Nemcsak a nagy csapatok dicsérete, hanem a mezőny bírálata is, hogy a férfi vízilabda-vb érdemi része csupán az elődöntőben kezdődött. Ott viszont nem akárhogyan, ugyanis az első párban az elmúlt két évben egyeduralkodó szerbek 10-7-re kikaptak Horvátországtól. Méghozzá magától értetődő természetességgel, 6-2-es félidő és többek között 8-2-es részeredmény után. E váratlan fordulatot persze csak a magyar–spanyol meccs után értékelhettük érdemben, hiszen legkevésbé sem vágytunk a szerbek elleni bronzmeccsre.
Pedig többször is komolyan fenyegetett a veszélye. A spanyolok ugyanis remek védekezéssel, sok jó ütemű blokkal és veszélyes külső lövésekkel kezdtek, 2-1-re, 5-4-re, majd félidőben 6-5-re vezettek. Miután Molina bevágta a harmadik – egyben csapata hatodik – gólját, Kemény Dénes szövetségi kapitány kapust cserélt. Kísértett a múlt: hét éve, ugyancsak Ausztráliában, szintén az elődöntőben – a sydneyi olimpián – az akkori megingathatatlan első kapust, Kósz Zoltánt váltotta Szécsi Zoltánra, tegnap pedig már Szécsit hívta le, és Nagy Viktort küldte be. A Vasas portása mindjárt ziccer hárításával nyitott, aztán kapott ugyan egy gólt kontrából (5-7), de azután egy ideig nem is kellett komoly lövést fognia. A mieink ellenben elöl brillírozni kezdtek, 4-0-s részsikert arattak, és az utolsó periódus előtt 9-7-es előnybe kerültek. Ám az ellenfél innen is egyenlített, még azt is elviselve, hogy nyolcadik gólját kétszer kellett belőnie, mert az első találatot annulálta az időkérés. Sőt Molina újabb, látótávolságon kívüli bombájával 10-9-re már a spanyolok vezettek.
Ekkor jött Biros Péter. Aki két éve, a montreali elődöntőben hat gólt vágott a görögöknek, Melbourne-ben pedig a rendes játékidő végén kiegyenlített, majd a hosszabbításban a vezetést is megszerezte. Kiss Gergő passzából Molnár adta meg a kegyelemdöfést, ami pontosan jelzi: bár ígéretesek és roppant tehetségesek a fiatalok, igazán éles helyzetben még a kétszeres olimpiai bajnokok döntenek. Még akkor is, ha ezúttal például Kásás Tamás gyengébb napot fogott ki, Kemény Dénes szövetségi kapitány is részben rá célozhatott a 12-11-es diadal utáni nyilatkozatában: „Tudtam, hogy nehéz lesz, de ennél könnyebbet vártam. Néhány játékosom gyengébb teljesítményt nyújtott, s a mérkőzés első felében rosszul lőttünk. Sima ügy lehetett volna, ha nem így történik, mert a spanyolok, bár a világ egyik legjobb csapata az övék, feladták volna, ha az elején elhúzunk.”
Így van. A horvátok ellen érdemes is lesz kipróbálni.
Kiss László szövetségi kapitány éremesélyesnek tartotta Gyurta Dánielt 200 mellen, az érintett szerint azonban ez kissé merész elvárás volt. Gyurta a tegnapi fináléban aztán saját igazát bizonyította, hiszen a hatodik helyen végzett, dacára annak, hogy ennél jobbat csak a 2004-es olimpián úszott, és Melbourne-ben is folyamatosan javult. Igaz, akár a dobogó alsó fokára is felférhetett volna, de mint nyilatkozatából kiderül, e bravúr elmaradása cseppet sem zavarta: „A döntőben 2:11,90 körül akartam úszni, ezért aztán maximálisan boldog és elégedett vagyok, hogy ennél is jobb sikerült a 2:11,62-vel. Százötven méterig az athéni olimpián mutatottat ismételtem, de az utolsó 50 méterem nem sikerült, az már valósággal fájt. Az azonban, hogy itt 2:12-n belül teljesítettem, azért is nagyon jó, mert erőt ad a folytatáshoz.” Ha így van, jól van. Hisz az elmúlt két esztendő hányattatásai után az is becsülendő, hogy az athéni olimpia ezüstérmese egyáltalán döntőbe jutott.
Ugyanezért jár az elismerés Szepesi Nikolettnek is, aki az előfutamban produkált egyéni csúcsa (2:10,85 p) után az esti elődöntőből összesítésben hatodikként kvalifikálta magát a mai fináléba. Ugyanitt nem sikerült ez a 15. Verrasztó Evelynnek, de feltételezve, hogy vasárnap Cseh László is ott lesz a 400 vegyes döntőjében – még szép –, elmondhatjuk: az első négy napon egyszer sem volt döntősünk, a második négyen mindannyiszor.
A nap úszókrónikájához tartozik Michael Phelps „szokásos” világcsúcsa, amelyet ezúttal a 4´200-as gyorsváltó tagjaként ért el – Ryan Lochte pedig 200 háton faragta a rekordot –, de ússza csak ki magát, nyerje az aranyakat, döntse a rekordokat. Csupán a 400 vegyes dicsőségét hagyja meg nekünk, azaz Cseh Lászlónak.
origo.hu
Szokatlan keresztnevek hódítanak: így változik a névadási trend
