A franciaországi világbajnokságon az egyéni verseny döntőjében az első tizenöt helyezett szerzett kvótát, az olimpián azonban huszonnégyen szerepelhetnek. Négyen szabad kártyával, akik borítékolhatóan a részvétel bebiztosítására önerőből esélytelen amerikai, afrikai és ausztrál versenyzők közül kerülnek ki; vagyis a kvalifikációt záró londoni tesztversenyen még öt hely lesz kiadó. A földkerekség húsz legjobbja – nemzetenként maximum két fővel számolva – tehát kijut az olimpiára, s mivel Vass Dóra a világbajnokságon 20. lett, kétségkívül jók az esélyei. Együttes kéziszercsapatunk ugyanakkor a vb-n a 14. helyet szerezte meg, és ezzel még a pótkvalifikációs versenyről is lemaradt. Az olimpián tizenkét együttes léphet fel, ebből kettő szabad kártyával.
– Nagyon gyászos volt a hangulat a vb zárásakor a magyar csapat háza táján? – kérdeztük Vass Dórát, az Óbuda-Kalász RG 20 éves versenyzőjét.
– Én előbb hazajöttem, de SMS-ben tartottam a kapcsolatot a lányokkal. Rettenetesen sajnálom, hogy nekik már nem jöhet össze az olimpiai kvóta, és megértem az elkeseredésüket, hiszen mindkét gyakorlatuk hibátlanul sikerült. A baj az, hogy a vb előtti versenyeiken nem voltak meggyőzőek, és ez megmaradt a pontozókban. Kívülálló nehezen értheti, hogy nálunk nem feltétlenül az dönt, az adott pillanatban ki hogyan teljesít. Valójában már most is előre leosztották a lapokat, így fordulhatott elő, hogy azok a spanyolok is megelőztek bennünket, akiknek teljesen összegabalyodott a szalagjuk… Velem is megesett már Eb-n, hogy a jól sikerült gyakorlataimra nyilvánvalóan azért kaptam alacsony pontszámokat, mert az előző versenyeken „szétdobáltam magam”. Azaz akkor sok ejtésem volt.
– A vb-n szerencsére nem hibázott, és ez a huszadik hely, ami kvótát érhet, remélhetőleg ugyancsak rögzült a pontozókban.
– Érdekes ez a helyzet, mert ha a pekingi játékok előtt lennénk, már meglenne a kvótám. Az előző olimpiára ugyanis automatikusan kijutott az előző évi vb legjobb húsz versenyzője. Ám van egy olyan érzésem, hogy ha most is ugyanaz a rendszer, akkor Montpellier-ben csak huszonegyedik lettem volna. Tudniillik közvetlenül mögöttem az a ciprusi lány végzett, akinek az apukája Cipruson a sportminiszter, az anyukája pedig pontozóbíró. Mondanom sem kell, mekkora hátszele van, és ha nagyon fontos lett volna, biztosan megoldják, hogy ő legyen a huszadik… A selejtezőhöz képest amúgy a döntőben hiába sikerült jobban a gyakorlatom szalaggal és a karikával is, buzogánnyal és a labdával pedig semmivel sem voltam rosszabb, mégis mind a négy pontszámom alacsonyabb lett. A fináléba a tizenkilencedik helyen kerültem be, de csak huszadik lettem. A magyarázat annyi, hogy a döntőben számomra sokkal kedvezőtlenebb volt a zsűri összetétele. Nincs mit tenni, ez a pontozásos sportág velejárója.
– Miként lehet mindezt kezelni?
– Igyekszem kizárni minden külső körülményt, s hogy biztosan ne bosszankodjak, nem is várom meg a pontszámaimat. Csak a verseny után nézem meg, hogy miket kaptam. Nekem végig arra kell koncentrálnom, hogy hibátlanok legyenek a gyakorlataim, s ha közben azon járna az agyam, hogy na, vajon most milyen pontszámot kapok, akkor esélytelen vagyok. A döntő előtt éreztem, hogy a vesztes oldalon leszek, ám ezt nem akartam még erősíteni is magamban.
– Hogy számol, a januári versenyen a még kiadó öt kvótára reálisan hányan pályáznak?
– Úgy gondolom, hogy azok közül, akik a vb-n ott voltak a huszonnégyes döntőben, senkit sem lehet leírni, így kilenc versenyzőnek van esélye. Nagyon bízom benne, hogy én azért ott maradok a legjobb ötben, ezért továbbra is napi nyolc órát edzek itthon Némethné Érfalvy Nóra irányításával, decemberben pedig két hetet Moszkvában készülhetek. Mindennek meg kell, hogy legyen az eredménye.
origo.hu
Üzenet Brüsszelbe a nemzeti ünnepen: „a magyarokkal csínján kell bánni!”
