Bravúros győzelem emberhátrányban

-LABDARÚGÁS- Az örmények elleni szerdai 2-0-s győzelem után tegnap este Lettország volt válogatottunk ellenfele a ciprusi tornán. Matthäus csapatára rá sem lehetett ismerni, csupa új arc futott ki a limasszoli pályára. A kapitány kényszerűségből változtatott, ám az együttes bravúrt hajtott végre, 2-1-re nyert az Európa-bajnokságra készülő lettekkel szemben.

Az nem állítható, hogy a német kapitány repdesett az örömtől szerdán este Paphoszban. Jószerivel csak az eredménnyel és a lelkes hozzáállással (ezért talán nem jár külön dicséret…) lehetett elégedett, mással nemigen. Mondta is Matthäus, hogy a két gólnak örül, az utolsó 15-20 percben mutatott játéknak már kevésbé. Persze, nem is várhatott többet az elsőmeccses mester, hiszen talán még nem is ismer mindenkit név szerint a csapatában. A győzelem ténye azonban örömmel tölthette el, de már előre kell tekintenie, s készülni a lettek elleni csoportmeccsre.
Aki ugyanazt a csapatot kereste Larnacában, mint amelyik levonult a pályáról Paphoszban, annak csalódnia kellett. Öt futballista (a nyugat-európai légiósok) elbúcsúzott a társaktól, s visszautazott az állomáshelyére, így aztán Lotharnak új emberek közül kellett válogatnia. Magyarán: a csapat teljesen új összeállításban kezdte meg a mérkőzést a „baltikumi mumus”, Lettország ellen, amelyik meglepetésre eljutott a nyári portugáliai kontinensbajnokságra.
Persze, ők sem a legjobb összeállításban kezdtek, hiszen nem volt ott Limasszolban a legjobb és leggyorsabb csatáruk, Verpakovskis, akinek a nevére és a góljaira emlékezhetnek Dragónerék…
Az ő nevére igen, a válogatottunk ellen pályára lépett lett csapat azonban még nyomaiban sem emlékeztetett arra a lendületes, a ritmust kitűnően váltó gárdára, amelyik Rigában legyőzte a Gellei-csapatot. A minden posztján kicserélt magyar együttes az első percekben mezőnyjátékkal „szórakoztatta” a nézőket, akik, akárcsak egy nappal korábban a paphoszi találkozón, lehettek vagy két-háromszázan. (Tegyük hozzá, az első félidőben látottak nem is érdemeltek sokkal több érdeklődőt.)
Az első lehetőség a lettek előtt adódott, Végh azonban könnyedén hárított, hogy aztán két perccel később Kenesei büntetőjét a lett kapufa „védje”. A tizenegyeshez a jószívű ciprusi játékvezető juttatta a válogatottat, aki Torghelle ügyes esését követően mutatott a büntetőpontra. Kenesei, mintha csak érezte volna, hogy „nem illik” a hálóba rúgni a labdát… A valóság persze az, hogy a Kínában futballozó játékos rosszul rúgta a labdát. A 18. percben aztán ugyanő került ígéretes helyzetbe, ám két csel után mintegy egy méterrel a bal alsó sarok mellé lőtt. A lettek válaszára jó tíz percet kellett várni, ekkor Rubins lövése ment a magyar kapu mellé.
Az első félidőről még jó szándékkal is csak annyi mondható el, hogy volt jobb, sokkal jobb.
Így vélhette ezt Lothar Matthäus is, s feltételezhetően szigorú volt az öltözőben, mert a második játékrészben, ha nem is más, de egy jóval lendületesebb csapat volt a pályán. Legalábbis a félidő első perceiben. Ettől függetlenül az 52. percben egy villámgyors jobboldali lett akció után a magyar kapu került veszélybe, Stepanovs azonban fölé lőtt.
Öt perccel később aztán már ő sem tudott mit kezdeni Stepanovs fejesével, aki egy jobb oldalról beívelt szabadrúgást követően fejelt négy méterről a kapunkba (0-1).
A gól nem az ellenfelet nyugtatta meg, a magyarokat hozta föl, Pető lövése például centikkel kerülte el a lett kapu bal alsó sarkát. A csapat lendületét azonban Molnár kiállítása törte meg a 74. percben.
Nem sokáig azonban, mert a 82.-ben Gera középre ívelt labdáját Torghelle szinte a kapus kezei közül fejelte ki. A labda az érkező Tököli elé került, aki hét méterről a kapu közepébe lőtt (1-1). S hogy teljes legyen az örömünk, három perccel később a gólszerző adott kitűnő labdát a leshatáron kilépő Kenesei elé, aki tíz méterről a kifutó kapus lába mellett lőtt a hálóba (2-1).
A bravúros győzelem azt jelenti, hogy a válogatott szombaton Románia nemzeti tizenegye ellen mérkőzik a döntőben.