Vizsgameccs

Nincs esélye a Zalaegerszegnek a Manchester United ellen – nem kell nagy bátorság e kijelentéshez. Az angol bajnok győzelmére tippelők biztosan nem gazdagodnak meg, akármelyik fogadóirodánál is próbálkoznak. Hiába gömbölyű a labda, hiába történhet meg bármi a futballban, a manchesteri továbbjutás szinte biztosra vehető. Olyanynyira, hogy a „szinte” kitétel ez esetben nem több udvariasságnál, tiszteletadásnál a sport lényege előtt. És mégis, a zalaegerszegi futballisták még sohasem játszottak nagyobb tétért, mint most. Bizonyítaniuk kell ország-világ előtt. Először is Fortunával kell rendezniük az adósságukat. Mert tartoznak az istenasszonynak, mégpedig rengeteggel. Ha már egyszer úgy hozta a sors, hogy vesztett helyzetükben rájuk kacsintott a zágrábi tizenegyes jóvoltából, az a legkevesebb, hogy bebizonyítsák neki, méltók a kegyére. Fennköltebben szólva és a lényeget kifejezve a magyar futballistáknak arról kell számot adniuk, hogy igazi sportemberek. Hogy a tudásuk mire elég, az aligha kérdés, ismerve a két csapat produkcióját, ám most nem az a lényeg, hogy az angolok hány évvel, évtizeddel járnak előttünk, a labdarúgás névre keresztelt szórakoztatásban.
Még az sem számít, hogy melyik klub mennyi pénzből gazdálkodhat, a forint- és fontmilliók közötti különbség csak arra elegendő, hogy fölmentést adjon a továbbjutás kényszere alól. Ha a ZTE futballistái igazi sportemberhez méltóan, tudásuk legjavát adva, százezrek tiszteletét kikövetelve teszik a dolgukat a két meccsen, nem nyerhetnek feloldozást semmiféle, főkönyvekben rejlő adattal.
Egyértelmű, jobb gazdagnak lenni, mint szegénynek, ám a nincstelenség még nem jelenti azt, hogy ne lehessen tartása az embernek.
Ha az edzői mentalitást veszem alapul, magától értetődő, hogy eleget tesz az elvárásoknak a ZTE. Bozsik Péter személye, gondolkodásmódja garancia lehet(ne) arra, hogy csatát nyer a csapat. Jelemző, hogy amikor a zágrábi meccs után óvatosan megjegyeztem, azért akad egy-két lyuk a csapatában, azonnal rávágta, hogy nem egy-kettő, hanem több is. Ez a valóságot mindig szem előtt tartó szemlélet tiszteletre méltó, ám Bozsik a Puskás-stadionban és Manchesterben az edzői hivatás lényegének megfelelően igencsak kiszolgáltatott lesz, hiába az ő nemes gondolatai, minden attól függ, mit tesznek a futballistái a pályán. Azok a játékosok, akik továbbjutottak, de sem itthon, sem idegenben nem futballozták le a zágrábiakat. Az Üllői úton a rúgott gól után képtelenek voltak növelni az előnyt, Zágrábban pedig ahogy gólt kaptak, azonnal szorongani kezdtek, még azt sem tudták elővezetni, ami egyébként bennük van. Rémült tekintetek, csak a hibázást elkerülni akaró megoldások jegyében teltek-múltak a percek Fortuna ajándékáig, nem a mindent elsörpő lendületnek, hanem a zágrábiak óvatosságának volt köszönhető, hogy többet kezdeményezhetett a ZTE. Hogy utólag az érdekeltek azt mondják erre, azért volt így, mert egy percig sem adták fel, megbocsátható, a siker fölötti öröm gyakran torzítja a tényeket. Az ilyesmi emberi, millió és egy példa akad rá a hétköznapokban is. Másként: utólag minden más.
Utólag, azaz mindez már a múlt. A (közel)jövő a nagy esélyt hozza el. A magyar futballista a világelitbe tartozó Manchester United ellen bizonyíthatja: ha a lába nem is, a szíve, a feje ér annyit, mint azoké, akiket okkal csodál mindenki.