-KOSÁRLABDA-
Hogy nem tolonganak a nézők a lelátón, az belefér, a múlt héten befejeződött férfi-kontinensviadalon sem ölték egymást az emberek a jegyekért Svédországban. De hogy himnusz sincs a meccs előtt…
Az Eb amaliadai nyitó találkozóján annak rendje és módja szerint felsorakoztak a felek a parketten, idegesen, nyugtalanul, várták a dallamokat, mindhiába. A bírók a reménytelen várakozás után feloszlatták a sorokat, s hamarjában feldobták a labdát a kezdőkörben.
A tét nemcsak az Eb-érem, hanem az olimpiai részvétel is (az első három szerez jogot az athéni indulásra), nem csoda, hogy mind a magyar, mind az ukrán válogatott görcsös akarással, rengeteg hibával kezdte a csatát.
Az első negyedben összehozott pontok száma (16-13) sem döntött csúcsot, de még nem szóltunk a másodikról… A két csapatnak „sikerült” összekaparnia 17-et (9-8 megoszlásban), a kapkodó játék velejárója, hogy kosáresőről nem beszélhettünk. Mindazonáltal a lényeg a pontok mögött rejlett: a találkozó felénél néggyel a mieink vezettek.
Segített ebben a megszerzett felvétel? Meglehet. Rátgéber mester addig-addig szajkózta, kell egy kazetta a sötét lónak számító ellenfélről, amíg vezetőink megszerezték neki, így a start előtt az ellenfél feltérképezése volt műsoron. A védekezés kiagyalása a szakmai stábot dicséri – az meg a játékosokat, hogy végre tudták hajtani az utasítást. Az ukránok nem találták az Eördögh vezette magyar fal ellenszerét, és csak azért nem kerültek nagyobb hátrányba, mert magassági fölényüket kihasználva rendre lekapták a lepattanókat.
A folytatásban meglepő módon „kosárlabda-eredmény” született (19-18), köszönhetően annak, hogy precíz triplákra is képesek voltak a hölgyek. Pengeélen táncolt csapatunk, hiszen ezt a periódust is jobban zárta, ám közel sem tűnt megnyugtatónak az ötpontos különbség a zárófelvonás előtt.
A felettébb hektikus játék ezután sem változott: elszórt duplák, eladott labdák jellemezték a történteket. Az ukránok számunkra legrosszabbkor, a hajrában kapták össze magukat, gólképtelen játékosaink mellett 54-52-ra, majd az utolsó percben 56-52-re is vezettek. Iványi csak az egyik büntetőjét értékesítette, ám az ellenfél sem tündökölt, elrontotta utolsó támadását, így esélyt adott a mieinknek. Az áhított dupla végül tripla lett, hiszen négy másodperccel a vége előtt Seres Éva pontos távolija után tombolt a csapat, tombolt maga Rátgéber is.
„Senkinek sem kívánok ilyen perceket... – sóhajtott nagyot a mesteredző. – Általában el szoktuk veszíteni az ilyen kiélezett végjátékot, nem úgy, mint most. Fegyelmezetten játszottunk, igaz, rengeteg butaságot is csináltunk, ez a kettőség hozzá tartozik ehhez a rendkívül fiatal társasághoz. Harcoltunk, mentálisan nagyon erősek vagyunk, megyünk tovább az úton, ami, mint látható, nincs kikövezve.”
Ma a belgákkal néz farkasszemet válogatottunk, amely megpróbálja egy fokkal simábban begyűjteni az újabb pontokat. Ebben talán sokat segítene, ha a mérkőzés előtt hallhatná a magyar himnuszt...
***
29. női Európa-bajnokság, Görögország. B csoport: Magyarország–Ukrajna 57-56 (16-13, 9-8, 19-18, 13-17). Magyarország: Iványi 7/3, Eördögh 11/3, Károlyi 16/9, Seres 6/3, Keller 2. Csere: Csákány 11/3, Cserny 2, Horváth Zs. 2, Englert, Vajda, Kajdacsi, Papp. Szövetségi kapitány: Rátgéber László. Az orosz pontdobók: Zserzserunova 16/6, Kiricsenko 13/6, Piszmennik 10/3, Fenko 10/3, Masenko 2, Burenok 2, Leleka 2, Krikunyenko 1., Spanyolország–Belgium 77-62. A csoport: Franciaország–Izrael 91-55, Csehország–Görögország 90-57.
„Arcátlanság azt állítani, hogy Ukrajna áll legközelebb az EU-tagsághoz”
