Csak a bizonytalanság biztos

A t l é t i k a Oda jutottunk, hogy utólag még a Sydneyben becsületesen megszerzett nulla pont is felértékelődött. Mert hiába Kővágó Zoltán ezüstérme, a nyolc pont, s ezzel a sportágaink eredményességi rangsorában az ötödik hely, a 2004-es olimpia jóval több kárt okozott, mint a 2000-es a nagy leszerepeléssel együtt. A magyar sport helyzetét bemutató sorozatunkban most következő atlétika kétségkívül sajátos helyzetben van.

Tavaly augusztus 23-án este még azt hittük, hogy a sportág történetének legszebb napjait éljük, mert az athéni olimpián alig kezdődtek meg az atlétika versenyei, máris volt két aranyérmünk (plusz egy bronz is), s ilyen duplázásra eddig csak két példával szolgáltunk: 1948-ban Londonban az elfelejtett Gyarmati Olga (távolugrás) és Németh Imre (kalapácsvetés), 1968-ban Mexikóvárosban pedig Zsivótzky Gyula (kalapácsvetés) és Németh Angéla (gerelyhajítás) győzelme révén. Augusztus 24-én aztán elhűlve értesültünk arról, hogy a diszkoszvetés versenyét előző nap megnyerő Fazekas Róbert a doppingvizsgálathoz nem produkált elegendő vizeletmintát, és önhatalmúlag elhagyta a helyiséget. A kalapácsvetésben még egy nappal korábban győztes Annus Adrián pedig az utólagos ellenőrzés alól bújt ki. A két arany helyett jelenleg van két doppingügyünk, rajtunk a Nemzetközi Olimpiai Bizottság és a nemzetközi közvélemény bélyege, és várjuk a Sportdöntőbíróság ítéletét.
Fazekas és Annus kizárása után diszkoszvetésben Kővágó Zoltán bronz- helyett ezüstérmes lett, kalapácsvetésben Pars Krisztián pedig előrelépett az ötödik helyre. Zsivoczky Attila tízpróbában hatodikként zárt, s bár női távolugrásban Vaszi Tünde hivatalosan nem olimpiai pontszerző, a nyolcadik helyét is ebbe a felsorolásba illeszthetjük, a pozitívumok közé.
Azt is ide, hogy még júliusban Varga Judit 1500 méteren Golden League-versenyt nyert Párizsban (más kérdés, hogy Athénban az előfutamából sem jutott tovább), az olimpia után a Világdöntőben Kővágó ezüst-, Pars bronzérmes lett; ám ez a három kiváló eredmény is csak az éves krónika lábjegyzetébe kerülhet.
A fő téma jelenleg is az Annus- és Fazekas-ügy, az, hogy mi lesz a két, egyaránt Európa-bajnok és vb-ezüstérmes versenyző további sorsa. A Magyar Atlétikai Szövetség Annust felmentette (a versenyző a Nemzetközi Atlétikai Szövetség szabályait nem sértette meg), Fazekast egy évre eltiltotta, de a diszkoszvető fellebbez. Az is biztos, hogy egyikük sem vonult vissza. S ha a Sportdöntőbíróság a NOB-bal szemben nem adna is igazat nekik, elméletileg akkor sem kizárt, hogy az augusztusi helsinki világbajnokságon elinduljanak. Annus esetében legalábbis ennek jogi akadálya – vélhetőleg – nem lenne.
– Milyen kapcsolatban van Annussal és Fazekassal? Tudja, hogy edzenek-e egyáltalán? – kérdeztük Mérei László szakmai igazgatót.
– Mostanában nem sűrűn beszéltünk, de tudomásom szerint nem álltak le az edzésekkel.
– Elképzelhetőnek tartja, hogy legalább az egyikük ott legyen az idei világbajnokságon?
– Erre térjünk vissza februárban, amikor meglesz a Sportdöntőbíróság ítélete.
– Vegyünk egy valószínűsíthető helyzetet. Lausanne-ban az aranyakat nem kapjuk vissza, de a Nemzetközi Atlétikai Szövetség nem tiltja el a versenyzőket, legalábbis Annust nem.
– Mindenképpen meg kell várnunk a sportbíróság döntését. Addig, mint sok más magyar állampolgár, én is csak találgathatnék.
Némi konkrétum reményében megkerestük Rábold Gusztávot, a Magyar Atlétikai Szövetség elnökét is:
– A két athéni doppingügy az erkölcsi káron túl anyagilag menynyire rendítette meg a Magyar Atlétikai Szövetséget? Milyen a szponzorok reakciója?
– Sajnos az athéni történések rendkívül negatívan ütnek vissza ránk. Általánosságban igaz, hogy a jelenlegi támogatóink módosítani szeretnék a már meglevő szerződéseket, a szponzorjelöltek pedig, akik tavaly még az olimpia előtt érdeklődtek, most felettébb óvatosak lettek… De nem csak a szponzorok, mondhatni, az egész társadalom megriadt a sportágtól.
– Mekkora volt 2004-ben a szövetség költségvetése, és mennyivel kalkulálnak az idén?
– Pontos összeget tavalyról sem tudok mondani, mert a budapesti fedett pályás világbajnokság és a szövetség költségvetése között volt átfedés. De hozzávetőleg 200 millió forintból gazdálkodtunk, az idén pedig ennek a háromnegyedével számolunk. Az állami támogatás összegét azonban, mint ahogy a többi szakszövetség, mi sem ismerjük.
– Gyurcsány Ferenc még sportminiszterként Athénban azon véleményének adott hangot, hogy a doppingbotrányba keveredett két sportági szövetségnek, vagyis az atlétáknak és a súlyemelőknek egyáltalán nem jár állami támogatás…
– Úgy gondolom, hogy az atlétatársadalom és a két versenyző hibája közé nem szabad egyenlőségjelet tenni. Éppen ezért remélem, hogy a miniszterelnök athéni kijelentése csak elkeseredése miatt, hirtelen felindulásból hangzott el.