előtt Sárközi három napra befekszik valamelyik amerikai kórházba, ahol alapos kivizsgáláson esik át, hogy igazolja: nem beteg, rejtett bajai – amelyek végzetes következménnyel lehetnének a küzdelemben – nincsenek. Ezután a közjegyzőt keresi fel, ahol írásban nyilatkozik: saját felelősségére lép szorítóba, sérülés vagy halál esetén semmilyen anyagi követelése nem lesz a szervezőkkel szemben. Sok országban a nagy kártérítés lehetősége miatt nem vállalják a verseny megrendezését. A küzdelem valóban nem a finom lelkeknek való. Tízszer tízes vasketrecben rendszerint ötunciás, ujjatlan kis bokszkesztyűvel – de lehet akár puszta kézzel is – vívják a csatát. A vasszerkezetet két méter magasba emelik, nincsen teteje, és amíg a bíró nem hirdet győztest, nem lehet kijönni belőle. Általában öt-tíz percnél tovább nem tartanak a négy súlycsoportban – pehely, könnyű, nehéz és szupernehéz – lebonyolított meccsek. A vesztes sokszor elájul, illetve kopogással adja fel a harcot. Az erőfölény mindig érvényre jut, így nincs szükség pontozásra.
Sárközit is verték már ájulásig – így kapott ki az amerikai bajnoktól, Phile Borinitől –, ennek ellenére nem fél a ketrecben. Jobban tart a szegedi sötét utcáktól, ahol két hónappal ezelőtt egy török drogos megkéselte, s csak küzdőtudásának köszönhette, hogy meg tudta védeni magát. Sárközi a legkeményebb és legigazságosabb küzdősportnak tartja az Ultimate Fightinget, mert szerinte a bíróknak nincs lehetőségük a csalásra. Három éven belül magyar állampolgárként az Egyesült Államok bajnoka szeretne lenni, ezért itthon napi öt órát edz. A tengerentúli gladiátorjátékban már az itthoni szponzorok is nagy fantáziát látnak, de annyira még nem bátrak, hogy felvállalják a szervezés felelősségét.

Ne maradjon le a Magyar Nemzet legjobb írásairól, olvassa őket minden nap!

Google News
A legfrissebb hírekért kövess minket az Magyar Nemzet Google News oldalán is!

Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.