Hölgyek után urak

-KOSÁRLABDA-

Most, hogy férfiakkal dolgozik, szigorúbb, mint tavaly a soproni lányokkal?
– Annak kellene lennem? – kérdez vissza a honi kosárlabda-társadalom fiatal, egyik legambíciózusabb szakvezetője, a 35 esztendős Meszlényi Róbert, aki az utóbbi években női vonalon tevékenykedett, s aki óriási anyagi gondok közepette vezette tavaly bajnoki és kupaezüstig a Soproni Postást, majd a nyáron az Univer KSE névre hallgató kecskeméti férfi gárda edzője lett.
– Nem feltétlenül. De másfajta hang szükségeltetik az urakhoz, mint a hölgyekhez, nem?
– Ez igaz. Más habitust, más szemléletet igényel a mostani munkám. A férfiaknál számtalan a taktikai variáció, gyorsabb a játék, nagyon észnél kell lenni. Ám amíg nincs gond, a szigort nem kell túlzásba vinni.
– Netán a bajnoki nyitány után még lazított is a gyeplőn?
– Azért erről szó sincs. Remekül kezdtünk, voltaképpen esélytelenül utaztunk el a Paks otthonába, aztán láss csodát, kiváló hajrával nyertünk. Magam is meglepődtem, váratlan volt a siker, de nincs hurráhangulat, kemény meccsek várnak még ránk, megyünk Debrecenbe, majd Kaposvárra, húzós a feladat.
– Megoldható?
– Bízom benne. Szerettünk volna válogatott kosarasokat igazolni, de nem sikerült, így fiatal, huszonéves tehetséges játékosokat csábítottunk Kecskemétre.
– Mindez hosszú távú terveket sejtet.
– Pontosan. A vezetők három esztendőben gondolkoznak, a tervek szerint az utolsóban kellene valahogy a dobogóra érnünk.
– Az ön maximalizmusát ismerve bizonyára az időtartam csökkentésén töri a fejét.
– Ez természetes, különben nem lennék edző.
– Az esélyek?
– Úgy tűnik, légiósaink meghatározó tagjai az együttesnek, ami fontos, hiszen ők alkotják a gerincet. A többiek a jelek szerint jól ki- egészítik őket, azaz nem reménytelen a helyzet. De még csak egy fordulón vagyunk túl, meg egyébként is, fontos, hogy a földön maradjunk.
– Milyen az anyagi háttér?
– Biztosított.
– Szokatlan?
– Ne is mondja! Minden edzőnek ilyen körülményeket kívánok! Semmi idegeskedés, felesleges izgalom, nincs, ami kizökkentsen a munkából. Hiányzott már egy ilyen hely nekem… Ebből következik, hogy igaza van, szokatlan ez nekem.
– Gondol még néha a soproni ténykedésére?
– A gondok ellenére szépek az emlékeim, úgyhogy igen. Tartom a kapcsolatot a lányokkal, drukkolok nekik, beszélgetek velük telefonon.
– Volt ideje nézni a női Európa-bajnokságot?
– Természetesen. A belgák elleni meccset siratom, azt meg kellett volna nyernünk. De tudomásul kell vennünk, hogy valós a csapat helyezése. Sajnos.