Vargabetű

Malonyai Péter
2003. 01. 17. 23:00
VéleményhírlevélJobban mondva - heti véleményhírlevél - ahol a hét kiemelt témáihoz fűzött személyes gondolatok összeérnek, részletek itt.

Csak néhány napig vállalta a másodhegedűs szerepét Tamási Zsolt, alighogy fölfoghatta, hogy már nem az övé, hanem Varga Zoltáné a karmesteri pálca Győrött, máris lépett, megkereste a tulajdonost, és evakuált az ősszel sikeres futballcsapattól.
A botrányokkal inkább, mint emészthető nívóval szolgáló magyar labdarúgásban dicséretesen jártak el a felek, a győri tulajdonos sajnálta, hogy Tamási megy, az edző örvendezett, hogy a pénz ura milyen megértő volt vele szemben, a kákán is csomót keresők pedig csak találgathatják, hogy mi lehet a történtek hátterében.
Mi lenne? Semmi különös.
Az ETO első emberének szívügye Varga Zoltán. Alighogy annak idején övé lett a döntés(ek) joga a klubnál, azonnal hívta őt, s nem volt boldog, amikor az egykori ferencvárosi klasszis távozott, távozni kényszerült. Muszáj volt mennie, mert az még hagyján, ha a drukkerek kikezdenek valakit, ám amikor a gyalázkodás tárgya ráadásul nem produkál, akkor nincs mit tenni. A pénz hatalmának is léteznek korlátai (alacsonyak, elismerem), ott különösen, ahol mérhető a teljesítmény.
Vargával finoman szólva is katasztrofálisan szerepelt a Győr, hogy aztán Tamásival erőre kapjon, olyannyira, hogy az ötödik helyen állva érhette utol a mostani váltás. Tamásival nem csupán jól szerepelt az ETO, hanem stílusra is lelt, ráadásul az ifjú mester nyilatkozataival is újat adott: a győzelmek után sem rugaszkodott el a talajtól, ha pedig a dolgok nem úgy alakultak, ahogyan várta, rendre saját magában kereste a hibát, sohasem a körülményekben.
Nekem imponált a produkciója, a viselkedése, ami persze édesmindegy, hiszen nem én finanszírozom a győri alakulatot. A nótát pedig az rendeli, aki a zenészt fizeti, ez különösen igaz a mi kis focinkra, más kérdés, hogy csak szólistákra telik (néha-néha), igazi nagy zenekarra esélyünk sincs (de ez már nem a pénz, hanem tehetség és tudás kérdése).
A lényeg, hogy a klub belügye, ami történt, ám ezzel együtt feltűnő Tamási érvelése, mely szerint merőben más a véleménye a mai magyar futballról, mint Vargának, akkora a szakmai véleménykülönbség közte és az átmenetileg fölé helyezett úriember között, hogy már a közös munka kezdetén sem jutottak egyezségre.
Ha már a szakma is szóba került, nem állhatom meg, hogy megismételjem: Vargával pocsékul szerepelt a csapat, Tamásival jól. Ez is egyfajta különbség, ráadásul akkora, hogy jobb helyeken perdöntő érv mindenfajta változtatás kapcsán. Egy olyan közegben, ahol valóban, s nem csupán hangzatos kinyilatkoztatásokban számít mindenek fölött az eredmény, jöhet maga az atyaúristen, arra se lehet esélye, hogy epizodista legyen.
De rögtön meg is követem a győri hatalmasokat okfejtésemért, nekik biztosan jó, hogy azt lépték, amit, lelkük rajta. Ha úgy érzik, most aztán olyan korszerűek voltak, hogy csak na.
Mentségem csupán annyi, hogy nekem a logika a szívügyem, a mániám pedig az, hogy a futballt gólra játsszák.
A labdának nincsenek érzelmei.

Ne maradjon le a Magyar Nemzet legjobb írásairól, olvassa őket minden nap!

Google News
A legfrissebb hírekért kövess minket az Magyar Nemzet Google News oldalán is!

Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.