Makettvilág

Közlemény is lehet biztató, a héten érkezett mindenképpen az. A miniszterelnök – miközben fogadta a labdarúgó-Eb-pályázatunk (2008) körül vizsgálódó UEFA-delegációt – elmondta: „Az előző kormányzati ciklusban megkezdett stadionrekonstrukció folytatódik, de ésszerűbben és eredményesebben”. Ez ugyebár a hétköznapok nyelvére lefordítva annyit jelent, hogy lesznek stadionjaink, s nem is akármilyenek.
Egyelőre viszont még hiánycikk a világszínvonalú pálya nálunk. Aligha véletlen, hogy az európai futball hatalmasait képviselő urakat mind a hét esetleges Eb-helyszínen csupán makettek fogadták. Kétségtelen, ez a vázlatosnál is vázlatosabb prezentáció igencsak megkönnyítette a magas rangú vendégek tájékozódását, gondolják csak el, a golyóstollukat elővéve, néhány laza mozdulattal bejárhatták az összes tribünt, elidőzhettek a kiszolgálólétesítmények folyosóin, szobáiban, s ráadásul még a stadion környéki utakon sem kerültek dugóba.
Szóval, szép az élet. Tudják be földhözragadt, a valósághoz (igaz, néha kényszerűségből) mindig ragaszkodó mentalitásomnak, hogy jobbnak látnám az esélyeinket a futball-Európa-bajnokságra, ha legalább nyomai lennének a szükséges beruházásoknak. Készséggel elhiszem a tervezet (bocsánat, legyünk hivatalosak: projekt) gazdáinak, hogy nem hátrány, sőt kifejezett előny ez a makettparti, elvégre a tervezőasztalon könnyebb az igények szerint módosítani az elképzeléseket, mint serény munka közben. Azt sem kétlem, hogy az UEFA küldöttei csak szépet és jót tapasztaltak Magyarországon; ha engem földön, vízen, levegőben luxuskörülmények között utaztatnának s még az ellátásom is megfelelne az európai normáknak, én sem mondanék mást. Főként, ha az udvariasságomat még titoktartási kötelezettséggel is megerősítenék.
Ne értsenek félre, én igenis híve vagyok a rendezésnek, hiszek abban, hogy a futball-Európa-bajnokság, ne adj’ Isten az olimpia sok jót és szépet varázsolna az életünkbe. Abban viszont nem hiszek, hogy a nagy nemzetközi szervezeteknek valóban annyira fontos a kelet-közép-európai térség fölzárkóztatása, mint mondják. Szó sincs arról, hogy ellenségei lennének a kiegyenlítődésnek, tudom, hogy semmiféle támogatástól nem riadnak vissza, csak hát arrafelé az üzlet tényleg üzlet, ezért igazán nincs ellenükre, ha a szép tervek mellé valami kézzelfoghatót is leteszünk az asztalra.
És most nem makettekre gondolok.
Hogy a miniszterelnök csak az Eb-pályázat kapcsán említette-e meg, hogy a „stadionrekonstrukció folytatódik”, vagy a bejelentést programnak tekinthetjük, azt nem tudhatom, abban viszont biztos vagyok, hogy nem ártana, ha a futballban legalább a létesítményeink világszínvonalúak lennének. Az élet mindenesetre azonnal a bejelentés mellé állt, a botrányok nyomán az Újpest és a Videoton zárt kapuk mögött, a nézők száműzésével kénytelen meccselni egy ideig, ami jó alkalmat kínál arra, hogy fölgyorsuljon a munka. Ha üresek a lelátók, akár a meccsek idején is dolgozhatnak a munkások.
Ez egyébként megnyugtatná a közvéleményt is, úgyis régóta várja mindenki, hogy végre igazi munka folyjék a pályákon.