Egy óra a Népliget műfüvén

Utolsó hazai edzéseinek egyikét tartotta pénteken délelőtt a ciprusi táborozásra készülő ferencvárosi futballcsapat. A népligeti sportcentrumban tartott gyakorlás örömmel tölthette el a játékosokat; egyrészt, mert nem volt különösebben nehéz a lecke, másrészt pedig azért, mert a tavaszt hazudó időben láthatóan mindenki élvezte az alapozó edzést.

- LABDARÚGÁS -

Ha valakinek akad néhány ráérő órája, s nem tud mit kezdeni vele, az sétáljon ki a Népligetbe, s látogassa meg a zöld-fehérek népligeti sportcentrumát! Ha megteszi, egészen biztosan kiszakad a városi forgatagból, s kisimíthatja az idegeit. Azt hiheti ugyanis, hogy egy jól felszerelt üdülőközpontba csöppent.
Sokat szépült, gyarapodott a sporttelep, s ma már senki sem csodálkozik rá, hogy műfüves pályák sora várja az arra érdemeseket. Bezzeg Albert Flóriánék – hogy a fradistáknál maradjunk – még nyakig hóban futottak ki így január táján egy-egy edzőmeccsre. Más kérdés, hogy az ő tudásukat még ma is visszasírják, s az sem mellékes, hogy a hótól letakarított vörös salakost akkor több ezren állták körül.
Most nincsenek ennyien, néhány mindent tudni akaró, minden fülesre kíváncsi nyugdíjas sütteti csupán a hátát a nappal, amikor megérkezik a csapat, élén Garami Józseffel, a vezetőedzővel, akit nem csap be a januári nyár. Alaposan beöltözött, s hogy a fejét is fedje valami, vastag sísapkát visel.
– Lehet, hogy nem is kellene elutaznunk? – mondja mosolyogva, arra célozva, hogy kedden délben tíz napra elrepül a csapat Ciprusra. – Persze, csalóka ez, lehet, hogy holnap újra havazik, meg aztán az ottani kiváló körülményeket itthon nem tudjuk biztosítani. Arról nem beszélve, hogy gyakorlatilag válogathatunk az ellenfelek között, hiszen sok csapat lesz ugyanabban az időben a szigeten, nekünk pedig nagy szükségünk van kétkapus játékra és meccsekre.
Kimondva-kimondatlanul is arra céloz ezzel Garami, hogy sok az új, a csapatba beépítésre váró futballista a keretben. Sowunmi, Kiss és Zováth – a három volt dunaújvárosi – észrevehetően minden gond nélkül illeszkedett be a régiek közé.
Harminc játékos végzi a gyakorlást a két műfüves „dühöngőben”, a nagy pálya most nem kell, az ráér majd Cipruson is.
A larnacai menetrendről – legalábbis a gyúró szemszögéből – Eisemann László számol be, ő már pénteken megkezdte a bonyolult csomagolást.
– Nem egyszerű mutatvány – mondja, miközben kirakja a forró teás termoszokat, bár, érezve a pluszokat, lehet, hogy hideg ásványvizet kellett volna felszolgálnia –, szerencsére van már gyakorlatom benne. Nem sorolom az összes cuccot, mert akkor itt esteledne ránk. Elég, ha annyit mondok, hogy harminc emberre fejenként három garnitúra szerelést kezdtem berámolni reggel a fémládákba. Öt ládát viszünk magunkkal. A mosatást is elintéztük, már tudják az ottani szállodások, hogy lesz néhány fuvarjuk a helyi mosodába.
Azt, hogy vajon a két távozni készülő (szándékozó?) játékos a csapattal tart-e, ma még nem tudni. Legalábbis egyikük sem mondott még se igent, se nemet. Azért, mert nekik sem mondta ki még senki ezt a két szót…
Zombori Zalán civilben áll a pálya mellett, kisebb sérülése miatt nem edzhet.
– Mennék is, meg nem is… Tisztában vagyok vele, ez a Fradi nem az én Fradim, nem az, amelyikben kezdő ember lehetek, s mégsem akarom elkapkodni. Tárgyaltam a kispesti vezetőkkel, a válaszomat várják. Én meg azt, hogy tudjak beszélni Szeiler Józseffel. Ha ma délután sikerül, akkor talán én is végleges választ tudok adni… – mondja Zombori.
Más cipőben jár Hrutka, akit ugyancsak a Kispest hív. Most Dragónerrel, a gyomorfertőzéséből már felépült, ám három-négy kilót elveszített hátvédtárssal alkot biztos párt Szűcs kapuja előtt.
– Szerintem hétfőre minden eldől, nagyon remélem, hogy addigra tudni fogom, hová tartozom…
Amikorra már a nyugdíjasoknak is melege lenne, s nem csupán a jambósapkás Gera – akivel kapcsolatban annyit jegyzett meg csütörtökön este Szeiler, hogy „nagyon komoly ajánlatok jöttek” – utánozhatatlannak tűnő trükkjeitől, Garami hármat sípol. Vége a nehéznek és kimerítőnek egyáltalán nem nevezhető edzésnek. Irány az autóbusz – gumistoplissal azért mégsem csattoghatnak végig az Üllői úti aluljárón a futballisták –, hogy már a Fradi-pályán mossák le magukról a műfűszálakat.