Ha egyszer sok pénzük lesz…

-SPORTPOLITIKA- Nagy vitát váltott ki, hogy a múlt év végén Gyurcsány Ferenc sportminiszter bejelentette: a magyar állam négymillió dollárral, körülbelül nyolcszáznegyvenmillió forintos kölcsönnel akarja támogatni Baumgartner Zsolt Formula–1-es versenyzését a Minardinál. A Baumgartner-team a támogatást végül nem vette igénybe, az állam így „csak” hatvanmillió forinttal segíti a fiatal sportolót. A Fidesz sportszekciója azt javasolta a miniszternek, hogy a megmaradt pénzt fordítsák a kistelepülések tornatermeire, sportjára. Mi arra voltunk kíváncsiak, vajon más sportágak mit kezdenének hasonló nagyságú támogatással, elvégre ha Baumgartnerék esetében élt a konstrukció, miért ne létezhetne máshol is?

Építtetnének. A Magyar Vízilabda-szövetségben nem sokat teketóriáznak a válasszal: uszodát építenénk – állítják határozottan. A hazai körülményeket ismerve nem vitás, jó befektetés lenne egy a pólósoknak felhúzott új létesítmény. Amint Jakab Zoltán főtitkár fogalmaz: „Hosszú távon megtérülne egy ilyen befektetés, arról nem beszélve, hogy a fiatalok, az általános iskolás gyerekek, vagy akár az óvodások is látogathatnák az uszodát, így ez már több lenne befektetésnél, egészségnevelő programnak számítana.” Egyértelmű a szándék, hogy bevonják a „szűz” területeket, elsősorban a nyugat-magyarországi városokat – itt is megtérülne idővel egy befektetett nagyobb összeg. Önerőből azonban mindez nem megy, rengeteg pénzt emésztenek fel a napi kiadások. Szóval, szívesen látnák ők is a megváltót, tudnának neki perspektívát nyújtani.

Felújítás. Kovács Tamás, a vívószövetség főtitkára: „Szívem szerint az utánpótlásra költeném a pénzt, persze abból nem lehetne biztosítani a visszafizetést. Ezért elsősorban a klubokat támogatnám, hogy a termeket felújítva vállalkozhassanak. A jelenlegi lepusztult létesítmények nem alkalmasak erre, viszont megfelelő állapotban kiállítástól kezdve fodrászversenyekig sok mindennek helyet adhatnának. Az edzésen lévő gyermekükre váró szülőknek is biztosítani lehetne a kulturált szórakozást. Szaunákat, szoláriumokat üzemeltethetnének, a bevételből ki lehetne gazdálkodni a visszafizetést, sőt a klub működése is zökkenőmentesebb lenne. Pillanatnyilag azonban erre nincs mód, hiszen az öltözők, a fürdők állapota többnyire olyan, hogy még a sportolókat sem vonzza igazán.”

Hosszú távú befektetés. Studniczky Ferenc, a jégkorongszövetség elnöke: „Két lehetőséget látok befektetésre. Az egyik újabb jeges centrumok építése, amelyben nem csupán jégpályák kapnának helyet, hanem olyan kiegészítő létesítmények is, amelyek a működtetést még gazdaságosabbá tennék. A másik terület az utánpótlás, hiszen megfelelő menedzseléssel kinevelhetők olyan gyerekek, akik később, külföldre szerződve bevételt jelentenének. Ez persze csak hosszabb futamidő mellett lehetséges, hiszen általában egy évtizedes munka eredménye egy ilyen szerződés.”

Kölcsön nem kell. Gyárfás Tamás, a Magyar Úszószövetség elnöke felvetésünkre elárulta, hogy magánemberként sem szokott kölcsönt felvenni, nemhogy a szövetség elnökeként, hiszen a visszafizetéssel megterheli a jövőt. Az a sportági vezető, aki igent mond egy nyolcszáznegyvenmilliós kölcsönre, valószínűleg abból indul ki, hogy vagy elengedik a felvett öszszeg egy részét, vagy egyáltalán nem kell visszafizetnie. Gyárfás Tamás szerint nem véletlen, hogy a sportban kevés a magánbefektető, hiszen például egy uszoda felépítése és fenntartása akkora összegbe kerül, hogy a belépők árából nem térülhet meg. A Magyar Úszószövetség vezetése jelenleg a 2006-os budapesti Európa-bajnokság létesítményeinek építésével és korszerűsítésével van elfoglalva, itt 7,2 milliárd forint a költségvetés. A szövetség elnöke szerint, amennyiben az államtól kapott pénz nem lesz elegendő a lágymányosi uszoda építésére, a Kőér utcai és a Hajós Alfréd uszoda korszerűsítésére, akkor szponzoroktól kérnek majd segítséget, de kölcsönt akkor sem vesznek fel.

A küzdősportok háza. A Magyar Dzsúdószövetség főtitkárának, Csák Józsefnek kész tervei lennének arra az esetre, ha netán hozzájutnának 840 millió forinthoz: „Telket vennénk, s felépítenénk a magyar küzdősportok házát, ahol a cselgáncs mellett valamennyi küzdősport, az ökölvívástól a karate szakágain keresztül mondjuk a birkózásig, helyet kapna, külön-külön teremben, jó felszereltséggel. Üzleti vállalkozásról lenne szó, a helyiségeket bérbe adnánk, ebből jelentős pénz folyna be. Ehhez persze arra is szükség lenne, hogy a vendégeink, a bérlők fizetőképesek legyenek, a mai állapotokat nézve erre sajnos nincs sok esély. Hatalmas összegről van szó, ezért azt sem tartanám elképzelhetetlennek, hogy az épület tetejére felhúzzunk egy kisebb szállodát, az ahhoz tartozó kiszolgáló épületekkel, én odaálmodnék egy éttermet is. Az bizonyos, hogy a válogatottjaink edzőtáborozási gondjai hosszú időre megoldódnának.