Sajnálja, hogy nem tudta a saját elvárásai szerint segíteni a magyar futballt a lemondott ligaelnök, Demján Sándor – nála talán csak azok sajnálják jobban, akiknek nem csupán az egzisztenciájuk miatt fontos a játék. Mert ismerve Demján úr életútját, a saját magával szemben támasztott követelmények sok mindenre, a megújulásra is alkalmasak, persze csak akkor, ha mások is hasonló mércével mérnek. És nem azt szajkózzák unos-untalan, hogy az elnök lehet akármekkora pénzember, kívülálló, nincs benne a magyar futballközegben.
Megjegyzem, szerintem éppen ez adott esélyt a változásra, amire bizonyíték, hogy hiába mindenfajta törekvés, hogy legyen hátországa a futballnak, a szakma egy fikarcnyit sem lépett előre az utóbbi esztendőkben.
Most, Demján Sándor lemondása után minden másképpen lesz. Ezután még a késztetés is hiányzik majd arra, hogy valódi üzleti alapon (kereslet-kínálat) működjön a honi élvonal, egymás között elintézhetnek mindent azok, akiknek éltető eleme a közeg, úgy értenek a futballhoz, hogy az csak na… Mellesleg a volt elnök csak azt ígérte, hogy ott teremt rendet, ahol otthon van (pénz), azok viszont, akik a futballmúltat kérték rajta (is) számon, egyre gyatrábban teljesítenek.
Az átmenetileg megbízott ligaelnökként szorgoskodó Tarsoly Csaba első lépésként ugyanazzal állt elő, amivel Demján úr, azaz szűnjön meg a megélhetési futball, legyen igazi üzlet végre a játék. Azt is mondta, hogy olyan végleges elöljárót kellene keresnie a ligának, aki ért a gazdasághoz, jók a politikai kapcsolatai, és a futballban is járatos.
Ezzel az erővel az örök élet titkát is kutathatnák a ligánál, esetleg feltalálhatnák az örökmozgót. Nem megélhetésileg persze, szigorúan öntevékeny alapon.
Na jó, megengedem, költségelszámolásra.
Vlagyimir Putyin
Putyin csak játszadozik Donald Trumppal?
