Mészöly Kálmán előbb – a szemével, persze… – körbefutja az edzőtábor közvetlen szomszédságában lévő tavat, kisétál a partjára, vesz egy nagy levegőt, s ezzel egyetlen pillanat alatt időutazásra is indul. Jó sokat viszszamegy – vagy negyven évet.
– Ha ezek a fák mesélni tudnának…! Amikor a hatvanas években itt edzőtáboroztunk, szinte nem volt nap, hogy ne „zavartak” volna körbe bennünket. Hazudnék, ha azt mondanám, hogy élveztük a trappolást, de mentünk, már csak azért is, mert nem lehetett egyetlen métert sem elcsalni. A tó kerek, így csak körbe lehetett futni, hacsak nem akart valaki úszva megérkezni a másik partra.
– Ez se menne – szól közbe a mai válogatott szövetségi kapitánya, Gellei Imre –, mert ezen a parton itt állok én, s mindent látok…
Miután megegyeznek abban, hogy nincs mese, futni kellett akkor is, meg kell ma is, azokra figyelnek, akiknek tegnap délelőtt csupán annyi volt a dolguk, hogy a Tatára is beköszöntött tavaszias melegben kétszer megkerüljék a Cseke-tavat – mert ez a becsületes neve.
Elsőként a gyúró és a pályaedző érkezik, ők is futnak. Lehet, hogy terve van velük a kapitánynak?
Dajka László, a pályaedző, mielőtt nekilátna a négy kilométernek, elmondja, hogy hivatalból is bízik a csapatban, s hiszi, hogy legalább egy pontot el tud hozni a válogatott Chorzów-ból, mert „az őszi szereplésünk, a két meccsen megszerzett négy pont bizonyára elgondolkodtatja az ellenfelet, s a helyzetükből fakadóan a lengyeleknek van több veszítenivalójuk. Nekik csak a győzelem jelenthet sikert.”
Aztán már megy is a gyúró, Eisemann után, hogy néhány perccel később már az egész csapat a nyomukba eredjen. Kocogósan, kényelmesen persze, ez a nap, ez a délelőtt nem arról szól, hogy meg kell szakadni, ráér erre a csapat szombaton este is.
Az első tókör után kiderül, hogy nem mindig az a nyerő, aki az élről indul. Mire visszaérnek a célegyenesbe, az Eisemann–Dajka páros eltűnik a középmezőnyben, az élen a bundesligások futnak, Lisztes és Dárdai… Közvetlenül utánuk a harmadik német, Király kapus, ő azonban, miként Babos is, kiáll. Jó dolguk van, nekik csak egy kört parancsol a kapitány.
– Ha újrakezdem, kapus leszek, az biztos – szól ki a sorból az egyik „kétkörös”, Tököli. Utána persze lefutja a kötelezőt, s meg sem izzad.
Gelleinek sincs nehéz dolga, elég, ha szemmel követi a partról a „nemzetiszínű csíkot”, a válogatott egymás mögött futó tagjait. Úszni senki nem akar, így aztán beszélhet is a kapitány a csapata előtte álló feladatról.
– Most már mindenki ugrásra kész, úgy látom, a legszívesebben most lejátszanák a meccset, ami jó, mert érezhető az önbizalom, amire nagy szükség lesz szombaton.
Elmondja azt is, hogy hétfőn este nagyon megijedt, amikor Dragóner rosszul lett, s kórházba szállították.
– Most sincs még tökéletes állapotban, de az biztos, hogy kezdő lesz Chorzów-ban.
Hogy mi történt, azt maga a Ferencváros hátvédje sem tudja: – Lehet, hogy vírus okozta a gondot, lehet, hogy romlott étel, fogalmam sincs. Leadtam vagy két kilót, egy kicsit gyenge vagyok, de azért ott leszek a pályán szombaton, ez egészen biztos.
Nagyot bólint erre a klubtárs, a barát, Lipcsei Péter, akinek „magasabb szempontok” miatt is fontos az Eb-selejtező.
– A szövetségi kapitány szombaton lesz ötvenhárom éves, én meg egy nappal korábban töltöm be a harmincegyediket. Már csak ezért is győznünk kell. Hazafelé pezsgőt szeretnénk bontani a repülőn.
Közben célba ér Eisemann gyúró is, lazít egy keveset a tó partján. Azt azért nem ússza meg, hogy ne szóljanak oda neki: „Eisikém, szombaton ennél azért több kell…”
*
Magyarország az egy hónappal korábban elfoglalt pozíciójához képest egy helyet rontva, az 56. a Nemzetközi Labdarúgó-szövetség világranglistáján. Az élcsoportban Spanyolország helyet cserélt Franciaországgal, s így Brazília mögött már a második. A magyarok következő két Eb-selejtezőbeli ellenfele közül Svédország a 23., Lengyelország a 32. (MTI)
Zelenszkij
Volodimir Zelenszkij változásokat jelentett be
