Elégedetlen Csötönyi Sándor, nem is lehet más, mert az elutazás előtt többször is hangsúlyozta, hogy bár fiatalokból, kevésbé rutinos öklözőkből áll a csapat, mégis eredményes szereplést vár, amely az éremszerzésben nyilvánulhat meg, s tán nem is egyben.
„Sokan talán csodálkoznak azon, amit mondok, mégis úgy láttam a versenyek során, hogy ez az öt srác rendkívül tehetséges, s bár pont nélkül utaztak haza, számolunk velük a jövőben is.”
Az elnök, akiről tudni való, hogy magával is, a kollégáival is mindig szigorú és következetes, ezúttal megbocsátóbb, mert úgy véli, „fiatal, az egyetlen Balzsay Károlyt leszámítva tapasztalatlanabb bunyósokról van szó, akik túlpörögtek, s ez a semmibe vezetett. Tisztában vagyok a valós tudásukkal, s ez alapján mondom, az utóbbi évek legjobb, legerősebb együttese szerepelt Athénban, még ha nem árultak is el sokat ebből.”
Valóban nem, mert az öt magyar összesen hétszer lépett a ringbe, s csak két győzelmet szerzett. (Sovány vigasz, hogy közülük ketten a későbbi bronzérmessel szemben maradtak alul.) A profinak készülő Balzsay – aki a hamburgi székhelyű Spotlight Boxing, azaz az Universum Box Promotion másik klubjában folytatja – és Bedák Zsolt vívott nyert meccset, a többiek egy-egy vereség után búcsúztak. Ez akár a hibás formaidőzítést is felvetheti, hiszen korábban, az idei versenyeken is, klasszisokkal jobbak voltak, klasszisokkal jobb ellenfeleket győztek le. Csötönyi azonban úgy véli, nem ezzel volt a gond, hanem inkább „a forrófejűséggel, meg azzal, hogy csak az öklüket használták, a fejüket nem, pedig a boksz enélkül mit sem ér.”
Aki látta a magyarok mérkőzéseit, láthatta azt is, hogy messze voltak a tiszta bunyótól, amitől szép a sportág, s amelyben a vívás dominál. A közelharcban, a „verekedésben” pedig jobbak voltak az ellenfelek. A szorító sarkában az a Szántó Imre ült, aki 1989 óta lépcsőz föl s alá, hogy a menetek közötti szünetekben ellássa tanácsaival a srácokat. A negyedik olimpiáján van túl, megfeddni sem lehet, ha belefáradt, ha sok már neki.
„Váltás lesz, ez olyannyira egyértelmű, hogy eldöntött tény. Szántó Öcsi a jövőben szakmai igazgató lesz, amit nevezhetünk akár fölfelé bukásnak is, hiszen ő koordinálja majd a szakmai munkát. Szó sincs visszalépésről. Elmondta, másfél évtized elég volt a sarokban. Ez természetes is, mint ahogy az is, hogy fontos szerepet kap a jövőben.” A helyét a B betűsök veszik át, a szakmai munkát ugyanis a Balzsay (az ökölvívó édesapja), Botos, Bacskai hármas irányítja majd, az utánpótlásért pedig a három József, a Szakos, Szántó, Farkas trió felel.
A bunyóba befolyó minél több pénzért nemegyszer folytatott szinte közelharcot Csötönyi. Most, a nullapontos szereplés után, nem lesz könnyű a meccse, hiszen valószínűsíthető, hogy jóval kevesebb jut az ökölvívásnak. Az elnök azonban nem tart ettől: „Tisztában vagyok azzal, hogy az olimpia kiemelt verseny, a legfontosabb, de mégis csak egy a sok közül, így aztán nem lehet, hogy csupán ez alapján ítéljék meg, sorolják be a sportágat. Alapvetően azért, mert nem ítélhetjük halálra a jövőnket, nem hozhatjuk rossz helyzetbe azokat a srácokat, akik eddig is sikeresek voltak, igaz, egyelőre még nem a bunyó csúcsán.”
Ha viszont legalább annak a közelébe akarja juttatni őket az új szakvezetés, akkor tisztában kell lennie azzal, hogy a szereplés – akár használták a fejüket a fiúk, akár nem – méltatlan volt a sportág rég- és közelmúltjához egyaránt.
origo.hu
Lencsevégre kapták a miniszterelnököt az olasz éjszakában
