Egervári Sándor mértékletességre int

Hét forduló után az élen áll az MTK csapata az NB I-ben, az együttes hatszor nyert, egyszer kikapott. Ezzel együtt Egervári Sándor vezetőedző ugyanazt mondja most is, mint amit a szezon előtt: az Újpest, a Ferencváros és a Zalaegerszeg esélyesebb arra, hogy a dobogón végezzen. Ez nem jelenti azt, hogy Egervári ne örülne az első helynek, boldog, hogy eddig jól alakultak a dolgok, ám azt vallja, hogy hosszú távon mindig a valós erőviszonyok uralkodnak.

-LABDARÚGÁS-
Messze még a bajnokság vége, ám az MTK-tól azt senki nem veheti el, hogy az esélyesebb csapatok közül legyőzte már a Ferencvárost, az Újpestet és a Zalaegerszeget, és az is a csapat sajátja, hogy valamennyi eddigi mérkőzésén szervezetten, tudatosan futballozott. Sokan már azt kérdezgetik, hogy vajon szerez-e akkora előnyt az MTK, amekkorát képtelen elherdálni (mint tette tavaly), ám Egervári Sándor szerint a kérdésfeltevés nem valós. „Nem vagyunk olyan jók, mint amilyen jól szerepelünk egyelőre – mondja az edző, s azonnal indokol is: – A nálunk esélyesebb csapatok jobban erősítettek, mi csak abból főzhetünk, amink van. A szezon előtt jó esélyünk volt arra, hogy Tököli Attila és Leandro a miénk legyen, már mindenben megegyeztünk velük, amikor a Fradival közös tulajdonosunk, Várszegi Gábor azt kérte, hogy a két játékos legyen a Ferencvárosé. A tulajdonos szava szent, vitatkozni nem érdemes vele, meg az érveivel sem, hogy a Fradi kupaszereplése sem anyagilag, sem szakmailag nem lehet közömbös sem neki, sem a magyar futballnak.”
Így sem lebecsülendő az az alapanyag, amellyel Egervári gazdálkodhat. Ott van például három fiatal, Juhász Roland, Horváth Levente és Czvitkovics Péter, akik tehetségük mellett arra is büszkék lehetnek, hogy ők az első gyümölcsei a klub megalapozott utánpótlás-nevelési programjának. És hozzájuk sorolhatjuk még Buzsáky Ákost is, akire ugyebár a Porto már azelőtt szemet vetett, hogy befuthatott volna Magyarországon. „Jó hogy ilyen fiataljaink vannak, ám a mérkőzéseken gyakran a rutin dönt éles szituációkban, ilyenkor természetesen még nem lehet övék a főszerep. De lesz, ebben biztos vagyok, már csak azért is, mert a csapat rutinosabb játékosai, elsősorban Illés Béla, Zavadszky Gábor és Molnár Zoltán a szárnyuk alá vették az ifjakat, ahol tudnak, segítenek nekik” – magyarázza az edző.
Egervári Sándor nem szakított azzal a Hungária körúti hagyománnyal, hogy Illés Béla köré építi a csapatot, s jól tette, hiszen Illés továbbra is vezéregyéniség. A csapat eddigi góljainak felét (hetet) ő szerezte, s akkor még nem beszéltünk a gólpasszairól. „Illés külön kategória a magyar futballban, nemcsak a tudása miatt, hanem azért, mert a magatartásával is példát mutat az öltözőben és a pályán egyaránt. Más kérdés, hogy neki is lehetnek rossz napjai, amit biztosan megérzünk majd. Éppen ezért vallom, hogy Illés klasszisa nagy ajándék, de nekünk alapvetően a szervezettségünkkel, a csapatjátékunkkal kell kitűnnünk” – vallja Egervári.
Jó esély van arra, hogy hamarosan nem csak Illés Béla számít sztárnak a mai MTK-ban, legalábbis Egervári Sándor múltja ezt sejteti. Mert ugyebár, amikor Dunaújvárosba került, csak kevesen beszéltek felsőfokban Salamon Miklósról, Tököli Attiláról, Rósa Henrikről vagy éppen Éger Lászlóról (a sor folytatható), azóta viszont nem volt olyan átigazolási időszak, amikor ne kaptak volna töménytelen jó ajánlatot.
„Aki nevet szerzett eddigi csapataimban, az elsősorban annak köszönhette, hogy együtt volt a társaság, mindenki megértette magát a többiekkel, egyet akart, s ráadásul jöttek a sikerek is. Mert ne feledje, csak ott emelkedhetnek ki a tehetségek, ahol eredmények is vannak, ahol nem a létért kell küzdeni – figyelmeztet az MTK mestere. Nos, ha így állnak a dolgok, akkor hamarosan az MTK futballistáiról is sokat beszélnek majd, hiszen mondhat Egervári akármit, az első hely az első hely, még hét forduló után is. – Várjuk ki a végét, és ezt nem az óvatosság mondatja velem, inkább a valóság. Jó, hogy az élen állunk, elsősorban azért, mert a régi játékosoknak a tavaszi mélyrepülés után visszatért az önbizalmuk, ami nélkül képtelenség játszani. De ismétlem, én annak is örülnék, ha a végén a dobogón végeznénk” – int mindenkit mértékletességre az edző.