időjárás 6°C Vilma 2022. december 5.
logo

Három érem harmadnapra

2006.08.02. 23:00

Hétfőn kiderült, hogy a magyar versenyzők bizony nem nyernek naponta egy érmet a budapesti úszó Európa-bajnokságon. Kedden az is, hogy kétnaponta kettőt sem. De háromnaponta hármat igen – és ez tegnap óta nem vágy, hanem bizonyosság. Mert Cseh László aranyával, Kovács Ágnes és Kerékjártó Tamás bronzával a Margitsziget csodálatos közönsége megkapta azt, amire kezdettől fogva áhítozott.

Kedden este katasztrófa sújtotta területként hagytuk el a Margitszigetet, szerda reggel viszont nyomát sem láthattuk az előző napi égszakadásnak és földindulásnak, mert éjfélig tartó és hajnalban újrakezdett, derekas rohammunkával sikerült visszaszorítani az özönvizet. A közönség a felhős idő ellenére szép számban merészkedett ki a Széchy Tamás uszoda lelátóira, és a délelőtt húsz hazai indulójából heves ünneplésben részesítette a kilenc továbbjutót. Köztük 100 háton Verrasztó Evelynt is, akinek a versenyprogramját alaposan átmosta az eső. Eredetileg ugyanis még kedden úszott volna a 200 hát fináléjában, ám a számot a rendezőség – valójában persze a vihar – tegnapra halasztotta, így a szokásosnál negyedórával korábban, 16.45-kor kezdődött a délutáni műsor, méghozzá mindjárt magyar éremeséllyel.
Legalábbis azt hittük. Nemcsak mi, hanem a szám díjátadója – és valószínűleg örökös világcsúcstartója –, Egerszegi Krisztina is, hiszen a tribünre menet megjegyezte: „Két napon belül másodszor jöttem, de remélem, nem hiába. Egyrészt megrendezik a döntőt, másrészt ott lesz a dobogón Evelyn is.” A két kívánságból sajnos csak az egyik valósult meg: a döntőt megrendezték, de Evelyn nem volt ott a dobogón. Sőt, a közelében sem, mert hatodikként végzett, és még ehhez is kapaszkodnia kellett, ugyanis fél távnál utolsónak fordult. A magyar medálra tehát tovább várhattunk – de az élete első felnőttfináléjában szerepelt, amiatt is plusz 24 órát idegeskedett Verrasztót ezért igazán ne kárhoztassuk. Még akkor se, ha a francia győztes, Baron majdnem három és fél másodperccel maradt el Egerszegi Krisztina immár 15 éves világrekordjától. Meg is kérdeztük „Egértől”, szerinte túléli-e a XXI. századot is a csúcsa, mire így felelt: „Nem akarok álszerénynek tűnni, úgyhogy remélem, igen.”
Hiába, Egerszegi Krisztina élő legenda, Kovács Ágnes ellenben még mindig úszólegenda. És nyerő is, mert bár mástól és máskor vártuk, Budapesten is tőle kaptuk meg az első magyar érmet. Pedig a 100 mell nem a fő száma, és ez fél távnál, amikor hetedikként tempózott, beigazolódni látszott. Csakhogy a következő 40 méteren emberfelettit, az utolsó tízen pedig már-már istenit produkált, és különleges érzékkel nyúlt be harmadiknak. Aztán olimpiai, kétszeres világ- és hétszeres Európa-bajnok létére úgy ünnepelt, akár egy kezdő. Kiült a kötélre, kiállt a publikum elé, öklözött és hajlongott, majd virágcsokorral a kezében szaladgált, ám amikor nagy nehezen mellénk telepedett, kérdés nélkül is ömlött belőle a szó: „Nagyon boldog vagyok, mert egy érmet reméltem az Eb-től, és máris megszereztem. Végig, táv közben is hallottam és éreztem a közönség biztatását, erre figyeltem, és ez óriási erőt adott. Öt éve nem álltam világversenyen dobogón, de persze az is eszembe jutott, hogy tizenegy éve Bécsben szintén Eb-bronzzal kezdtem a felnőttek között.” Erre természetesen rímelne, hogy lám, azzal is fejezte be, de hol van még a vége? Jön az 50 és a 200 mell, és ki tudja, talán Peking is.
Mire közösen kiujjongtuk volna magunkat, már kezdhettünk izgulni Cseh Lászlóért, de pillanatokon belül kiderült, hogy ez felesleges. A 200 vegyest ugyanis magától értetődő természetességgel nyerte. Arra válaszolva, szerinte mikor dőlt el a verseny, joggal vágta rá: a rajtnál. Nyomasztó fölénye tudatában nem fedezte fel az iróniát sem kérdésünkben, amely úgy szólt, szorított-e Kerékjártó Tamásért, hogy ő is dobogóra léphessen. „Igen, szorítottam, reméltem, hogy bejön harmadiknak” – mondta, saját méltatását pedig befejezte annyival, hogy bár tavalyi montreali vb-idejétől elmaradt, feladatát és a taktikát így is megoldotta. Nem vitás, a papírformához nehéz mit hozzátenni, dicsőíteni inkább a bravúrt lehet, és Kerékjártó Tamás harmadik helyezése feltétlenül az.
A tegnapi magyar mesterhármas mellett számunkra eltörpült az a tény, hogy született egy világ- és egy Európa-csúcs is (lásd keretes írásunkat), és még azt is könynyebben megemésztettük, hogy kilenc elődöntősünkből nyolc kiesett. Hosszú Katinka 9. és Jakabos Zsuzsa 10. helyezése 200 vegyesen bosszantó, Gyurta Dánielé, az athéni olimpia ezüstérmesé 200 mellen inkább elgondolkodtató, de ő tegnap nem volt kapható közös elmélkedésre.
Persze mi is szívesebben idézzük azt a képet, amint Cseh László és Kerékjártó Tamás ott feszít a győzelmi emelvényen, a Margitsziget népe éljenzi őket, Darnyi Tamás négyszeres olimpiai- és vb-aranyérmestől pedig átveszik a medálokat. És képletesen talán a stafétát is – mert nem vitás, ezeknél a srácoknál már az is jó helyen van.

Hírlevél feliratkozás
Nem akar lemaradni a Magyar Nemzet cikkeiről? Adja meg a nevét és az e-mail címét, és mi naponta elküldjük Önnek legjobb írásainkat.