Valóban megmagyarázhatatlan halálesetek?

A jelenlegi kilátások szerint ameddig lesz sport, addig dopping is lesz. A téma tehát, sajnos, örökzöld. S hogy mióta van dopping, azt pontosan nem tudjuk, legfeljebb következtethetünk rá. A meghökkentő eredményekből és visszamenőleg a halálesetekből. Több olyan egykori magyar sportolót is számon tartanak, akik fájdalmasan fiatalon hunytak el. Bizonyíthatóan nem, csupán egyes esetekben feltételezhetően tiltott szerek használata miatt.

Legutóbb Szalontai Zoltán halála rázta meg a magyar sportéletet. A negyvenkilenc éves Európa-bajnoki ezüstérmes, olimpiai birkózó halála előtt az olimpiai bajnok Repka Attilával együtt oktatta a miskolci reménységeket. 2005. november 24-én is éppen edzést tartott, amikor összeesett, és bár hamar a helyszínre érkezett az orvosi segítség, már nem tudták megmenteni az életét. Halálát koszorúér-elzáródás okozta.
Szalontai előtt a kétszeres olimpiai ezüstérmes óriás, a szintén birkózó Balla József hunyt el nagyon fiatalon. Nem mondhatjuk, hogy váratlanul, hiszen hosszantartó betegség után, szívelégtelenség következtében távozott közülünk.
A két eset azért is volt meglepő, mert egy-egy atléta mellett elsősorban súlyemelők közül szedte áldozatait ilyen fiatalon a halál. Többek között olimpiai érmesek, Horváth György, Holczreiter Sándor, Szűcs Lajos és Kőszegi György neve szerepel a szomorú listán. Kőszegi csont és bőr volt, amikor a tüdőrák végzett vele. Bár nem zárható ki, hogy ebben a festékgyári munka és a cigarettázás is közrejátszott, Kőszegi halála előtt bevallotta, hogy doppingolt. Minderre akkor jött rá, amikor anyósánál Nerobolra bukkant. Azt hitte, hogy az övé, mert neki is pontosan ezt a szert írta fel a keretorvos… Korábbi újságcikkek alapján az atléta Faragó Jánosról állítható még, hogy tiltott szerekkel élt. Özvegye mesélte utólag, hogy férje marékszámra szedte a pirulákat a jobb eredmények érdekében.
Kijelenthető, hogy Magyarországon a sportolók jóval az athéni, sőt a szöuli botrány előtt is doppingoltak. Igazából az a kérdés, hogy mennyivel előtte és milyen mértékben. Volt-e valóban államilag irányított doppingolás, vagy mindenki magának, klubon, sportágon belül szerezte be a tiltott szereket? Többek között ezzel a kérdéssel fordultunk dr. Jákó Péterhez.
– Magyarországon államilag támogatott doppingolás sohasem létezett – sietett leszögezni a Magyar Sportorvos Társaság elnöke.
– Többen mégis azt állítják, hogy a Sportkórház Szakmai Kollégiuma 1982. márciusi ülésén hozott határozata az államilag támogatott doppingolás beismerése.
– Valóban volt ilyen értelmű tanácskozás, de az állami szintű doppingolás csak annak a folytatása lett volna. Ám az egészségügy ellenállásán, etikai kifogásain már a kezdeteknél megbukott a próbálkozás.
– Csak nem azt állítja, hogy Magyarországon soha egyetlen orvos keze sem tapadt tiltott szerekhez?
– Nem. Elismerem, nagyon valószínű, hogy valamikor a kezdetekkor a doppingolás kialakulásában egyes orvosok fontos szerepet játszottak. Nehezen feltételezhető, hogy sportolók bújták az orvosi és gyógyszerészeti kézikönyveket az után kutatva, melyik pirula beszedésével fokozhatnák a teljesítményüket. Ám fontos kijelenteni, az ilyen orvosok törpe kisebbséget alkottak. De ahhoz, hogy a doppingolás országos méretűvé váljon, orvosok tömegének kellett volna segítséget nyújtania. Erre Magyarországon szemernyi esély sem volt.
– Az ön információi szerint mikorra tehető a doppingolás kezdete hazánkban?
– A doppingolás lényege a titkosság, ezért dokumentált pozitív minták hiányában fontos hangsúlyoznom, hogy csupán sejtésemet fogalmazhatom meg. Véleményem szerint a hatvanas évek derekára tehető a magyar doppingkorszak kezdete.
– Van-e olyan ismert magyar sportoló, akiről kijelenthető, azért halt meg fiatalon, ötvenéves kora előtt, mert tiltott szereket használt?
– Nincs ilyen értelmű bizonyíték. Még azok esetében sem állítható, hogy a dopping miatt haltak meg, akikről utóbb egyértelműen kiderült, versenyzőként meg nem engedett eszközökhöz folyamodtak. A doppingolás és a haláleset között hosszú évek teltek el, orvosilag nem igazolható, hogy a doppingolás lett volna a halál kiváltó oka. Említenék egy talán kevésbé közismert példát. A profi ökölvívókkal kapcsolatban is általános vélemény, hogy sokan azért szenvednek ötvenéves korukban különböző agyi eredetű betegségekben, mert úgymond korábban szétverték a fejüket. Ám részletes vizsgálatok felhívták a figyelmet arra, hogy a megváltozott, sok esetben sportszerűtlen életmódot is kereshetjük a kór hátterében.
– Ön szerint is reménytelen a doppingellenes harc?
– Ez túlzott borúlátás. Tagadhatatlan, vannak úgynevezett doppingérzékeny sportágak, amelyekben tiltott szerek nélkül gyakorlatilag lehetetlen komoly eredményt elérni, de általánosságban nem jelenthetjük ki, hogy sport nem létezik dopping nélkül.