Csak néhány napig vállalta a másodhegedűs szerepét Tamási Zsolt, alighogy fölfoghatta, hogy már nem az övé, hanem Varga Zoltáné a karmesteri pálca Győrött, máris lépett, megkereste a tulajdonost, és evakuált az ősszel sikeres futballcsapattól.
A botrányokkal inkább, mint emészthető nívóval szolgáló magyar labdarúgásban dicséretesen jártak el a felek, a győri tulajdonos sajnálta, hogy Tamási megy, az edző örvendezett, hogy a pénz ura milyen megértő volt vele szemben, a kákán is csomót keresők pedig csak találgathatják, hogy mi lehet a történtek hátterében.
Mi lenne? Semmi különös.
Az ETO első emberének szívügye Varga Zoltán. Alighogy annak idején övé lett a döntés(ek) joga a klubnál, azonnal hívta őt, s nem volt boldog, amikor az egykori ferencvárosi klasszis távozott, távozni kényszerült. Muszáj volt mennie, mert az még hagyján, ha a drukkerek kikezdenek valakit, ám amikor a gyalázkodás tárgya ráadásul nem produkál, akkor nincs mit tenni. A pénz hatalmának is léteznek korlátai (alacsonyak, elismerem), ott különösen, ahol mérhető a teljesítmény.
Vargával finoman szólva is katasztrofálisan szerepelt a Győr, hogy aztán Tamásival erőre kapjon, olyannyira, hogy az ötödik helyen állva érhette utol a mostani váltás. Tamásival nem csupán jól szerepelt az ETO, hanem stílusra is lelt, ráadásul az ifjú mester nyilatkozataival is újat adott: a győzelmek után sem rugaszkodott el a talajtól, ha pedig a dolgok nem úgy alakultak, ahogyan várta, rendre saját magában kereste a hibát, sohasem a körülményekben.
Nekem imponált a produkciója, a viselkedése, ami persze édesmindegy, hiszen nem én finanszírozom a győri alakulatot. A nótát pedig az rendeli, aki a zenészt fizeti, ez különösen igaz a mi kis focinkra, más kérdés, hogy csak szólistákra telik (néha-néha), igazi nagy zenekarra esélyünk sincs (de ez már nem a pénz, hanem tehetség és tudás kérdése).
A lényeg, hogy a klub belügye, ami történt, ám ezzel együtt feltűnő Tamási érvelése, mely szerint merőben más a véleménye a mai magyar futballról, mint Vargának, akkora a szakmai véleménykülönbség közte és az átmenetileg fölé helyezett úriember között, hogy már a közös munka kezdetén sem jutottak egyezségre.
Ha már a szakma is szóba került, nem állhatom meg, hogy megismételjem: Vargával pocsékul szerepelt a csapat, Tamásival jól. Ez is egyfajta különbség, ráadásul akkora, hogy jobb helyeken perdöntő érv mindenfajta változtatás kapcsán. Egy olyan közegben, ahol valóban, s nem csupán hangzatos kinyilatkoztatásokban számít mindenek fölött az eredmény, jöhet maga az atyaúristen, arra se lehet esélye, hogy epizodista legyen.
De rögtön meg is követem a győri hatalmasokat okfejtésemért, nekik biztosan jó, hogy azt lépték, amit, lelkük rajta. Ha úgy érzik, most aztán olyan korszerűek voltak, hogy csak na.
Mentségem csupán annyi, hogy nekem a logika a szívügyem, a mániám pedig az, hogy a futballt gólra játsszák.
A labdának nincsenek érzelmei.
Jó hír: megszűnhetnek a dugók az M7-esen
