Rakamazról indult a csúcsra

-ÖKÖLVÍVÁS- Magyarország második profi világbajnoki címét a huszonhét éves Kótai Mihály szerezte szombaton este Manchesterben, ahol a WBF (Boksz-világalapítvány) nagyváltósúlyú világbajnoki címmérkőzésén egyhangú pontozással legyőzte az orosz Ahmed Oligovot.

Távolról indult Kótai Mihály a világ meghódítására, s amikor tizenévesen édesapja irányításával elkezdett edzeni rakamazi házuk garázsában, kettőjükön kívül senki sem hitt abban, hogy egyszer világbajnoki címért küzdhet.
– A körülmények valóban nem voltak ideálisak – emlékszik vissza a kezdetre Kótai Mihály –, de már akkor is bátran álmodoztam. Hiszen az álmodozás semmibe sem került. Édesapám irányításával a súlylökést és az ökölvívást is kipróbáltam. A küzdelem, a versengés azonban jobban vonzott. Kedvemért apám még edzői képesítést is szerzett, és tizenkilenc éves koromig az ő irányításával készültem. Így nyertem az ifjúságiak és a juniorok között is magyar bajnokságot.
A kilencvenes években a szabolcsi munkanélküliség a Kótai családot is majdnem padlóra kényszerítette, idősebb Kótai Mihály azonban nem törődött bele sorsába, 1994-ben gyerekeivel együtt felköltözött Budapestre. A tehetségesnek tartott Kótai Mihály a Vasas versenyzője lett, és közben bolti eladó volt.
– Egy évig úgy edzettem, hogy mellette egy élelmiszerüzletben dolgoztam. Nekem a munka sohasem fájt. Ez tehát nem gátolt meg abban, hogy 1996-ban felnőtt válogatott lettem. A következő évben pedig fantasztikus élmény volt, amikor hazai közönség előtt bunyózhattam a budapesti világbajnokságon. Valószínűleg sokan már nem emlékeznek rá, de Kovács István, Erdei Zsolt mellett én voltam a harmadik magyar ökölvívó, aki bekerült a legjobb nyolc közé. Újoncként a negyeddöntőben kikaptam a török Aslantól.
Az amatőrök között Kótai Mihály legnagyobb sikerét 2000-ben érte el, a tamperei Európa-bajnokságon legyőzte az orosz Oleg Szajtovot, aki néhány hónap múlva aranyérmes lett a sydneyi olimpián. A bravúr ellenére a Vasas ökölvívójának nem sikerült olimpiai kvótát szereznie, s ezután átállt a hivatásosok táborába.
– Ha kijutok az olimpiára, utána akkor is profinak állok. Tisztában voltam azzal, nehéz utat választok, de eddig minden jól sikerült. Ezt elsősorban a kitűnő menedzselésnek köszönhetem, mert nagyon jó csapatba kerültem. Sűrű két évem volt, hiszen huszonnégy mérkőzést vívtam, s veretlenül jutottam el a világbajnoki övig.
A Polish Boxing Promotionban Kótai a Tornádó becenevet kapta, de a korábban támadó szellemű ökölvívó a világbajnoki címmérkőzésén kitűnő védekezésének is köszönhette a sikerét.
– Néhány hónapja irányítja az edzésemet a magyar ősökkel rendelkező, Németországban élő Theo Kerekesch, akinek minden utasítását betartottam. A mérkőzés elején elég közel kerültem ahhoz, hogy kiüssem az ellenfelemet. Utána viszont Oligov nagyon keményen és sportszerűtlenül küzdött. Többször is az arcomba fejelt, ezért szakadt fel a szemhéjam. Rendkívül boldog vagyok, hogy sikerült világbajnoki címet szereznem, de továbbra is a földön járok. Jól tudom, csak egy szintre jutottam el. Szeretnék még feljebb jutni, ehhez viszont még fejlődnöm kell. Most kipihenem magam, és valószínűleg már az év végén sor kerülhet az első címvédő mérkőzésemre.
A világbajnok a hét végén Nyíregyházára utazik, ahol díszvendége lesz egy versenynek, majd haza készül Rakamazra, és benéz abba a garázsba is, ahol tizenhárom éves korában először húzott bokszkesztyűt.