Sátorlakók

Már ma kiderülhet, hogy tényleg megmozdult-e valami, vagy csupán a Föld forog, s mi rácsodálkozunk: Izlandon játszik a futballválogatott, főpróbát tart a svédek elleni Európa-bajnoki selejtezőre.
Hiába szerelmem a színház (is) évtizedek óta, nem hiszek abban, hogy a gyenge főpróba garantálja a kiváló bemutatót (megesik, de általánosítani nem érdemes), így aztán vizsgázik a csapat. Ugyanez volt a véleményem akkor is, amikor a Zalaegerszeg a Manchester Unitedet fogadta, sőt a magyar–spanyol előtt is így éreztem – de mit tehetek, ha egyszer megkezdődött a tanév?
Azért érzem fontosnak ezt a barátságos, azaz könnyebben megmagyarázható, hamarabb elfelejthető izlandi kilencven percet, mert a főpróba helyszínének kiválasztása bizonyíték. Azt tanúsítja, hogy a magyar futball elöljárói ma már ott tartanak, hogy igyekeznek minden körülményre figyelni. Izland ugyebár azért került a képbe, mert az októberi Svédországhoz hasonló az éghajlata, hadd szokják a játékosok a klímát a kvalifikációs premier előtt. Ahhoz képest, amennyire a játékosok felkészültek testben és lélekben (lásd magyar bajnokik), kifejezetten kényeztetés az efféle vezetői figyelmesség.
A gesztusokat viszonozni illik, ez meggyőződésem, ezért tartom próbakőnek ezt a mai meccset. Jó esetben arra csodálkozhatunk rá, hogy a mostani magyar nemzeti tizenegy tagjaiban ott az elszántság, az akarat, képesek arra, hogy mindent elővarázsoljanak magukból, ami az adott napon, az adott órában bennük van. Rácsodálkozásról beszélek, mert – tetszik, nem tetszik – a tapasztalataim alapján nem lehetek biztos abban, ami máshol magától értetődik (mentalitás).
A zalaegerszegiek azért lehettek képesek legyőzni a Manchester Unitedet, mert a Puskás-stadionbeli kilencvenvalahány perc minden pillanatában a legtöbbet akarták (ambíció). Senki nem vállalt többet, mint amennyit tud (alázat), de érezte magában az erőt arra, hogy amire képes, azt hozza (önbizalom). Azon az augusztusi estén mindez elegendő volt ahhoz, hogy fölülmúlják a világszerte (de szerintem a földönkívülieknél is) magasan jegyzett ellenfelüket. Nincs garancia arra, hogy ez az alapállás mindig, mindenhol, valamennyi ellenféllel szemben elvezet az üdvösséghez, az viszont biztos, hogy értékeli a néző. Ha már oda jutottunk, hogy a futballban, a futballból élőknek a pillanatnyi örömök nyújtotta hangulatot kell megragadniuk, azon kell lenniük, hogy minél több elismerést kiváltó aprósággal szolgáljanak.
Mert arra kevés az esély, hogy egyhamar ismét rólunk beszéljen a futballvilág, mondhat akárki akármit, elképzelhetetlen. Készséggel elhiszem azt (meg persze az ellenkezőjét is), hogy nem is olyan nagy a lemaradásunk, ám a hátrány, akármekkora, létezik. Folyamatosan. Hogy köznapi példával éljek, ha tízmillió forintos lakásra áhítozom, édes mindegy, hogy nyolc vagy nyolcmillió forint hiányzik akkor, amikor fizetnem kell(ene). De ettől még örülhetek annak, hogy a felkelő nap gyönyörű reggelente.
Amikor megpillantom, kibújva a sátorból.